13.rész/Nyugtatás és a VÁGÓDESZKA

Igazán boldogság van! Első nap meglett a 2 komi,amiből tudom,hogy legalább 2 ember olvassa és megteszi azt 5 perc alatt,ami nekem nagyon fontos,tehát komiz. Nem tudom mikor jön a következő rész,ahogy láttam azért olvassátok,így amint összejön a 2 komi! Ehhez is írjatok,köszönöm az előzőnél a komizókat <333 Ha nem írtok,kiakadás lesz ;)) :// Mira

Mil:
Amint Dave meglátta a barátnőjét,azonnal odafutott hozzá,átölelte,Lucy pedig a fejét a fiú vállába fúrta az arcát.
- Kicsim - szorította magához Luc-t.
Mi csak szomorúan néztük a keservesen zokogó csapattársunkat,nem tudtunk bármit csinálni. Nem akartunk elmenni,cserben hagyni.

- Mi történt? - nézett fel Dave Esmie-re.
- Csak annyit mondott,hogy meghalt - válaszolt,hangjában szomorúság csengett. Mind tudtuk,hogy ki halt meg.
- Ő?
- Ő...
Utána nem is kérdezett többet,csak elvitte Lucy-t aludni,majd mikor sikeresen elaludt,kijött hozzánk.
- Lányok,ezt nem fogja kiheverni,ezt tudjuk! Fontos volt neki,szóval kérlek titeket,hogy amiben tudunk,segítsünk neki! Ne hozzuk szóba,beszéljünk Simon-al,a fellépőitekkel is! Biztos,hogy téma lesz,ezért is mi legalább könnyítsünk neki,ha a bulvárlapok nem!
- Dave megteszünk mindent,hisz a csapattársunk,a barátnőnk! Nem akarjuk,hogy neki rossz legyen! - néztem rá,mire egyet bólintott.
- Tudom,lányok! Ha nem gond,ma itt alszok! Nektek oké?
- Örülünk! Jó éjt - mosolygott rá Esmie,majd adott nekünk 1-1 puszit és bement a szobájába. Lassan mindenki követte példáját és csend honolt a lakásra.
*Reggel*
Az ébresztőm órájára keltem,majd fáradtan keltem ki az ágyból. Kibotorkáltam a konyhába,de közben belerúgtam az ágy egyik lábába.
- Áááááá - üvöltöttem fel,majd összeszorítottam a szemem a fájdalomtól. Hirtelen Sam rontott be egy VÁGÓDESZKÁVAL (!!!) a kezében. Mikor megláttam elkezdtem nevetni. Rám tört a röhögőgörcs,és Sam "te nem vagy normális" tekintettel nézett engem. Miután lenyugodtam,a lány nyugodt hanggal megkérdezte:
- Minden oké?
- Igen,csak bevertem a lábam az ágylábába. És nagyon fáj.
- Ja,csak az? Akkor semmi - vont vállat barátnőm.
- Sam,várj! - visszafordult szólításomra - Lucy,hogy van?
- Nem tudom...Még nem kelt fel.
- Ja,oké...
Kimentünk a szobámból,és elvégeztük a konyhában szükséges tevékenységeinket. Sam teát,én meg Esmie-vel együtt kakaót ittam. Nem sokára Kyle is megérkezett és csatlakozott a kakaó ivászathoz. Mind halkan beszélgettünk,amikor egyszer csak nyílt az ajtó és Dave lépett ki rajta,mögött pedig Lucy,erősen a fiú kezét fogva.
- Sziasztok! - eresztett egy gyengéd,kedves mosolyt.
- Szia - pattant fel Ess a kanapéról és átölelte barátnőnket.
Dave eltűnt pár percre,majd mikor vége lett az ölelésnek,már ott is állt egy bögre kakaóval és egy csésze teával a kezében.
- Köszi - mosolygott rá kedvesen,és a kezében a bögrével ült le a kanapéra mellénk,mellé meg Dave. Miután végzett a reggelivel,elénk állt.
- Figyeljetek! Nagyon édesek vagytok,hogy nem beszéltek róla. De meg kell birkóznom ezzel,élnem kell a tudattal. Szeretném,ha ugyanúgy élnénk! Mosolyogni fogok,nevetni fogunk,élni fogjuk az életünket! Rendben?
- Jó - bólintottunk egyszerre.
- Köszönöm lányok! Nagyon szeretlek titeket! - nézett végig rajtunk Luc. Kivitte a bögréjét,majd visszament a szobájába,nem sokára Dave is követte. Mi is elmentünk a reggeli teendőinket elvégezni és mikor épp a kabátomat vittem ki az előszobába,láttam,hogy a Lucy-Dave páros búcsúzkodik.

- Szia,kicsim! - adott egy csókot a fiú,a lánynak - Vigyázz magadra!

Luc bólintott egyet,majd becsukta Dave után az ajtót. Visszaindult a szobája felé,de pont láttam,hogy egy könny végig csorog az arcán. Mindannyian tudtuk,hogy nem lépett túl ezen a híren. Fájt neki,és bár normálisnak akart látszani,jó pár hétig nem lesz az. De nem zargatjuk,csak itt állunk mellette,és tudja,hogy bármikor számíthat ránk. Miután mind végeztünk a sminkeléssel,az öltözködéssel,a haj csinálással és a többi lányos dologgal,felhúztuk a cipőnket és elindultunk a mentorkánk házához. Ő már értesült ma reggel a történtekről,ezért kicsit kedvesebb lesz (már amennyire :DDDD) és segítőkész is. Mind vihogtunk (igen,Lucy is bár eléggé erőltetetten :///) és csevegtünk,míg végül odaértünk a ház elé. Lassan elhalkultunk és beljebb léptünk.

Mil-ről egy fotó ;)