32.rész/Vég

*mesélő*

A lányok és fiúk elmentek nézni a csillagos eget. Ki ,a kertbe mentek így jobban látva. Ma volt a 'lámpások' ünnepe. Dave hátulról átölelte Lucy-t, a kezében az akkor már 1 éves Cammie. Mellettük Kyle és Levi állt, a fiú átkarolta barátnője vállát. Zayn és Perrie is nem messze álltak tőlük, a lány szorosan Zayn-hez bújt. Louis és Eleanor állt tőlük balra, El szorosan fogta a fiú kezét. Mellettük Hazz és Mil, akik ugyanúgy voltak,mint Lucy-ék, csak az ő kezükben Lux volt. Niall és Liam egyedül, ők zsebre dugott kézzel figyelték az eseményeket. Nyugodt csönd települt le a kertre. A csillagok fényesen világítottak, majd egy fél órával később a lámpások, amik a földön hevertek ,a levegőbe repültek. A kicsik már aludtak, a két lány (Lucy és Mil) bevitte őket aludni ,így védve a gyermekeket a megfázástól. Mikor visszaértek édes borzongás futott végig rajtuk. Furcsa volt így látni a csapatot. Nem szólt senki, mindenki a gondolataiba merülve figyelte, ahogy a lámpások felemelkednek és az ég sötétje lassan elnyeli őket. Nem sokkal utána a szomszédoktól szálltak fel a világító gömböcskék. A látvány mindegyik tagból könnyet facsart ki, hiszen ki gondolta volna, hogy itt lezárul valami. Igaz, hogy másnap egy új nap kezdődik, de mind tudták, hogy a régi, kisgyermekes életüknek vége. A Super Girls és a One Direction is turnéra indul, messze hazájuktól. Hozzászoktak a repüléshez, hisz mindegyik volt már turnén. Lucy lehajtotta fejét, nem akarta, hogy sírni lássák. Sok mindenen ment keresztül, mikor legutóbb sírni látták,akkor a nagymamája halt meg. El szorosabban fogta a mellette álló fiú kezét, akinek lefehéredtek ujjai, de nem bánta. Perrie a fejét szorosan Zayn vállába fúrta, és csak a fiú kézmozgásán lehetett látni, hogy Pezz is sír. Kyle a száját harapdálta, és aki ismerte, az tudta,hogy így akar visszafogni valamit. Ami abban a pillanatban sírás volt. Mil az égre szegezte tekintetét, de szemei csillogtak a könnyektől. Niall és Liam szeme is vöröslött a látványtól. Hogy miért volt ilyen a hangulat? Maguk sem tudták! Hisz holnap ugyanolyan nap lesz, mint az előtti. Valami kivezérelte őket a kinti, sötét éjszakába, hogy emlékezzenek: az x faktoros estékre, a próbákra, arra a bizonyos 9 hónapra, az utánalévő időre. A régi sebek újak lettek,így gondolva végig mindent,hogy min mentek keresztül.
~Fura dolog ez a hiányérzet.A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül…váratlanul.~ (Hamai Linda)

Nos sziasztok :) Úgy gondoltam, hogy a végén írok és nem az elején, mert így nem pofázok és zavarok be. Köszönöm szépen a 2890 megtekintést (ami majdnem 3000), az 50+ kommentet, 2 feliratkozót, a biztatást és íme, befejeztem. Kiraktam és vége. A szokásos, imádtam a szereplőket, jó volt ezt a történetet írni, stb dolgot tőlem ne várjátok! Szeretlek titeket, és köszönöm, hogy olvastátok <3 És ha ide kattintotok, megtaláljátok az új blogom. Teljesen más történet lesz, kicsit más szereplőkkel, más dolgokkal. Remélem tetszeni fog.

És ezennel a Change Your Life című blog befejeződött. 

31.rész/Szeretni

Sziasztok :) <3 Köszönöm a komit, és itt is lenne az új rész! Ez az utolsó előtti rész, pénteken (!!!) fejeződik be a blog! Szerettem írni, de most nem papolok külön, majd az utolsó résznél <3 Jó olvasást: M.

Mil szemszöge:

Régóta nem voltam ilyen boldog. Az érzés ami elfogott,amikor Harry-vel voltam hihetetlen volt. Az elmúlt hónapokban randiztunk egy párszor és elcsattant az első csók is. Igazából már a barátnője vagyok egy jó ideje,de csak a lányok,a fiúk és Dave tudja. Na meg Cammie,akinek elmeséltem,de nem értett belőle sok mindent. A lapok rengeteget cikkeztek rólunk,az internet pedig szinte velünk van tele. Bár nagyon sokat vagyunk együtt,a paparazzik ezt megfigyelik és katt,kész is a fotó. Engem különösebben nem zavar,hogy rólunk írnak,csak Harry van kiakadva,hogy bármikor megtámadhatnak. Nagyon édes,és mindig meg akar védeni. Lucy és Dave pedig hivatalosan is férj és feleség! Az történt,hogy Dave egy nap elvitte barátnőjét Hawaii-ra és ott egy kis szertartásban összeadták őket. Senki sem volt jelen,csak ők és a pap. Luc sokat nevetett,mert úgy 'I Love My Boyfriend'-es pólóban és short-ban állt oltárhoz. Róluk is cikkeztek,bár ez a 'Boldog Pár' kategóriába tartozott,míg a miénk a ' Harry Styles-nak új csaja van..Meddig bírja?' kategóriába. Persze boldogak voltunk,így ez nem volt probléma,hogy mit gondolnak rólunk. Amúgy a mi történetünk a következő:
Sokszor mentünk el randira,és egy idő után megkérdezte,hogy leszek e a barátnője. Persze azonnal igent mondtam és mikor bementem a házba,sikítva meséltem el a lányoknak akik nagyon örültek volna a hírnek...Csak nem hajnali 1-kor :DD Ezek után sokszor mutatkoztunk együtt és jó pár fotót le sem tudtunk tagadni...De nem is akartunk! Ekkor még nem tudták biztosan,hogy barátok vagyunk e vagy több van közöttünk.

Persze ezekből a képekből én sem tudnám megállapítani,hogy mi van...De aztán töltöttük fel mi a közös képeket...Na jó a képeket kicsit túlzás,összesen kettőt,az egyiket Hazz,a másikat én.

Persze volt akinek tetszett,de sok volt az utálkozó üzenet is...Aztán kezdtünk intejúkat adni. Igazából a lányokkal közösen,de mindig rákérdeztek. Lucy-nál Cammie-re (aki immár 5 hónapos) és Dave-re is,de ott mindenki csak 'ez annyira édeeees' stílusban huhogott. Kyle-nál Levire kérdeztek rá,akik igen jól megvannak,a közönség ott tapsolt. Sam-nél a szinglisségét firtatták,de ő kiállt e lét mellett és jól érezte magát a bőrében. Aztán jöttem én és Harry-ről ( ki másról?) kérdeztek,a közönség (némelyik legalábbis) fújolt,de valamelyik mosolyogva várta,hogy mit mondott. Ekkor jött a 'Köszöni jól van' válaszom,majd mikor rákérdeztek 'Igen,jól megvagyunk!' jött,így nem lehetett konkrét kikövetkeztetést kivenni...Bár aki okos az rájött. Ezek után megvolt egy vörös szőnyeges gála,ahol megint egy elég alap kép készült rólunk és jöttek a 'Harry és Mil az új pár? Vagy csak nagyon jó barátok?' cikkek.

Egyikre sem válaszoltunk és bár emiatt zaklatták a lányokat,fiúkat egyaránt,ők sem mondtak semmit. Aztán mikor enyhén járkáltunk együtt az utcán,már bőven sejtették.

Tehát minket emlegettek az új párként,közben pedig a Directionerek egy része eléggé kiakadt,hogy jövendőbeli férjüknek új barátnője van. Sokan támadtak twitteren,facebook-on,és minden egyéb oldalon,de így is maradtunk együtt. Simon támogatta a kapcsolatunkat,így direkt szervezett nekünk randikat,ahol egyedül lehetünk. Közben betöltöttem a 19-et,így nem lógtam ki a sorból,legalábbis most minden Super Girls-ös tag 19 (bár nem sokára 20)... Egy tini magazint vettem meg amiben benne voltunk,de azt is csak azért,mert volt benne TVD-s poszter :D Persze mikor már nyíltan is felvállaltuk,hogy 'Igen,együtt vagyunk' még több műsor és riport felkérés jött. Volt amit elfogadtunk,volt amit elutasítottunk,de összességében nagyon jól megvagyunk :)

30.rész/Utazás

 Üdv kedves olvasók :) Nos sok szempontból csúszott az blog befejezése, ugyanis és nov. elsejére tűztem ki, de időm sem volt, na meg a kommentek sem jöttek. Most viszont itt egy új rész, remélem tetszeni fog :) Puszi: M xx

Lucy szemszöge:

Mil mindent elmesélt, így persze jól leszidtuk Dave-t, hogy elrontotta a tökéletes pillanatot. Hiába magyarázkodott, inkább megígérte, hogy máskor nem viszi ki a szemetet. Pár nappal később Ess csinált rólunk egy nagyon édes babafotót,ami később rengeteg címlap fotója lett. Persze a leghíresebb kép, amikor Hazza nem tudta megállni,hogy ne csináljon a gyerekből Harry Potter-t.

Harry és Mil kapcsolata szépen alakul, aminek mi nagyon örülünk, a sajtó pedig még inkább. Egyre több kép jelenik meg ahol véletlen lekapják őket. Az interneten mennek a találgatások, hogy vajon mi is történik, de nem mondanak semmit. Még nekünk sem! Persze Mil kipirult arcából, folyamatosan villogó telefonjából és a Harry háttérképéből nem nehéz kitalálni, hogy nagyon erős a kapcsolatuk. Tekintve, hogy gyerekem van és egy édes vőlegényem, Mil sokszor mesél nekem róla. Harry pedig Mil-ről. A lány, mint csapattársam, Hazz pedig mint öcsém, így vicces két oldalról hallgatni a 'Nem tudom,hogy ugyanúgy érez e,mint én iránta' dolgot. Néha vissza kell fognom magam, hogy ne szóljak nekik 'Ti hülyék vagytok! Odamész megkérdezed és ennyi'! Cammie szépen növekszik, és most éli a fedezzünk fel minden korszakát.
Persze egy hihetetlenül mázlista lány, Luxal együtt. Először a kicsi (Lux) furcsán fogadta az új babát, de aztán jóban lettek és a mi gyerekünk gyorsan tanul Lou-étól.

Szóval minden jól megy, a falfestős klippünket rengetegen megnézték, és sokáig vezette a top listákat. Épp a kanapén feküdtünk, a lányunkat a fiúkra bíztuk, mikor Dave sietett le a lépcsőn.
 - Drágám, megyünk nyaralni! - jelentette be, én pedig felkeltem.
 - Mi? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Jól hallottad! A lányunkat Lou-ra bíztam, hogy nyugodtan maradjon a fiúknál, csak néha pillantson rá, hogy minden oké van e! - magyarázta, majd felhúzott. - Nagyon jó lesz!
Felsóhajtottam, majd elindultam a szobánkba.
 - Nem örülsz neki? - kérdezte riadtan.
 - De,csak a gyereket itt hagyni 5...khm - nem akartam megsérteni a fiúkat - Nem teljesen normális fiúval?
Dave csak nevetve megcsókolt majd pakolni kezdett. Én is így tettem, és inkább nem kérdezősködtem, hisz tudtam, hogy nem szereti a vőlegényem. Vidáman dúdolgattam az új számunkat,és közben nagyban vacilláltam. Lányból vagyok, na! Persze két egyforma rövid nadrág közül se tudtam választani melyik a jobb, így végül Kyle tanácsát kértem ki. Miután elcsevegtünk, Dave nyitott be, hogy elvinné a bőröndjeimet.
 - Lucy - hőbörgött - Nem vagy kész?
 - Hupsz - néztem rá sajnálkozóan, majd nevetve odaszökkentem hozzá és adtam neki egy puszit. Ezek után itt maradt, mert felügyelni akarta,hogy tényleg pakolok e. Miután mindent sikerült helyre rakni, hívott egy taxit és elindultunk.

29.rész/Vakrandi

 Halihóó :))) Őszi szünet, pihenés és valószínűleg a blog utolsó hete...Na de ez nem az utolsó rész, so remélem tetszeni fog <3 Puszi: Mira :* És komizni ér ;)

Mil szemszöge:

Minden el volt tervezve,a taxiban ültem és arra vártam,hogy megérkezzek a helyszínre. A lányok gyönyörűvé változtattak,így nem féltem a kinézetemtől..Csak,hogy ki a fiú. A taxi megállt,de mikor fizetni akartam,azt mondta,hogy fizetve van. Kiszálltam és egy étterem előtt találtam magam,a lányok adtak egy cetlit,ami az asztal foglaláshoz fontos. Beléptem és az asztalkísérőhöz siettem. Megmutattam neki a kis papírt.
 - Az úr,már itt van - mosolygott,majd asztalhoz vezetett. Végig lehajtott fejjel mentem,majd mikor véletlen nekimentem a nőnek,elnézést kértem és felpillantottam. Elakadt lélegzettel méregettem az előttem álló fiút,aki ismerős volt...Ott állt teljes életnagyságban Harry,aki engem fürkészett gyönyörű,zöld szemeivel.

 - Szia - mosolygott,majd a kezemnél fogva lehúzott az egyik székre. - Vakrandi?
 - Ühüm - bólintottam,majd zavartan a cipőmet kezdtem fürkészni,mintha olyan érdekes lenne. Nem hiszem el,hogy a lányok képesek voltak vakrandira küldeni Hazzával. Mikor felnéztem a fiúra,elkapta a tekintetét,majd mikor megérkezett a pincér,rendelt. Épp végzett,rám nézett és én is követtem példáját. Mellém tolta a székét,majd a fülemhez hajolt.
 - Tudod,gyönyörű vagy - súgta bele. Kirázott a hideg,majd elöntött a forróság.
 - Köszi - válaszoltam,majd mikor nem éreztem a leheletét a nyakamnál,felé fordultam. Ő is akkor húzódott közelebb,így az orrunk összeért. Mosolyogva fürkészett,majd nyomott egy puszit az arcomra.
 - Tudod,a fiúk azt mondták,hogy szerveznek egy vakrandit. Jó bulinak tűnt,de nem tudtam,hogy te leszel.
 - Miért, baj? - húzódtam félre,így visszakerülve az eredeti helyemre.
 - Dehogy is - nevetett fel - Sőt.
Rám kacsintott,majd megérkezett a vacsoránk.
 - Elnézést! - szólította meg a pincért a partnerem - Csinálna rólunk egy fotót?
 - Persze - vette el a kamerát a pincér és készített egy képet.
 - Köszönjük - mosolyogva vette el a telefonját,majd megmutatta.
 - Tudja,nem szeretnék beleszólni - szólt a pincér - De maguk nagyon szép pár.
Félénken elmosolyodtam,majd Harry-re néztem,aki lehajtott fejjel vigyorgott.
 - Nem vagyunk egy pár - válaszoltam.
 - Még - tette hozzá Harry,én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. A pincér elment,mi pedig enni kezdtünk. Megpróbáltam "kecsesen" enni,de Harry zabálását látván,én is utánozni kezdtem.
 - Tudod,azt hittem,hogy a lányok szépen esznek - nevetett ki - legalább a randin.
 - Én meg azt hittem,hogy a fiúk nem csámcsognak - vágtam vissza - legalább a randin.
 - Na,de kisasszony! Nem is csámcsogok - kérte ki.
 - Én meg szépen eszek! - folytattam.
 - A zabálás,nem szép evés...
 - Ahogy a csámcsogás sem...
 - Tudod...a..lányok..nem..szoktak...feleselni - minden szónál közelebb hajolt - Legalábbis nem a randin.
Felnevettem,majd elkezdtem göndör tincseivel játszani. Amikor el akart húzódni,visszarántottam,persze ő felkiáltott.
 - Hé,a hajam nem játék - puffogott.
 - Egyenlőre! - csaptam játékosan pofon. A kezeimet fogságba ejtette a sajátjaiba. - Ez nem ér.
Öklömmel kapálóztam,de erős fogásából nem tudtam kiszabadulni. Csillogó szemekkel nézte,ahogy próbálkozom. Először kedves szavakkal,majd erősködéssel akartam szabadulni. Semelyik sem hatott...Végül maradt a harapás,ami miatt kiáltva engedett el. Nevetve ültem arrébb,de ő jött utánam.Mikor a székeink egy kört megtettek az asztal körül,vészesen közeledni kezdett. A futáshoz folyamodtam,így feldöntve a széket. Harry gyorsabb volt,mint amire számítottam,mert pillanatok alatt a derekamnál fogva húzott vissza.
 - A vadász elől nem menekül a prédája - súgta a fülembe,mire kuncogva hajtottam hátra a fejem. Hazz gyorsan fizetett (ezt a fiúk ráhagyták),majd kerített egy taxit. Beültünk és hazahajtott. A fiú kifizette,majd kisegített a kocsiból és megállt a kapu előtt. Kis kezeimet az övébe fogta,majd csillogó szemeivel engem tüntetett ki. Zavartan álldogáltam ott,és vártam,hogy csináljon valamit. Mikor ráemeltem tekintetemet,lehajolt és már csak pár milliméter volt a távolság köztünk,de kinyílt az ajtó és Dave jött ki rajta,egy teli szemeteszsákkal a kezében. Mikor meglátott minket elkerekedett a szeme,és gyorsan a kuka felé sietett.
 - Folytassátok csak - nyelt egyet és pár másodperc múlva már a házban volt. Harry elkáromkodta magát,és lesütötte a szemét.
 - Nem így terveztem - suttogta,majd nyomott az arcomra egy puszit. - Jó éjt drága!
 - Sz..szia - dadogtam a zavarodottságtól,és néztem ahogy elmegy. Én sem így terveztem,így egy sóhajjal beléptem a házba.

28.fejezet/Vakrandi előkészületek

Üdvözöllek titeket kedves olvasók :))) Az elkövetkezendő pár napban (egészen nov.1.-ig) elég sok részt fogtok kapni (ezen kívül még 4 részt), ugyanis *nagy sóhaj* a Change Your Life blog 2013.11.01.-én BEFEJEZŐDIK. Persze jön majd egy másik, és addig sem szomorkodni :) Remélem tetszeni fog nektek az új rész. Az oldal szavazása lezárult összesen hatan szavaztatok, 5-en azt, hogy olvasnátok a következő blogom, egy pedig, hogy lehetséges :) Na nem beszélek tovább, legyetek jók! puszi: Mira

Lucy szemszöge:

Nem sokára kiengedtek minket a kórházból és természetesen rengeteg (ahogyan Simon nevezi) gorillával hagyhattuk el az épületet,mert rengeteg fotós és még több Directioner/Superer,hiszen a fiúk végig velünk voltak. Ne tudjátok meg milyen körülmények voltak ott!
Liam folyamatosan arról magyarázott a babának,hogy a kanalat nem szabad szeretni,és velem is meg akarta ígértetni,hogy nem kanállal fogom adni Cammie-nek a babakaját,de hiába magyaráztam neki,hogy csak azzal tudom megetetni,akkor meg azt akarta,hogy igya meg.
Hazza a macskákról hozott neki mesekönyvet,aztán mikor a párzásról kezdett beszélni a gyereknek,akkor csaptam fejbe a vaskos kötettel. De a gyerek kapott egy 'I <3 Harry Styles' pólót,aminek örült is,aztán pár perc múlva nyálban tocsogott az egész. Hazza nem volt elragadtatva...
Louis répával akarta etetni,de Eleanor-t is megismertem,aki tényleg olyan,mint amilyennek mondják. Nagyon kedves és teljesen Louis csak lányban. Neki sikerült leállítania a fiút,végül úgy vonszolta ki,hogy Lou még visszaüvöltött,hogy 'Egyél sok répát Cammie!'
Zayn hajnövesztőt akart adni a gyereknek,és hozta a fodrász magazinjait (amit szerintem Perrie-től csórt),amolyan 'Ha nem tud olvasni,akkor nézegesse'
Niall pedig meg akarta tanítani írtáncolni. Persze ez a videó ment is fel az internetre és több ezer rajongó lett volna a babahelyében. Utána viszont arról magyarázott,hogy a Nandos egészséges,és nyugodtan adjak neki azt. Persze ő sem értette meg,hogy nincsenek még fogai,így hiába adnék neki.
Ess a zenéit mutatta neki és hozott egy 'I <3 Eric Saade' pólót,baba méretben. Majd a telefonján mutatott a picinek képeket,de miután Cammie majdnem betörte a képernyőt,barátnőm inkább elrakta azt.
Kyle hozta a masnis ruhákat (bár az ő jóvoltából egy csomó olyan ruha volt otthon a szekrényben),de ő meg folyamatosan 'irtó helyes' pasikról beszélt neki. Persze felvilágosítottam,hogy van barátja,méghozzá az öcsém így egy percre elhallgatott.Majd Leviről jött a folyamatos beszéd.
Sam magyarázta a Szingliség gyönyöreit,amit bár a gyerek nem értett belőle semmit,közben elvolt egy ugyancsak Sam-től kapott macival.
Mil folyamatosan gügyögött,majd a szerelmi problémáit mesélte nekem. Bár a vakrandi le van szervezve,azért nem tudja megállni,hogy ne beszéljen valamiről..Persze én szívesen hallgatom,hisz édes,hogy ilyen problémái vannak! Ha belegondolok nekem nem voltak,mert mióta igazán kamasz voltam,akkor már Dave-el együtt voltunk.
Na és persze az apa! Ő inkább gyönyörködött a lányában,mindent előkészített,hozta nekem a finom kajákat (a kórházi menza...pfúj) és közben nagyon édes volt.
Mikor végre kiengedtek,Harry kérésére ráhúztam a gyerekre a tőle kapott pólót,így igazán szép volt az újságon lévő fotókon.

Nagyon kis édes volt,és amint beléptünk a házba,érdeklődve nézett körül. Majd beraktuk a babaágyba és egyből elaludt. Miután betakargattam,elindultam leszervezni a vakrandit,ami igazából nem is vak...Főleg,mert Hazza és Mil lesz a pár. Mil-nek kiválasztottam a tökéletes ruhát,és minden tökéletesen meg volt szervezve. A fiúkkal nem volt gond,mivel máshol laknak,ezért nyugodtan tudtuk Mil-t elkészíteni. Mikor elértük a célt,egy igazán gyönyörű (nem mintha alapból nem lenne az) lány állt előttünk. A tükörhöz fordítottuk és megvártuk mit szól hozzá.
- Lányok,ez gyönyörű - tátotta el a száját.

Miután fél hét volt,kitessékeltük a házból és beültettük egy - akkorra már ott lévő - taxiba. Mi pedig elmentünk filmet nézni (másnaposok 2),hogy addig is teljen az idő.

27.rész/Életben

Sziasztok drága olvasóim :))) Új rész, és *dobpergés* 2101 megtekintés! Köszönöm szépen, szeretlek titeket <3 Mira

Esmie szemszöge:

Mikor Dave kimondta lesápadtam...Lucy szívével nem volt semmi baj sose,de ez nagyon hirtelen jött. Nem sírtam,inkább lesokkolt. Harry azonnal felállt és köröket tett meg sétálva,majd megállt az egyik fal előtt,és beleütött. Liam persze odafutott hozzá,és leültette.
 - Harry,ez egy kórház - mondta bosszúsan.
Már fél órája ültünk a székeken: Niall a fejét a kezébe temette,Hazza ugyanígy és néha a fiúk nem fogják le,akkor megtenné újra a "falbox-ot",Louis hátradőlt a széken,Liam és Zayn Harry-t figyelte,a lányok pedig épp akkor tértek vissza 1-1 kávéval.
 - Harry - nyújtotta neki Kyle - Idd meg,jót fog tenni.
 - Köszi - suttogta rekedtes hangján és belekortyolt.
Fél óra után Zayn-ék felálltak.
 - Harry-t hazavisszük... - nézett a fiúra aggódóan Liam - Ennyi elég volt neki mára.
 - Itt maradok! - erősködött a fiú.
 - Hazz,jobb ha mész! Azonnal hívunk,ha valami van. - mondtam neki biztatóan. Ekkor kilépett a doki a kórteremből és Dave-t magához intette. Valamit vadul gesztikulált,viszont semmit nem tudtunk leolvasni a szájáról. De mikor a fiú felsóhajtott és halványan elmosolyodott mind megnyugodtunk. Majd eltűnt a teremben,mint a dokihoz indultunk.
 - Túlélte? - kérdezte azonnal Mil.
 - Túl,már jól van! Az állapota stabil,a babával bent vannak! Egyszerre csak egy ember lehet bent és az úr,mint az apa van bent. - magyarázta,mire mindenki megnyugodott.
 - Következőnek én megyek! - mondtam,majd utánam Harry 'stoppolta' le a bejutást. Nem sokára Dave kijött és én léptem be. Lucy mosolyogva tartotta a kezében a babát,és tekintetével követte a mozgásomat.
 - Szia - vigyorgott.
 - Megijesztettél minket - ültem az ágya melletti székre le.
 - Miért? - kérdezte - Várj,majd elmondod! Nézd a kicsit!
A kicsi, Gyönyörű (még baba) kék szemeit az enyémekbe fúrta.
 - Hát nem csodaszép? - kérdezte Luc.
 - De - búgtam neki,majd megsimogattam a baba pofiját és újra Lucy-ra tekintettem - Leállt a szíved...
 - Te-tessék? - elkerekedett szemekkel bámult rám. Majd lehunyta szemeit - Azt tudom,hogy nem volt minden rendben.
 - Dave-től? - vontam fel a szemöldököm.
 - Nem..Tudod,fehér fény,meg minden.
 - Miről beszélsz?
És elmagyarázta.Először nem hittem neki,majd mikor láttam,hogy nem hazudik,megdöbbentem.
 - Szóval pár percre meghaltál - mondtam ki,mire neki elállt a lélegzete.
 - I..igen - fogta fel a hallottakat.
 - Mennem kell,Harry tuti bejönne!
 - Ő a következő? - mosolyodott el a lány. Csak bólintottam egyet,adtam egy puszit az újdonsült anyukának és a babát még egyszer megsimogattam.

Harry szemszöge:

Miután Ess kiment,én jöttem. Beléptem a szobába és a tekintetem Lucy-ra,majd a lányára tapadt. Gyönyörű volt mindkettő. Luc-t,úgy szerettem,mint húgomat,akármennyire is idősebb nálam,bár csak pár nappal. Csendben leültem hozzájuk,és a nagylányra néztem. Egy pillantással "megbeszéltünk" dolgokat,majd egymásra mosolyogtunk.
 - Megfoghatom? - kérdeztem,mire egy bólintással átadta. Gügyögtem a babának párat ő pedig RÁM MOSOLYGOTT!!! Először furcsa volt,de mikor nevetve beletúrt göndör fürtjeimbe én is vele nevettem.
 - Lucy,nézd! - néztem rá csillogó szemekkel - Rám nevetett!
Az anyuka csak vigyorogva bólintott amolyan 'láttam' stílusban.
 - Tudod Cammie,mi nagyon jóban leszünk - kacsintottam rá a babára és adtam neki egy puszit. Ott,abban a pillanatban eldöntöttem,hogy meg fogom védeni ezt a kislányt és mellette maradok örökké.

26.rész/Másvilág

Halihó ^^ Úgy látom visszatértetek, és itt is a következő rész. Remélem tetszeni fog, személy szerint ez a rész az egyik kedvencem.. Gondoltam csinálnék egy kis kérdezz-feleleket, ha érdekel titeket (és remélem, hogy érdekel) akkor írjatok komikat ide én pedig válaszolni fogok egy bejegyzésben :))) Legyetek jók, puszi: Mira

Lucy szemszöge:

Az élet furcsa! Néha mérhetetlenül boldog az ember, néha mindent a pokolba kíván...Ön magát is. És így ebben a helyzetben minden lehetetlennek tűnt. Nem kellett levegőt venni, minden más volt, teljesen. Az igazán furcsa az volt, hogy az emlékek előtörtek. Az első iskolás napom...Emlékszem Esmie-vel már akkor nagyon jóban voltunk.
*- Szia,Esmie vagyok - nyújtotta felém a kezét egy mosolygós,barna hajú lány.
  - Szia,Lucy a nevem - fogtam meg bátortalanul.*
Amikor gimibe mentünk.
*- Ééés,tudod,hogy mi fog következni? - ugrált Ess az ágyamon.
  - Neem?!
  - Pasizás felsőfokon - nevetett,mire lelöktem. Hangos puffanással jelezte,hogy földet ért.*
Aztán egy júniusi napon
*- Tudod,hogy mi lesz most? -suttogta.
  - Nem - ráztam meg a fejem.
  - Meg foglak csókolni - hajolt közelebb és a szavai érvényesültek*
Sírtam volna a sok emlék láttán,de képtelen voltam rá. Olyan világ volt ez, ahol nem volt érzelem. Az emlékek elöntötték a termet. Mint egy óriás kivetítő.
*- Lucyyy - rohant be sikítva Kyle és a nyakamba ugrott. Az emberek gyülekezni kezdtek.
  - Mi az Kyle? - kérdeztem.
  - Bejutottunk! Énekelni fogunk az X faktorban - sikította és én is rövid idő múlva csatlakoztam hozzá.*
Beletúrtam a hajamba és hátrahajtottam a fejem. Mély levegőt vettem,majd újra a képernyőre szegeztem a  tekintetemet.
*- Tudod Luc,remélem igent mondasz! - nézett rám, gyönyörű barna szemeivel.
  - Mire mondhatnék igent? - húztam félénk mosolyra a számat.
  - Lucy - tűrt el egy tincset a hajamból - szeretném,ha a barátnőm lennél*
Muszáj volt mosolyognom Dave-en.
*- Sikerült! - rohant ki a teremből Sam és rám ugrott - Leérettségiztem!*
Elnevettem magam a gimis Sam-en.
*- Tudod - fordult felém - nem biztos,hogy ez így menni fog.
  - Mi? - ültem fel.
  - Te Angliában,én itthon? - csatlakozott hozzám.
  - U...ugye nem? - nyeltem egy nagyot,és a könnyek gyűlni kezdtek a szemembe.
  - Dehogyis nem - döntött el,majd fölém tornyosult - Tőlem nem szabadulsz meg! Jövök veletek Angliába!*
Vörösödve néztem a képernyőt...Emlékszem nagyon féltem akkor.
*- Lányok,ez hihetetlen volt - mosolygott elismerően ránk Si.*
*- Nem volt nehéz döntés,hisz nagyjából mindig tudtátok teljesíteni amit kértünk..De ez nem elég! De amint elkezdünk gyakorolni az élőadásra,jobbak lesztek! - felsikítottunk - Jöttök velem az élőadásba!
'1D-s stílusban' odarohantunk a mentorunkhoz és megöleltük*
Ezen nevettem, ugyanis szegény Simon-t belöktük a medencébe,persze hetekig ezen szakadt a közönség.
*- Tovább jutott... - hatásszünetet tartott - A SUPER GIRLS!
Ugrálva futkároztunk körbe a színpadon,mire a közönség vihogva tapsolt.*
Leültem a "földre" hátha kényelmesebb lesz onnan nézni...
*- Hiányzol - a hangom elcsuklott. - Nagyon.
  - Te is nővérkém! - suttogta,és tudtam,hogy ő is közel áll a síráshoz.*
Lehorgasztottam a fejemet és Levire gondoltam,a szemembe könnyek gyűltek volna, de mégsem. Olyan volt mint a sivatag...Száraz.
*Kopogtak...
  - Ki vagy? - kérdeztem,mire az illető bejött. - Göndörkém!
Lehajtott fejjel jött be,majd rám emelte zöld tekintetét ami most vörös színben úszott. Azonnal felálltam és átöleltem.
  - Mi történt? - ültettem le az ágyra.
  - É..én szeretem - tört ki a sírás belőle.
  - Kit? - kérdeztem,miközben szorosan ölelt át.
  - Ki...kiakadnál - hajtotta le a fejét.
  - Nem fogok! - simogattam a haját.
  - Megígéred? - olyan volt,mint egy kisgyerek...Mert az volt.
  - Igen Harry.
  - Mil - mondta ki a nevet,én pedig elmosolyodtam*
Félmosolyra húztam a számat,és jött a következő emlék...Pont amire számítottam:
*- Nem bírom - jött be a szobába.
  - Mi az drága? - néztem rá.
  - Mintha nem is léteznék - huppant le az ágyamra és az arcát egy párnába temette.
  - Ő? - kérdeztem.
  - Igen - emelte fel a fejét.
  - Akkor elmész randira! Vakrandi!
  - Mi? Te totál zakkant vagy! - csapott le a párnával.
  - Legjobb megoldás! Mindent megszervezek!
  - Na jó - adta be a derekát Mil - Köszönöm*
 Felálltam,hogy most már mehetnékem van. Körül járkáltam a "szobában"...Hiába kiabáltam volna,hogy 'Segítség' tudtam,hogy senki sincs itt. Olyan volt mint egy horror film. Ekkor bevillant egy terem. Ott voltak a fiúk,a lányok és Dave is. Niall és Hazza a fejét a kezébe temette, Dave ugyanígy csak neki a válla rázkódott, Louis hátradőlt a széken, Liam és Zayn Harry-t figyelte, a lányok épp akkor tértek vissza 1-1 kávéval, Esmie pedig a lábával a padlót ütögette. Elegem volt, ki akartam innen menni, de hiába ütöttem a vásznat, semmi sem segített. Ekkor elfogott a pánik és csak arra gondoltam ,hogy nem akarok itt lenni, e gondolatok közepette eltűnt a vászon, a fényesség is és egy ütemes hang ütötte meg a fülemet.