10.rész/Vallomás és Elbeszélgetés

Sziasztook! Először nagyon szomorú voltam,mert sokáig 1 komi sem jött,de végül Rékától kaptam egyet,amit nagyon köszönök! Azt kell tudni,hogy mindig előre írom a részeket,és úgy raktam fel,ha legalább 10 résszel többet már megírtam! Most már nem lesz ilyen,mert befejeztem a részírást! Lezártam lélekben,és papíron is,de ez nem azt jelenti,hogy a blog megszűnik,a részek jönnek! És komizni ér! puszi: Mira

Lucy Szemszöge:

A fiúk kicsit ledöbbentek,amikor találkoztak Dave-el,de nagyjából elfogadták. Miután hazaértünk elmentünk Mekizni,és ő is mesélt,meg én is. Persze mosolyogva nézte,ahogy vacillálok a két Happy Meal-es játék között,végül kiválasztottam egy aranyos figurát. Aztán megvacsiztunk és elindultunk egy parkba sétálni. Kézenfogva sétálgattunk a mozgalmas parkban.

- És mit szólsz a Levi-Kyle pároshoz? - nézett rám aranyosan.

- Hát,volt egy sejtésem,hiszen mindegyik csapattársam gyönyörű,ezért bevallom picit féltem,amikor ide költöztél,mert lecsaphattak volna simán a kezemről,hisz annyira szépek meg minden.

- Figyelj – fordított maga felé,gyengéden fogott,de mégis arra kényszerített,hogy nézzek a szemébe – Te vagy a legszebb lány, nincs sok olyan lány,mint te. Sőt te belőled csak egy van. Szeretem amikor nevetsz,mert mindig mosolyra bír,még a rossz hangulatomban is. Ha nézem,hogy alszol,a világ legszebb lányát látom,amikor vidám vagy én is ugrándoznék,bár fiú létemre ezt soha nem fogom megtenni. Amikor megölelsz,mindenem kíván téged,és soha nem engednélek el. Amikor direkt kínzol, mindig le akarlak vadászni,hogy csak az enyém legyél (Nem rosszra gondolni!), amikor énekelsz idiótán vigyorognék,bár azt sem tehetem meg,különben lőttek a becsületemnek. Amikor hülyéskedsz,vagy hülye arcokat vágsz,akkor is gyönyörű vagy,mert jól áll neked! Imádom,ha smink nélkül vagy,mert ugyanolyan szép vagy,mint sminkkel. Ha együtt alszunk,szorosan magamhoz ölellek,mert nem akarok úgy felébredni,hogy nincs mellettem senki és ez csak egy szép álom volt. Ha sorozatot nézünk,akkor is csak a te reakciód érdekel,mert miután vége lett úgy is áradozol egy sort,és legalább megtudom,hogy mit néztél 40 percig. Imádom amikor a pólóimat hordod,mert szeretem látni,hogy az enyém vagy. Nyáron szeretek veled medencézni,mert mindig kiakadsz,hogy miket csinálok veled,de élvezed. Nem nyavalyogsz,ha a hajad vizes lesz,vagy koszos lesz a ruhád,sőt imádom amikor megcsináljuk ketten az évi sárangyalkát. Vagy télen,ahogy fázol és ahogy átölellek,mindig olyan forró leszel. Ezek a te dolgaid és én így szerettem beléd,és így szeretlek most és örökké is. Így vagy tökéletes,kicsim! Nem tudnának a kezedről lecsapni,hisz aki megpróbál az úgy is rájön,hogy lehetetlen!

- Annyira szeretlek – csókoltam meg hosszan,az előbbi beszéd miatt kapott sokk után,mert nem szokott így beszélni,vagyis szeret meg minden,de ezt nem szokta így elmondani. Elég,ha kimutatja! Mosolyogva sétáltunk tovább. Találtunk egy vattacukros eladót,így kaptam egy óriási rózsaszín vattacukrot és azt eszegetve nevettem Dave poénjain.

- Hagy fotózzalak így le! - kért,mert állította,hogy vattacukros az orrom,és nagyon aranyos vagyok így.

- Na jó – mondtam és a vattacukorba harapva csinálta meg a képet rólam. - De akkor kell egy közös is!

Megkértünk egy embert,hogy fotózzon le minket és miután megvolt,már bejártuk az egész parkot. A vattacukor elfogyott,és az eső esni kezdett.

- Úúúú! - kiáltottam fel,majd ugrándozni kezdtem – It's Raining Men! Halleluja,it's raining man!

- Gyere Luc,meg fogsz fázni!

- Nem baj – nyújtottam ki a nyelvem.

- Akkor nem lesz keringő sem – nézett rám,én meg azonnal futottam a kocsihoz. Pontosan tudta,hogy a keringő a gyenge pontom. Beültünk a kocsiba és haza hajtottunk.

- Képzeeeld – meséltem – Simon azt mondta,hogy kívánhatunk bármit,de persze olyat amit teljesíteni tud.

- És mit kívántál? - emelte rám gyönyörű barna szemeit.

-Nézd az utat – böktem az út felé és miután újra a vezetésre koncentrált,hozzá hajoltam és belesúgtam a kívánságom.

- És ezt teljesíteni fogja tudni? - kérdezte,majd megint rám nézett,mert kisebb dugóba keveredtünk. Egyik kezével a a kezemet fogta,a másikkal a kormányt.

- Ühüm – mondtam,majd elgondolkodtam. - Nem biztos.

Persze kiröhögött,majd újra indulni kezdtünk,de keze az enyémet fogta továbbra is. Úgy döntöttem,hogy kinézek az ablakon,és egy igen ismerős környezet tárult a szemem elé.

- Hova viszel? - fordultam felé.

- A lányok hívtak,míg hintáztál,hogy azok a fiúk,a ..... - tűnődött el,mert nem jutott eszébe a banda neve.

- Az 1D-s fiúk – segítettem ki.

- Na igen,azok meg akarnak ismerni meg minden. A lányok meg lefixáltak egy beszélgetős,és unalmas programot.

- Jaj,ne mond már! Biztos jó lesz! - nevettem,mert tudtam,hogy Dave utálja az ismerkedős programokat. Nálunk is szerencséje volt,hiszen a lányokat már régóta ismeri.

- Ja,de csak egyel egyeztem bele. - gondolhattam volna,hogy valamit beígértet a lányokkal.

- Ééés mi az? - böktem felé.

- Nem vihetnek el! Ott fogsz te is maradni,meg a többiek is – ezen elmosolyodtam,majd adtam neki egy puszit. Leparkolt,majd kézen fogva mentünk be a házba.

- Halihóóóó – kiáltottam,majd mikor meghallottam egy "Pikácsú ne tedd ezt" felkiáltást,tudtam,hogy Louis itt van,így a fiúk sem lehetnek messze.

- Szia – ugrott rám hirtelen Esmie. - Csak itt vagytok! Gyertek már.

Lerúgtam a conversem,majd besiettem és egy ugrással a kanapén termettem. A fiúk a kanapé előtt ültek,de felfigyeltek a "Jön a Szuper Lány" kiáltásomra,és mosolyogva köszöntöttek.

- Jön a másik Szuper Lány! - futott felém Esmie,a fiúk pedig azt hitték,hogy meg fog állni a kanapé előtt. Persze aki ismeri Ess-t az tudja,hogy nem fog és igazam is lett. Pár másodperc múlva már rajtam volt.

- Hülye – röhögtem,és pont akkor léptek be a többiek Dave-el a nyomukban. Furcsán nézett ránk,majd legyintett egyet és leült a szomszédos kanapéra.

- Ugye,tudod,hogy ő az enyém? - nézett Ess-re komolyan,de a szeme alatti nevetőráncok elárulták,hogy csak viccel.

- Nem is mondtad el neki? - nézett rám eltátott szájjal – Ő már Mrs! Mrs Somerhalder.

- Az a pasi,akiről mindig megnézed azt a sorozatot? - ráncolta a szemöldökét.

- Ühüm! Amúgy meg Ian és Vámpírnaplók! - ráztam a fejem,majd kigurultam Esmie alól,aminek az lett a vége,hogy a földön kötöttem ki. Gyorsan felpattantam,majd Dave mellé akartam ülni,de akkor megfogta a karom és elvesztettem az egyensúlyom. Beleestem az ölébe,majd dühösen ránéztem. Összekócolta a hajam,mire nevetve belefúrtam az arcomat a vállába.

- Khm.... - köhögött Niall – Szerintem kezdhetjük.

- Oké – vonta meg Dave a vállát.

- Mióta vagytok együtt? - kérdezte Louis.

- Régóta – adta az egy szavas választ Dave.

- Hol ismerkedtetek meg? - nézett ránk Harry.

- A föld nevű bolygón– válaszolt Dave.

- De pontosabban! - kérdezősködött Harold.

- Magyarországon.

- És mikor?

- Valamikor.

- De mikor?

- Mondom,hogy valamikor!

- Így nem lehet beszélni – lett dühös Harry,hogy semmit nem szedhet ki Dave-ből.

- Harry,nem fog pletykálni. Nem az a típus – néztem rá kedvesen a tánc és ének partneremre.

- De a mikor ismerkedtetek meg kérdésre mióta válasz a valamikor?

- Nem az a típus Harry. Értsd meg!

- Jó – pufogott Harry,majd Liam-ra nézett segítség kérően. Li értette a célzást,és kérdezgetni kezdett.

- Mikor ismerkedtetek meg? - nézett ránk kedvesen. Dave már is jobb passzban volt és normálisan válaszolt.

 - Öt évvel ezelőtt.

- És azóta vagytok együtt? Mármint megismerkedtetek,randiztatok és összejöttetek?

-Mondhatjuk így is – bólintott Dave,és láttam,hogy Liam-et csípi.

- És kicsit részletesebben,hogy hol ismerkedtetek meg?

- A gimiben.

- Szóval ez amolyan gimis szerelemként indult. - mosolyodott el Louis.

- Aha.

Közben a fiúk elbeszélgettek,mi pedig a lányokkal,meg Niall-el nem tudtunk mit csinálni. Egy idő után Dave észrevette,hogy mocorgok a karjai között,és a fiúkkal nem törődve belesúgott a fülembe:

- Menni akarsz?

- Neeem,nyugodtan beszélgessetek,csak pisilni kell mennem.

- Oké – nevetett fel,majd miután belepuszilt a hajamba,elengedett.

Nem sokára visszaértem és még egy fél óra beszélgetés után haza indultunk. A lányok elkísértek,és közben arról dumáltunk,hogy holnap elengednek minket az edzésekről (táncolni járunk,na) és megyünk ruhát próbálni. Jó,persze a fiúknak ez nem egy nagy szám,de nekünk lányoknak *---* Dave nem volt hajlandó velünk cseverészni,inkább hátul ment,csöndben,zenét hallgatva.

- Biztos sok szééép ruha lesz ott – ámuldozott Mil.

- Olyan mintha a saját esküvőnk lenne,csak más párokkal – nevettem,majd hátra néztem Dave-re,aki felfigyelt a visítozásunkra. Felvont szemöldökkel nézett rám,mire én rámosolyogtam. - Mondjuk az 1D-s fiúk se rosszak.

- Nem ám – nevetett Sam.

- De Dave az Dave. Semelyik fiú nem érhetne a közelébe.

- Jaj,a kis szerelmes – nevetett Esmie,én pedig elvörösödtem.A lányok a piros fejemet látva felnevettek,majd tovább álmodoztunk a ruhákról.

- Legyen egy kissé habos,de azért ne nagyon – sóhajtott Kyle.

- Azért az is szempont,hogy a fiúk odaférjenek hozzánk – nevettem fel,és a lányok is kuncogva bólintottak.

- Dave milyen jól kijött a fiúkkal – nézett rám Mil.

- Ühüm. Ennek tökre örültem,mert jó,hogy tudja,hogy mégis kikkel énekelek,sőt,hogy kivel táncolok. - bólogattam vidáman.

- Igen,de nem gondolod,hogy Niall végig olyan furcsa volt? - nézett rám Esmie.

- Ööö...Nem? - kijelentésem inkább kérdésnek hangzott.

- Ha találkozunk,például közös próbánk van vagy ilyesmi akkor kicsit dadog,meg mindig pirosabb a feje,pedig nem egyszer néztünk róla fotót – magyarázta Ess – A fiúk sem értik mi van vele. Elvileg nem szokott ilyet csinálni.

- Lány van a dologban – szóltunk egyszerre a lányokkal,Esmie pedig bólintott.

- Még pedig,az egyik Super Girls-ös lány – nézett rájtunk körbe. Rosszat sejtettem.

- Niall egyszer már el akart hívni moziba,csak nem beszéltük meg végül. De hát tudja,hogy ott van Dave! Lehet,hogy Kyle az! Te énekelsz vele! - hadartam.

- Téényleg! Kyle – nézett rá Sam – Teee vagy a kiválasztott.

- Ne hülyüljetek! - nézett ránk,kissé kétségbe esetten – Tudjátok,hogy ott van Levi. És engem nem hívott el moziba.

- Jó,az tuti csak baráti lett volna – néztem rá.

- Jó,lányok! Mielőtt kitörne a balhé,hagyjuk ezt a témát! Holnap kiderítjük – állitott le minket Ess és vigyorogva sétáltunk tovább az utcán.