16.Rész/A probléma

Hát itt egy új rész...Igazából nem nagyon terveztem ilyenre,legalábbis ti nem ezt a verziót fogjátok olvasni amit először írtam,így sok volt a törlés,de remélem tetszik <333 Komik jöhetnek <33 Puszi: MiraVagyok
Niall szemszöge:

Közelebb hajoltam hozzá és pár másodperc múlva,megcsókolt.Senki nem zavart minket,tekintve,hogy egy eldugott vécében voltunk,amit akkor találtam,amikor még mi voltunk az 1D-vel X faktorosok és felkutattam az egész helyszínt. Meg be voltunk zárva,így senki nem juthatott be. Azokban a percekben nem gondoltam semmire,minden megszűnt létezni,csak mi ketten voltunk. De pár perc múlva kipattantak az addig csukott szemei. Elhúzódott,vett egy nagy levegőt,és elengedett,csodálkozva néztem rá.

- Niall ezt nem szabad! - hangja kétségbeesett volt. - Ne...nem!

- De élvezted,és én is! - szabadkoztam.

- Akkor sem szabad! Niall én Dave-t szeretem – hangja még mindig kétségbeesett volt.

- Nem csak.

- Lehet! De ha szerelmes is vagyok beléd, Dave-t akkor is jobban szeretem.

- Lehet,hogy csak ez már kötődés,nem is szerelem – erősködtem.

- Honnan tudod? Te vagy Dave vagy talán én? Kötődünk egymáshoz,de még mindig szeretem,ez csak egy kis akció volt,amiről tudni fog és meg fogjuk beszélni! - dühös lett,nagyon.

- Nem,nem vagyok semelyikőtök sem! De gondolj bele! Konkrétan megcsaltad – az utolsó szót,hangosabban mondtam.

(Tekintsetek el attól,hogy elvileg ezen a képen Dave-t  pofozza fel,Niall-t képzeljétek a fiú helyébe :D - író szerk.)

- Te... - nyögte és lepofozott,majd kiabálni kezdett – Hogy gondolod? Csak kihasználod,hogy így is rosszul vagyok,meghalt a nagymamám! Neked csak az számít,hogy mikor tudod magad rám vetni! Elegem van belőled!

- Lucy – szóltam halkan,de akkorra már kint volt a vécéből.

- Hagyjál békén! Ezt az egy napot még kibírom,de utána soha többet nem akarlak látni! - minden szava olyan volt,mintha kést fúrnának a szívembe.

- Lucy várj már – kirontottam és körül néztem,hogy hol lehet. Futott vissza a színpadhoz,én meg utána iramodtam. - Lucy!

- Hagyjál! - futott tovább,majd lassan mindkettőnk kiért a színpadhoz. A lány tovább futott,mert megpillantotta kis csapatunkat. Mikor odaért hátrapillantott,rám.

- Lucy,várj már. - kiáltottam neki.

- Hagyjál – sírta el magát,és mikor a közelébe értem,újra futni kezdett. A lányok és a fiúk is csodálkozva néztek minket. És épp mikor elértem a fiúkhoz,Zayn megfogott.

- Niall,hagyjad! Állj le,látod,hogy ki van! - szólt nyugodtan.

- Nem! - üvöltöttem – Meg akarom vele beszélni!

- Nem,Niall! Nem fogod! - rakta a vállamra Liam a kezét. - Majd máskor.

Lenyugodtam,bár beletelt 10 percbe.

- Nem találjuk Lucy-t! - kocogott hozzánk Esmie. - Nincs az épületben.

- Ki nem mehetett – nézett a lányra,aggódva Harry.

- Dave-hez ment – néztem rájuk.

- Honnan gondolod? - vonta fel a szemöldökét,az éppen akkor megérkező Sam.

- Volt egy kis gondunk és Dave-el akarta megbeszélni.

- Akkor siessünk! - bólintott Mil is. - Harry,elvinnél minket?

- Igen – bólintott a fiú,majd rám nézett – Te itt maradsz.

- Ezt nem te mondod meg!

- Figyelj haver! Nem tudom,hogy mit csináltál,de Lucy nagyon ki van. Hagyd a lányokat! - felsóhajtottam,igaza volt. De Lucy egyáltalán nem ellenkezett,csak amikor kitalálta,hogy ezt nem szabad. Bólintottam,és leültem egy székre,majd néztem,ahogy elhajtanak.

Harry szemszöge:

Szinte száguldott a kocsi az úton,mert siettünk. Nem hagyhattuk Lucy-t ilyen állapotban!

- Nem tudom,hogy mit csinált Niall,de ha valami olyat,ami Luc-nak árt,akkor nem éri meg a holnapot! - dühödött be Esmie.

- Ess,Luc sírva rohant el! Nem az örömtől,zokogott! - nézett rá Sam,majd megszorította a lány vállát. A csajokról visszavándorolt a tekintetem az útra.

- De,te sem fogod akkor megérni a másnapot! A directionerek nem fogják annyiban hagyni,ha a drága szőkéjüknek,valami baja esik – hallottam Kyle hangját.

- Lányok,merre? - kérdeztem,mert egy elágazáshoz értünk.

- Jobbra! - suttogta Esmie,de hallottam.

- Hagyd,Ess! Majd mondom! - mondta Mil.

- És melyik ház az? - kérdeztem,mert sok egyforma lakás volt az utcában.

- Majd mondom,még menj tovább! Csak vigyázz,vannak fekvőrendőrök! - utasított Mil.

Lassabban hajtottam tovább,míg végül az egyik lány felkiáltott.

- Itt vagyunk!

- Gyerünk lányok,kiszállás! Sok szerencsét!

- Köszi Harry a fuvart! - kiáltott Sam az utcáról,majd gondoltam megvárom,míg bemennek. Többször is becsöngettek,de nem nyitottak nekik ajtót. Ekkor kiszálltam és a lányokhoz siettem.

- Kérlek – csúszott Kyle a földre. Már 5 perce folyamatosan csengettek,de még mindig semmi. Egyszer csak meghallottunk egy fiú hangot. Kisé torzítva volt,de a kaputelefon hibája lehetett.

- Mi van már? - dühös volt.

- Dave,Esmie vagyok! Engedj be,kérlek – Ess hangja elhaló volt,kissé ijesztő volt hallani.

- Még beszélgetünk – válaszolta Dave,és ekkor néhányan megkönnyebbülten felsóhajtottak.

- Lucy ott van? - kérdezte reménykedve Sam.

- Igen.

- Kérlek engedj be minket! - kérte most már Kyle is.

- Mondtam,hogy még beszélgetünk! - mordult fel. - 10 percet hagyjatok nekünk!

- Utána beengedsz? - kérdezte Mil.

- Igen – hallottuk Dave hangját,majd csönd lett.

- Üljünk vissza addig a kocsiba,különben megfagyunk! - ajánlottam fel,a többiek meg díjazták az ötletet.

- Már csak 1 perc – szólalt meg Mil nem sokára.

- Akkor szálljunk ki! - nyitotta az ajtót Sam, a többiek pedig követték. Végül bezártam a kocsit és a lányok után indultam. Pár perc múlva sem nyitódott az ajtó,így Ess becsöngetett.

- Ki az? - hallottuk Lucy hangját.

- Luc,Luc te vagy az? - kérdezte Esmie,és a megkönnyebbüléstől könny szökött a szemébe.

- Igen,Ess! Figyelj,még hagy beszélgessünk kicsit.

- Rendben,figyelj,minden oké van?

- I..igen – habozott a válasszal.

- Biztos?

- Figyelj,Ess mennem kell! - le akart rázni minket.

- Lucy! - mikor csönd lett,dühös lett – LUCY!

Amint nem érkezett válasz,dühösen becsöngetett egy szomszédhoz.

- Elnézést szeretnék kérni,Dave a barátom,és be szeretnék hozzá menni,de tegnap mondta,hogy elromlott a kapucsengője,de a telefont sem veszi fel. - Esmie tökéletesen hazudott.

- Persze kicsikém,gyere csak be! - hallottuk egy kedves néni hangját és kinyitotta nekünk az ajtót,mi pedig felrohantunk az 1.emeletre.

- Engedjetek be – dörömbölt Ess az ajtón. Pár perc múlva Dave-el találtuk szembe magunkat.

- Mit akartok? - vonta fel a szemöldökét.

- Bemenni! - válaszolta Sam.

- Lányok,mit kerestek itt? - jött ki Lucy is és Dave homlokának döntötte a sajátját

- Luc – ölelte át szorosan Esmie,barátnőjét.

- Ess,lányok,Harry – biccentett – Kérlek menjetek most el! Szeretnénk megbeszélni dolgokat,és ahogy látjátok minden oké!

- Rendben – bólintottak a bandatagok,majd én is. Miután kimentünk a házból és beültünk a kocsiba,csendesen utaztunk tovább. Mindegyikünk fejében csak 2 kérdés zakatolt:

Miért olyan titokzatosak? Mi köze van ehhez Niall-nek?