14.rész/A reggeli incidens

Újabb réész :))) Augusztus van,tehát 1 hónap van hátra és suli,tehát nekem is most kell belehúzni,mert nagyon kevés időm van,de mivel ez a sztori kész ezért nincs probléma! Komizzatok,és jó olvasást <33 Mira
Lucy szemszöge:

Meghalt...Nem akartam magam sajnáltatni,szerettem volna,ha látják,hogy erős vagyok. Persze,ahogy én,úgy ők is tudták,hogy ez nem fog menni. Amint beléptünk a terembe, Lau és Hope is odajött hozzám és átöleltek. De minden rosszban van valami jó. Hihetetlenül jól esett,hogy a lányok,Dave és a tanáraink is segítettek ezt átvészelni. Miután a lányok végeztek az öleléssel,Simon is odajött.
- Kicsi lány,átfogjuk ezt vészelni! - súgta a fülembe,mire én erősebben öleltem. Erőtlenül bólintottam egyet,majd féloldalasan elmosolyodtam. A lányok egy kicsit vidámabbak lettek,de a gyakorláson,a levegőben benne volt a gyászos hangulat. Miután elgyakoroltuk egy csomószor,és külön is elénekeltük,eltáncoltuk párszor,fáradtan feküdtünk ki a padlóra.
- Lányok ez nagyon jó! - bólintott elismerően Si.
Épp nagyot kortyoltam a hűsítő vízbe,mikor rám tört a hányinger. Gyorsan felpattantam és kirohantam a vécére. Még szerencse,hogy pont akkor értem be az egyik fülkébe,mikor kidobtam a taccsot. Esmie jött utánam,és miután végeztem,lefröcsköltem magam vízzel.
- Jobban vagy? - kérdezte,hangjában az aggodalmat véltem felfedezni.
- Igen...Csak a stressz miatt van!
- Na,gyere te lány! - mosolygott rám kedvesen és megfogta a karom,majd beindultunk a terembe.
Mikor beértünk,sok aggódó pillantást kaptunk. Hope gyorsan előkeresett egy hányinger csillapítót,és miután bevettem újra elkezdtünk gyakorolni. Miután letelt a 2 óra (igen,most már növelték,mert csak 1 nap van hátra az élő show-ig),a padlón feküdve,fáradtan vártuk a fiúkat. Nem kellett sokat várnunk,mert úgy 10 perc múlva nagy zajt hallottunk a lépcsőházból. És 2 perc múlva be is léptek a fiúk. Épp röhögtek valamin,majd megpillantottak minket. Niall-nek nagyon csillogott a szeme,mire biztatóan elmosolyodtam. Mindegyik kezében volt egy zacskó,amibe belenyúltak. Egy kis keresgélés után előhúztak egy üveget. Mindenki az egyik Super Girls-ös lány elé állt (elém Niall került),és átadták a Coca-Cola-s (!!!) üvegeket. Sam felnevetett,majd megforgatta a palackot.
- Jé,itt a nevem! - kiáltott fel,mi pedig követtük a példáját és egyenként megtaláltuk a saját nevünket a palackon.
- Ez képet akar! - nézett rajtunk végig Kyle és összeraktuk az üvegeket,majd lefotóztuk. Mindenkiről készült olyan kép,ahol látszik a felirat és az illető éppen beleiszik. Mikor rólam készült a fénykép,kortyoltam egyet,majd az üvegre gyorsan visszacsavartam a kupakot és kifutottam a vécére. Hallottam pár léptet mögöttem és újra üdvözöltem a Róka családot (tehát kidobtam a taccsot). Esmie papírkendőkkel várt,én meg egy 'köszönöm-öt' suttogva vettem el őket.
- Lucy,biztos minden oké? Sápadt vagy,hányingered lesz konkrétan mindentől és émelyegsz egész ének-tánc órán.
- Ess,nagyon megviselt a halála. - szemeimbe könnyek gyűltek és egyenként csorogtak le az arcomon. - És így,hogy holnap élő show,a stressz is nagy! Alapból nem lenne baj,csak ez így pont összejött.
- Tudom,Luc - ölelt át szorosan,én pedig zokogtam. - Shh,nyugi Lucy!
Kissé lenyugodtam,majd megmostam az arcom és visszamentünk a terembe. Mikor beléptünk,a fiúk aggódva pillantottak ránk. 
- Hope tudsz adni még egy hányinger csillapítót? - kérdeztem. Hangom elhaló volt,gyenge amitől nagyon megijedtem.
- Pedig,ilyenkor hatnia kéne még - ráncolta a szemöldökét a lány,majd rám mosolygott - De persze,adok!
- Lucy,minden oké? Olyan szomorúnak tűnsz? Az arcod olyan,mintha sírtál volna - a szemeit teljesen az enyéimbe fúrta,közben pedig a karomnál fogva kivezetett a liftbe. Megértem a rajongókat,mert azok a csillogó,kék szemek (*----* írói hozzászólás :D). Közben benyomtam
- Niall,hidd el minden oké lesz...de Most? - szomorúan felnevettem - Semmi sem oké..Igen sírtam és borzalmasan szomorú vagyok. De ami nem öl meg az erőssé tesz!
Miközben ezt mondtam,fáradtan elmosolyodtam és egy könnycsepp folyt le az arcomon. Niall letörölte azt és magához húzott,majd megölelt. Kicsit eltolt magától és közelebb hajolt az arcomhoz. Lehelete az arcomat csiklandozta,majd még közelebb hajolt. Alig volt 1 centi köztünk,de én teljesen ledermedtem. Mikor már közelebb hajolt,hogy megcsókoljon,elhúzódtam. És akkor nyílt a lift ajtó.....