27.rész/Életben

Sziasztok drága olvasóim :))) Új rész, és *dobpergés* 2101 megtekintés! Köszönöm szépen, szeretlek titeket <3 Mira

Esmie szemszöge:

Mikor Dave kimondta lesápadtam...Lucy szívével nem volt semmi baj sose,de ez nagyon hirtelen jött. Nem sírtam,inkább lesokkolt. Harry azonnal felállt és köröket tett meg sétálva,majd megállt az egyik fal előtt,és beleütött. Liam persze odafutott hozzá,és leültette.
 - Harry,ez egy kórház - mondta bosszúsan.
Már fél órája ültünk a székeken: Niall a fejét a kezébe temette,Hazza ugyanígy és néha a fiúk nem fogják le,akkor megtenné újra a "falbox-ot",Louis hátradőlt a széken,Liam és Zayn Harry-t figyelte,a lányok pedig épp akkor tértek vissza 1-1 kávéval.
 - Harry - nyújtotta neki Kyle - Idd meg,jót fog tenni.
 - Köszi - suttogta rekedtes hangján és belekortyolt.
Fél óra után Zayn-ék felálltak.
 - Harry-t hazavisszük... - nézett a fiúra aggódóan Liam - Ennyi elég volt neki mára.
 - Itt maradok! - erősködött a fiú.
 - Hazz,jobb ha mész! Azonnal hívunk,ha valami van. - mondtam neki biztatóan. Ekkor kilépett a doki a kórteremből és Dave-t magához intette. Valamit vadul gesztikulált,viszont semmit nem tudtunk leolvasni a szájáról. De mikor a fiú felsóhajtott és halványan elmosolyodott mind megnyugodtunk. Majd eltűnt a teremben,mint a dokihoz indultunk.
 - Túlélte? - kérdezte azonnal Mil.
 - Túl,már jól van! Az állapota stabil,a babával bent vannak! Egyszerre csak egy ember lehet bent és az úr,mint az apa van bent. - magyarázta,mire mindenki megnyugodott.
 - Következőnek én megyek! - mondtam,majd utánam Harry 'stoppolta' le a bejutást. Nem sokára Dave kijött és én léptem be. Lucy mosolyogva tartotta a kezében a babát,és tekintetével követte a mozgásomat.
 - Szia - vigyorgott.
 - Megijesztettél minket - ültem az ágya melletti székre le.
 - Miért? - kérdezte - Várj,majd elmondod! Nézd a kicsit!
A kicsi, Gyönyörű (még baba) kék szemeit az enyémekbe fúrta.
 - Hát nem csodaszép? - kérdezte Luc.
 - De - búgtam neki,majd megsimogattam a baba pofiját és újra Lucy-ra tekintettem - Leállt a szíved...
 - Te-tessék? - elkerekedett szemekkel bámult rám. Majd lehunyta szemeit - Azt tudom,hogy nem volt minden rendben.
 - Dave-től? - vontam fel a szemöldököm.
 - Nem..Tudod,fehér fény,meg minden.
 - Miről beszélsz?
És elmagyarázta.Először nem hittem neki,majd mikor láttam,hogy nem hazudik,megdöbbentem.
 - Szóval pár percre meghaltál - mondtam ki,mire neki elállt a lélegzete.
 - I..igen - fogta fel a hallottakat.
 - Mennem kell,Harry tuti bejönne!
 - Ő a következő? - mosolyodott el a lány. Csak bólintottam egyet,adtam egy puszit az újdonsült anyukának és a babát még egyszer megsimogattam.

Harry szemszöge:

Miután Ess kiment,én jöttem. Beléptem a szobába és a tekintetem Lucy-ra,majd a lányára tapadt. Gyönyörű volt mindkettő. Luc-t,úgy szerettem,mint húgomat,akármennyire is idősebb nálam,bár csak pár nappal. Csendben leültem hozzájuk,és a nagylányra néztem. Egy pillantással "megbeszéltünk" dolgokat,majd egymásra mosolyogtunk.
 - Megfoghatom? - kérdeztem,mire egy bólintással átadta. Gügyögtem a babának párat ő pedig RÁM MOSOLYGOTT!!! Először furcsa volt,de mikor nevetve beletúrt göndör fürtjeimbe én is vele nevettem.
 - Lucy,nézd! - néztem rá csillogó szemekkel - Rám nevetett!
Az anyuka csak vigyorogva bólintott amolyan 'láttam' stílusban.
 - Tudod Cammie,mi nagyon jóban leszünk - kacsintottam rá a babára és adtam neki egy puszit. Ott,abban a pillanatban eldöntöttem,hogy meg fogom védeni ezt a kislányt és mellette maradok örökké.