29.rész/Vakrandi

 Halihóó :))) Őszi szünet, pihenés és valószínűleg a blog utolsó hete...Na de ez nem az utolsó rész, so remélem tetszeni fog <3 Puszi: Mira :* És komizni ér ;)

Mil szemszöge:

Minden el volt tervezve,a taxiban ültem és arra vártam,hogy megérkezzek a helyszínre. A lányok gyönyörűvé változtattak,így nem féltem a kinézetemtől..Csak,hogy ki a fiú. A taxi megállt,de mikor fizetni akartam,azt mondta,hogy fizetve van. Kiszálltam és egy étterem előtt találtam magam,a lányok adtak egy cetlit,ami az asztal foglaláshoz fontos. Beléptem és az asztalkísérőhöz siettem. Megmutattam neki a kis papírt.
 - Az úr,már itt van - mosolygott,majd asztalhoz vezetett. Végig lehajtott fejjel mentem,majd mikor véletlen nekimentem a nőnek,elnézést kértem és felpillantottam. Elakadt lélegzettel méregettem az előttem álló fiút,aki ismerős volt...Ott állt teljes életnagyságban Harry,aki engem fürkészett gyönyörű,zöld szemeivel.

 - Szia - mosolygott,majd a kezemnél fogva lehúzott az egyik székre. - Vakrandi?
 - Ühüm - bólintottam,majd zavartan a cipőmet kezdtem fürkészni,mintha olyan érdekes lenne. Nem hiszem el,hogy a lányok képesek voltak vakrandira küldeni Hazzával. Mikor felnéztem a fiúra,elkapta a tekintetét,majd mikor megérkezett a pincér,rendelt. Épp végzett,rám nézett és én is követtem példáját. Mellém tolta a székét,majd a fülemhez hajolt.
 - Tudod,gyönyörű vagy - súgta bele. Kirázott a hideg,majd elöntött a forróság.
 - Köszi - válaszoltam,majd mikor nem éreztem a leheletét a nyakamnál,felé fordultam. Ő is akkor húzódott közelebb,így az orrunk összeért. Mosolyogva fürkészett,majd nyomott egy puszit az arcomra.
 - Tudod,a fiúk azt mondták,hogy szerveznek egy vakrandit. Jó bulinak tűnt,de nem tudtam,hogy te leszel.
 - Miért, baj? - húzódtam félre,így visszakerülve az eredeti helyemre.
 - Dehogy is - nevetett fel - Sőt.
Rám kacsintott,majd megérkezett a vacsoránk.
 - Elnézést! - szólította meg a pincért a partnerem - Csinálna rólunk egy fotót?
 - Persze - vette el a kamerát a pincér és készített egy képet.
 - Köszönjük - mosolyogva vette el a telefonját,majd megmutatta.
 - Tudja,nem szeretnék beleszólni - szólt a pincér - De maguk nagyon szép pár.
Félénken elmosolyodtam,majd Harry-re néztem,aki lehajtott fejjel vigyorgott.
 - Nem vagyunk egy pár - válaszoltam.
 - Még - tette hozzá Harry,én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. A pincér elment,mi pedig enni kezdtünk. Megpróbáltam "kecsesen" enni,de Harry zabálását látván,én is utánozni kezdtem.
 - Tudod,azt hittem,hogy a lányok szépen esznek - nevetett ki - legalább a randin.
 - Én meg azt hittem,hogy a fiúk nem csámcsognak - vágtam vissza - legalább a randin.
 - Na,de kisasszony! Nem is csámcsogok - kérte ki.
 - Én meg szépen eszek! - folytattam.
 - A zabálás,nem szép evés...
 - Ahogy a csámcsogás sem...
 - Tudod...a..lányok..nem..szoktak...feleselni - minden szónál közelebb hajolt - Legalábbis nem a randin.
Felnevettem,majd elkezdtem göndör tincseivel játszani. Amikor el akart húzódni,visszarántottam,persze ő felkiáltott.
 - Hé,a hajam nem játék - puffogott.
 - Egyenlőre! - csaptam játékosan pofon. A kezeimet fogságba ejtette a sajátjaiba. - Ez nem ér.
Öklömmel kapálóztam,de erős fogásából nem tudtam kiszabadulni. Csillogó szemekkel nézte,ahogy próbálkozom. Először kedves szavakkal,majd erősködéssel akartam szabadulni. Semelyik sem hatott...Végül maradt a harapás,ami miatt kiáltva engedett el. Nevetve ültem arrébb,de ő jött utánam.Mikor a székeink egy kört megtettek az asztal körül,vészesen közeledni kezdett. A futáshoz folyamodtam,így feldöntve a széket. Harry gyorsabb volt,mint amire számítottam,mert pillanatok alatt a derekamnál fogva húzott vissza.
 - A vadász elől nem menekül a prédája - súgta a fülembe,mire kuncogva hajtottam hátra a fejem. Hazz gyorsan fizetett (ezt a fiúk ráhagyták),majd kerített egy taxit. Beültünk és hazahajtott. A fiú kifizette,majd kisegített a kocsiból és megállt a kapu előtt. Kis kezeimet az övébe fogta,majd csillogó szemeivel engem tüntetett ki. Zavartan álldogáltam ott,és vártam,hogy csináljon valamit. Mikor ráemeltem tekintetemet,lehajolt és már csak pár milliméter volt a távolság köztünk,de kinyílt az ajtó és Dave jött ki rajta,egy teli szemeteszsákkal a kezében. Mikor meglátott minket elkerekedett a szeme,és gyorsan a kuka felé sietett.
 - Folytassátok csak - nyelt egyet és pár másodperc múlva már a házban volt. Harry elkáromkodta magát,és lesütötte a szemét.
 - Nem így terveztem - suttogta,majd nyomott az arcomra egy puszit. - Jó éjt drága!
 - Sz..szia - dadogtam a zavarodottságtól,és néztem ahogy elmegy. Én sem így terveztem,így egy sóhajjal beléptem a házba.