32.rész/Vég

*mesélő*

A lányok és fiúk elmentek nézni a csillagos eget. Ki ,a kertbe mentek így jobban látva. Ma volt a 'lámpások' ünnepe. Dave hátulról átölelte Lucy-t, a kezében az akkor már 1 éves Cammie. Mellettük Kyle és Levi állt, a fiú átkarolta barátnője vállát. Zayn és Perrie is nem messze álltak tőlük, a lány szorosan Zayn-hez bújt. Louis és Eleanor állt tőlük balra, El szorosan fogta a fiú kezét. Mellettük Hazz és Mil, akik ugyanúgy voltak,mint Lucy-ék, csak az ő kezükben Lux volt. Niall és Liam egyedül, ők zsebre dugott kézzel figyelték az eseményeket. Nyugodt csönd települt le a kertre. A csillagok fényesen világítottak, majd egy fél órával később a lámpások, amik a földön hevertek ,a levegőbe repültek. A kicsik már aludtak, a két lány (Lucy és Mil) bevitte őket aludni ,így védve a gyermekeket a megfázástól. Mikor visszaértek édes borzongás futott végig rajtuk. Furcsa volt így látni a csapatot. Nem szólt senki, mindenki a gondolataiba merülve figyelte, ahogy a lámpások felemelkednek és az ég sötétje lassan elnyeli őket. Nem sokkal utána a szomszédoktól szálltak fel a világító gömböcskék. A látvány mindegyik tagból könnyet facsart ki, hiszen ki gondolta volna, hogy itt lezárul valami. Igaz, hogy másnap egy új nap kezdődik, de mind tudták, hogy a régi, kisgyermekes életüknek vége. A Super Girls és a One Direction is turnéra indul, messze hazájuktól. Hozzászoktak a repüléshez, hisz mindegyik volt már turnén. Lucy lehajtotta fejét, nem akarta, hogy sírni lássák. Sok mindenen ment keresztül, mikor legutóbb sírni látták,akkor a nagymamája halt meg. El szorosabban fogta a mellette álló fiú kezét, akinek lefehéredtek ujjai, de nem bánta. Perrie a fejét szorosan Zayn vállába fúrta, és csak a fiú kézmozgásán lehetett látni, hogy Pezz is sír. Kyle a száját harapdálta, és aki ismerte, az tudta,hogy így akar visszafogni valamit. Ami abban a pillanatban sírás volt. Mil az égre szegezte tekintetét, de szemei csillogtak a könnyektől. Niall és Liam szeme is vöröslött a látványtól. Hogy miért volt ilyen a hangulat? Maguk sem tudták! Hisz holnap ugyanolyan nap lesz, mint az előtti. Valami kivezérelte őket a kinti, sötét éjszakába, hogy emlékezzenek: az x faktoros estékre, a próbákra, arra a bizonyos 9 hónapra, az utánalévő időre. A régi sebek újak lettek,így gondolva végig mindent,hogy min mentek keresztül.
~Fura dolog ez a hiányérzet.A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül…váratlanul.~ (Hamai Linda)

Nos sziasztok :) Úgy gondoltam, hogy a végén írok és nem az elején, mert így nem pofázok és zavarok be. Köszönöm szépen a 2890 megtekintést (ami majdnem 3000), az 50+ kommentet, 2 feliratkozót, a biztatást és íme, befejeztem. Kiraktam és vége. A szokásos, imádtam a szereplőket, jó volt ezt a történetet írni, stb dolgot tőlem ne várjátok! Szeretlek titeket, és köszönöm, hogy olvastátok <3 És ha ide kattintotok, megtaláljátok az új blogom. Teljesen más történet lesz, kicsit más szereplőkkel, más dolgokkal. Remélem tetszeni fog.

És ezennel a Change Your Life című blog befejeződött.