29.rész/Vakrandi

 Halihóó :))) Őszi szünet, pihenés és valószínűleg a blog utolsó hete...Na de ez nem az utolsó rész, so remélem tetszeni fog <3 Puszi: Mira :* És komizni ér ;)

Mil szemszöge:

Minden el volt tervezve,a taxiban ültem és arra vártam,hogy megérkezzek a helyszínre. A lányok gyönyörűvé változtattak,így nem féltem a kinézetemtől..Csak,hogy ki a fiú. A taxi megállt,de mikor fizetni akartam,azt mondta,hogy fizetve van. Kiszálltam és egy étterem előtt találtam magam,a lányok adtak egy cetlit,ami az asztal foglaláshoz fontos. Beléptem és az asztalkísérőhöz siettem. Megmutattam neki a kis papírt.
 - Az úr,már itt van - mosolygott,majd asztalhoz vezetett. Végig lehajtott fejjel mentem,majd mikor véletlen nekimentem a nőnek,elnézést kértem és felpillantottam. Elakadt lélegzettel méregettem az előttem álló fiút,aki ismerős volt...Ott állt teljes életnagyságban Harry,aki engem fürkészett gyönyörű,zöld szemeivel.

 - Szia - mosolygott,majd a kezemnél fogva lehúzott az egyik székre. - Vakrandi?
 - Ühüm - bólintottam,majd zavartan a cipőmet kezdtem fürkészni,mintha olyan érdekes lenne. Nem hiszem el,hogy a lányok képesek voltak vakrandira küldeni Hazzával. Mikor felnéztem a fiúra,elkapta a tekintetét,majd mikor megérkezett a pincér,rendelt. Épp végzett,rám nézett és én is követtem példáját. Mellém tolta a székét,majd a fülemhez hajolt.
 - Tudod,gyönyörű vagy - súgta bele. Kirázott a hideg,majd elöntött a forróság.
 - Köszi - válaszoltam,majd mikor nem éreztem a leheletét a nyakamnál,felé fordultam. Ő is akkor húzódott közelebb,így az orrunk összeért. Mosolyogva fürkészett,majd nyomott egy puszit az arcomra.
 - Tudod,a fiúk azt mondták,hogy szerveznek egy vakrandit. Jó bulinak tűnt,de nem tudtam,hogy te leszel.
 - Miért, baj? - húzódtam félre,így visszakerülve az eredeti helyemre.
 - Dehogy is - nevetett fel - Sőt.
Rám kacsintott,majd megérkezett a vacsoránk.
 - Elnézést! - szólította meg a pincért a partnerem - Csinálna rólunk egy fotót?
 - Persze - vette el a kamerát a pincér és készített egy képet.
 - Köszönjük - mosolyogva vette el a telefonját,majd megmutatta.
 - Tudja,nem szeretnék beleszólni - szólt a pincér - De maguk nagyon szép pár.
Félénken elmosolyodtam,majd Harry-re néztem,aki lehajtott fejjel vigyorgott.
 - Nem vagyunk egy pár - válaszoltam.
 - Még - tette hozzá Harry,én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. A pincér elment,mi pedig enni kezdtünk. Megpróbáltam "kecsesen" enni,de Harry zabálását látván,én is utánozni kezdtem.
 - Tudod,azt hittem,hogy a lányok szépen esznek - nevetett ki - legalább a randin.
 - Én meg azt hittem,hogy a fiúk nem csámcsognak - vágtam vissza - legalább a randin.
 - Na,de kisasszony! Nem is csámcsogok - kérte ki.
 - Én meg szépen eszek! - folytattam.
 - A zabálás,nem szép evés...
 - Ahogy a csámcsogás sem...
 - Tudod...a..lányok..nem..szoktak...feleselni - minden szónál közelebb hajolt - Legalábbis nem a randin.
Felnevettem,majd elkezdtem göndör tincseivel játszani. Amikor el akart húzódni,visszarántottam,persze ő felkiáltott.
 - Hé,a hajam nem játék - puffogott.
 - Egyenlőre! - csaptam játékosan pofon. A kezeimet fogságba ejtette a sajátjaiba. - Ez nem ér.
Öklömmel kapálóztam,de erős fogásából nem tudtam kiszabadulni. Csillogó szemekkel nézte,ahogy próbálkozom. Először kedves szavakkal,majd erősködéssel akartam szabadulni. Semelyik sem hatott...Végül maradt a harapás,ami miatt kiáltva engedett el. Nevetve ültem arrébb,de ő jött utánam.Mikor a székeink egy kört megtettek az asztal körül,vészesen közeledni kezdett. A futáshoz folyamodtam,így feldöntve a széket. Harry gyorsabb volt,mint amire számítottam,mert pillanatok alatt a derekamnál fogva húzott vissza.
 - A vadász elől nem menekül a prédája - súgta a fülembe,mire kuncogva hajtottam hátra a fejem. Hazz gyorsan fizetett (ezt a fiúk ráhagyták),majd kerített egy taxit. Beültünk és hazahajtott. A fiú kifizette,majd kisegített a kocsiból és megállt a kapu előtt. Kis kezeimet az övébe fogta,majd csillogó szemeivel engem tüntetett ki. Zavartan álldogáltam ott,és vártam,hogy csináljon valamit. Mikor ráemeltem tekintetemet,lehajolt és már csak pár milliméter volt a távolság köztünk,de kinyílt az ajtó és Dave jött ki rajta,egy teli szemeteszsákkal a kezében. Mikor meglátott minket elkerekedett a szeme,és gyorsan a kuka felé sietett.
 - Folytassátok csak - nyelt egyet és pár másodperc múlva már a házban volt. Harry elkáromkodta magát,és lesütötte a szemét.
 - Nem így terveztem - suttogta,majd nyomott az arcomra egy puszit. - Jó éjt drága!
 - Sz..szia - dadogtam a zavarodottságtól,és néztem ahogy elmegy. Én sem így terveztem,így egy sóhajjal beléptem a házba.

28.fejezet/Vakrandi előkészületek

Üdvözöllek titeket kedves olvasók :))) Az elkövetkezendő pár napban (egészen nov.1.-ig) elég sok részt fogtok kapni (ezen kívül még 4 részt), ugyanis *nagy sóhaj* a Change Your Life blog 2013.11.01.-én BEFEJEZŐDIK. Persze jön majd egy másik, és addig sem szomorkodni :) Remélem tetszeni fog nektek az új rész. Az oldal szavazása lezárult összesen hatan szavaztatok, 5-en azt, hogy olvasnátok a következő blogom, egy pedig, hogy lehetséges :) Na nem beszélek tovább, legyetek jók! puszi: Mira

Lucy szemszöge:

Nem sokára kiengedtek minket a kórházból és természetesen rengeteg (ahogyan Simon nevezi) gorillával hagyhattuk el az épületet,mert rengeteg fotós és még több Directioner/Superer,hiszen a fiúk végig velünk voltak. Ne tudjátok meg milyen körülmények voltak ott!
Liam folyamatosan arról magyarázott a babának,hogy a kanalat nem szabad szeretni,és velem is meg akarta ígértetni,hogy nem kanállal fogom adni Cammie-nek a babakaját,de hiába magyaráztam neki,hogy csak azzal tudom megetetni,akkor meg azt akarta,hogy igya meg.
Hazza a macskákról hozott neki mesekönyvet,aztán mikor a párzásról kezdett beszélni a gyereknek,akkor csaptam fejbe a vaskos kötettel. De a gyerek kapott egy 'I <3 Harry Styles' pólót,aminek örült is,aztán pár perc múlva nyálban tocsogott az egész. Hazza nem volt elragadtatva...
Louis répával akarta etetni,de Eleanor-t is megismertem,aki tényleg olyan,mint amilyennek mondják. Nagyon kedves és teljesen Louis csak lányban. Neki sikerült leállítania a fiút,végül úgy vonszolta ki,hogy Lou még visszaüvöltött,hogy 'Egyél sok répát Cammie!'
Zayn hajnövesztőt akart adni a gyereknek,és hozta a fodrász magazinjait (amit szerintem Perrie-től csórt),amolyan 'Ha nem tud olvasni,akkor nézegesse'
Niall pedig meg akarta tanítani írtáncolni. Persze ez a videó ment is fel az internetre és több ezer rajongó lett volna a babahelyében. Utána viszont arról magyarázott,hogy a Nandos egészséges,és nyugodtan adjak neki azt. Persze ő sem értette meg,hogy nincsenek még fogai,így hiába adnék neki.
Ess a zenéit mutatta neki és hozott egy 'I <3 Eric Saade' pólót,baba méretben. Majd a telefonján mutatott a picinek képeket,de miután Cammie majdnem betörte a képernyőt,barátnőm inkább elrakta azt.
Kyle hozta a masnis ruhákat (bár az ő jóvoltából egy csomó olyan ruha volt otthon a szekrényben),de ő meg folyamatosan 'irtó helyes' pasikról beszélt neki. Persze felvilágosítottam,hogy van barátja,méghozzá az öcsém így egy percre elhallgatott.Majd Leviről jött a folyamatos beszéd.
Sam magyarázta a Szingliség gyönyöreit,amit bár a gyerek nem értett belőle semmit,közben elvolt egy ugyancsak Sam-től kapott macival.
Mil folyamatosan gügyögött,majd a szerelmi problémáit mesélte nekem. Bár a vakrandi le van szervezve,azért nem tudja megállni,hogy ne beszéljen valamiről..Persze én szívesen hallgatom,hisz édes,hogy ilyen problémái vannak! Ha belegondolok nekem nem voltak,mert mióta igazán kamasz voltam,akkor már Dave-el együtt voltunk.
Na és persze az apa! Ő inkább gyönyörködött a lányában,mindent előkészített,hozta nekem a finom kajákat (a kórházi menza...pfúj) és közben nagyon édes volt.
Mikor végre kiengedtek,Harry kérésére ráhúztam a gyerekre a tőle kapott pólót,így igazán szép volt az újságon lévő fotókon.

Nagyon kis édes volt,és amint beléptünk a házba,érdeklődve nézett körül. Majd beraktuk a babaágyba és egyből elaludt. Miután betakargattam,elindultam leszervezni a vakrandit,ami igazából nem is vak...Főleg,mert Hazza és Mil lesz a pár. Mil-nek kiválasztottam a tökéletes ruhát,és minden tökéletesen meg volt szervezve. A fiúkkal nem volt gond,mivel máshol laknak,ezért nyugodtan tudtuk Mil-t elkészíteni. Mikor elértük a célt,egy igazán gyönyörű (nem mintha alapból nem lenne az) lány állt előttünk. A tükörhöz fordítottuk és megvártuk mit szól hozzá.
- Lányok,ez gyönyörű - tátotta el a száját.

Miután fél hét volt,kitessékeltük a házból és beültettük egy - akkorra már ott lévő - taxiba. Mi pedig elmentünk filmet nézni (másnaposok 2),hogy addig is teljen az idő.

27.rész/Életben

Sziasztok drága olvasóim :))) Új rész, és *dobpergés* 2101 megtekintés! Köszönöm szépen, szeretlek titeket <3 Mira

Esmie szemszöge:

Mikor Dave kimondta lesápadtam...Lucy szívével nem volt semmi baj sose,de ez nagyon hirtelen jött. Nem sírtam,inkább lesokkolt. Harry azonnal felállt és köröket tett meg sétálva,majd megállt az egyik fal előtt,és beleütött. Liam persze odafutott hozzá,és leültette.
 - Harry,ez egy kórház - mondta bosszúsan.
Már fél órája ültünk a székeken: Niall a fejét a kezébe temette,Hazza ugyanígy és néha a fiúk nem fogják le,akkor megtenné újra a "falbox-ot",Louis hátradőlt a széken,Liam és Zayn Harry-t figyelte,a lányok pedig épp akkor tértek vissza 1-1 kávéval.
 - Harry - nyújtotta neki Kyle - Idd meg,jót fog tenni.
 - Köszi - suttogta rekedtes hangján és belekortyolt.
Fél óra után Zayn-ék felálltak.
 - Harry-t hazavisszük... - nézett a fiúra aggódóan Liam - Ennyi elég volt neki mára.
 - Itt maradok! - erősködött a fiú.
 - Hazz,jobb ha mész! Azonnal hívunk,ha valami van. - mondtam neki biztatóan. Ekkor kilépett a doki a kórteremből és Dave-t magához intette. Valamit vadul gesztikulált,viszont semmit nem tudtunk leolvasni a szájáról. De mikor a fiú felsóhajtott és halványan elmosolyodott mind megnyugodtunk. Majd eltűnt a teremben,mint a dokihoz indultunk.
 - Túlélte? - kérdezte azonnal Mil.
 - Túl,már jól van! Az állapota stabil,a babával bent vannak! Egyszerre csak egy ember lehet bent és az úr,mint az apa van bent. - magyarázta,mire mindenki megnyugodott.
 - Következőnek én megyek! - mondtam,majd utánam Harry 'stoppolta' le a bejutást. Nem sokára Dave kijött és én léptem be. Lucy mosolyogva tartotta a kezében a babát,és tekintetével követte a mozgásomat.
 - Szia - vigyorgott.
 - Megijesztettél minket - ültem az ágya melletti székre le.
 - Miért? - kérdezte - Várj,majd elmondod! Nézd a kicsit!
A kicsi, Gyönyörű (még baba) kék szemeit az enyémekbe fúrta.
 - Hát nem csodaszép? - kérdezte Luc.
 - De - búgtam neki,majd megsimogattam a baba pofiját és újra Lucy-ra tekintettem - Leállt a szíved...
 - Te-tessék? - elkerekedett szemekkel bámult rám. Majd lehunyta szemeit - Azt tudom,hogy nem volt minden rendben.
 - Dave-től? - vontam fel a szemöldököm.
 - Nem..Tudod,fehér fény,meg minden.
 - Miről beszélsz?
És elmagyarázta.Először nem hittem neki,majd mikor láttam,hogy nem hazudik,megdöbbentem.
 - Szóval pár percre meghaltál - mondtam ki,mire neki elállt a lélegzete.
 - I..igen - fogta fel a hallottakat.
 - Mennem kell,Harry tuti bejönne!
 - Ő a következő? - mosolyodott el a lány. Csak bólintottam egyet,adtam egy puszit az újdonsült anyukának és a babát még egyszer megsimogattam.

Harry szemszöge:

Miután Ess kiment,én jöttem. Beléptem a szobába és a tekintetem Lucy-ra,majd a lányára tapadt. Gyönyörű volt mindkettő. Luc-t,úgy szerettem,mint húgomat,akármennyire is idősebb nálam,bár csak pár nappal. Csendben leültem hozzájuk,és a nagylányra néztem. Egy pillantással "megbeszéltünk" dolgokat,majd egymásra mosolyogtunk.
 - Megfoghatom? - kérdeztem,mire egy bólintással átadta. Gügyögtem a babának párat ő pedig RÁM MOSOLYGOTT!!! Először furcsa volt,de mikor nevetve beletúrt göndör fürtjeimbe én is vele nevettem.
 - Lucy,nézd! - néztem rá csillogó szemekkel - Rám nevetett!
Az anyuka csak vigyorogva bólintott amolyan 'láttam' stílusban.
 - Tudod Cammie,mi nagyon jóban leszünk - kacsintottam rá a babára és adtam neki egy puszit. Ott,abban a pillanatban eldöntöttem,hogy meg fogom védeni ezt a kislányt és mellette maradok örökké.

26.rész/Másvilág

Halihó ^^ Úgy látom visszatértetek, és itt is a következő rész. Remélem tetszeni fog, személy szerint ez a rész az egyik kedvencem.. Gondoltam csinálnék egy kis kérdezz-feleleket, ha érdekel titeket (és remélem, hogy érdekel) akkor írjatok komikat ide én pedig válaszolni fogok egy bejegyzésben :))) Legyetek jók, puszi: Mira

Lucy szemszöge:

Az élet furcsa! Néha mérhetetlenül boldog az ember, néha mindent a pokolba kíván...Ön magát is. És így ebben a helyzetben minden lehetetlennek tűnt. Nem kellett levegőt venni, minden más volt, teljesen. Az igazán furcsa az volt, hogy az emlékek előtörtek. Az első iskolás napom...Emlékszem Esmie-vel már akkor nagyon jóban voltunk.
*- Szia,Esmie vagyok - nyújtotta felém a kezét egy mosolygós,barna hajú lány.
  - Szia,Lucy a nevem - fogtam meg bátortalanul.*
Amikor gimibe mentünk.
*- Ééés,tudod,hogy mi fog következni? - ugrált Ess az ágyamon.
  - Neem?!
  - Pasizás felsőfokon - nevetett,mire lelöktem. Hangos puffanással jelezte,hogy földet ért.*
Aztán egy júniusi napon
*- Tudod,hogy mi lesz most? -suttogta.
  - Nem - ráztam meg a fejem.
  - Meg foglak csókolni - hajolt közelebb és a szavai érvényesültek*
Sírtam volna a sok emlék láttán,de képtelen voltam rá. Olyan világ volt ez, ahol nem volt érzelem. Az emlékek elöntötték a termet. Mint egy óriás kivetítő.
*- Lucyyy - rohant be sikítva Kyle és a nyakamba ugrott. Az emberek gyülekezni kezdtek.
  - Mi az Kyle? - kérdeztem.
  - Bejutottunk! Énekelni fogunk az X faktorban - sikította és én is rövid idő múlva csatlakoztam hozzá.*
Beletúrtam a hajamba és hátrahajtottam a fejem. Mély levegőt vettem,majd újra a képernyőre szegeztem a  tekintetemet.
*- Tudod Luc,remélem igent mondasz! - nézett rám, gyönyörű barna szemeivel.
  - Mire mondhatnék igent? - húztam félénk mosolyra a számat.
  - Lucy - tűrt el egy tincset a hajamból - szeretném,ha a barátnőm lennél*
Muszáj volt mosolyognom Dave-en.
*- Sikerült! - rohant ki a teremből Sam és rám ugrott - Leérettségiztem!*
Elnevettem magam a gimis Sam-en.
*- Tudod - fordult felém - nem biztos,hogy ez így menni fog.
  - Mi? - ültem fel.
  - Te Angliában,én itthon? - csatlakozott hozzám.
  - U...ugye nem? - nyeltem egy nagyot,és a könnyek gyűlni kezdtek a szemembe.
  - Dehogyis nem - döntött el,majd fölém tornyosult - Tőlem nem szabadulsz meg! Jövök veletek Angliába!*
Vörösödve néztem a képernyőt...Emlékszem nagyon féltem akkor.
*- Lányok,ez hihetetlen volt - mosolygott elismerően ránk Si.*
*- Nem volt nehéz döntés,hisz nagyjából mindig tudtátok teljesíteni amit kértünk..De ez nem elég! De amint elkezdünk gyakorolni az élőadásra,jobbak lesztek! - felsikítottunk - Jöttök velem az élőadásba!
'1D-s stílusban' odarohantunk a mentorunkhoz és megöleltük*
Ezen nevettem, ugyanis szegény Simon-t belöktük a medencébe,persze hetekig ezen szakadt a közönség.
*- Tovább jutott... - hatásszünetet tartott - A SUPER GIRLS!
Ugrálva futkároztunk körbe a színpadon,mire a közönség vihogva tapsolt.*
Leültem a "földre" hátha kényelmesebb lesz onnan nézni...
*- Hiányzol - a hangom elcsuklott. - Nagyon.
  - Te is nővérkém! - suttogta,és tudtam,hogy ő is közel áll a síráshoz.*
Lehorgasztottam a fejemet és Levire gondoltam,a szemembe könnyek gyűltek volna, de mégsem. Olyan volt mint a sivatag...Száraz.
*Kopogtak...
  - Ki vagy? - kérdeztem,mire az illető bejött. - Göndörkém!
Lehajtott fejjel jött be,majd rám emelte zöld tekintetét ami most vörös színben úszott. Azonnal felálltam és átöleltem.
  - Mi történt? - ültettem le az ágyra.
  - É..én szeretem - tört ki a sírás belőle.
  - Kit? - kérdeztem,miközben szorosan ölelt át.
  - Ki...kiakadnál - hajtotta le a fejét.
  - Nem fogok! - simogattam a haját.
  - Megígéred? - olyan volt,mint egy kisgyerek...Mert az volt.
  - Igen Harry.
  - Mil - mondta ki a nevet,én pedig elmosolyodtam*
Félmosolyra húztam a számat,és jött a következő emlék...Pont amire számítottam:
*- Nem bírom - jött be a szobába.
  - Mi az drága? - néztem rá.
  - Mintha nem is léteznék - huppant le az ágyamra és az arcát egy párnába temette.
  - Ő? - kérdeztem.
  - Igen - emelte fel a fejét.
  - Akkor elmész randira! Vakrandi!
  - Mi? Te totál zakkant vagy! - csapott le a párnával.
  - Legjobb megoldás! Mindent megszervezek!
  - Na jó - adta be a derekát Mil - Köszönöm*
 Felálltam,hogy most már mehetnékem van. Körül járkáltam a "szobában"...Hiába kiabáltam volna,hogy 'Segítség' tudtam,hogy senki sincs itt. Olyan volt mint egy horror film. Ekkor bevillant egy terem. Ott voltak a fiúk,a lányok és Dave is. Niall és Hazza a fejét a kezébe temette, Dave ugyanígy csak neki a válla rázkódott, Louis hátradőlt a széken, Liam és Zayn Harry-t figyelte, a lányok épp akkor tértek vissza 1-1 kávéval, Esmie pedig a lábával a padlót ütögette. Elegem volt, ki akartam innen menni, de hiába ütöttem a vásznat, semmi sem segített. Ekkor elfogott a pánik és csak arra gondoltam ,hogy nem akarok itt lenni, e gondolatok közepette eltűnt a vászon, a fényesség is és egy ütemes hang ütötte meg a fülemet.

25.rész/Kórház

Drága olvasóim (már ha még vannak)! Nem írtatok semmit az előző 2 bejegyzéshez! Én nem tudom mi van veletek, mert azok a részek ezzel ellentétben (szerintem) jól sikerültek. Ez egy borzalmasan unalmas, rövid bejegyzés lett. Puszi:Mira
Dave (!!!) szemszöge:

A következő 7 nap gyorsan eltelt...A lányok mindvégig Lucy mellett voltak,elmentek babaruhát vásárolni,persze nem mentem velük.Jó is volt,mert annyi zacskóval jöttek vissza,hogy féltem,beférnek e az ajtón (amúgy befértek)! A fiúk (Főleg Harry) sokat segítettek,hisz végül az ő segítségükkel lett tökéletes a szoba. És a Super Girls következő klippje is elkészült. Az 1D-s fiúk vették fel,miközben szobát festettünk,nagyon vicces lett és a menedzser is beleegyezett. Ennyi volt a fontos ami történt. Tegnapra vártuk a babát (augusztus 8-a),de nem jött,így a héten valamikorra csúszik...Legalábbis ezt mondta a doki!
Ma Luc nagyon fáradt volt,így majdnem egész nap a kanapén pihent/aludt,és mikor ébren volt vagy evett,vagy beszélgettünk.
 - És Damon annyira aranyos - kuncogott,barna szemei pedig csillogtak.
 - Annyiszor megígérem magamnak,hogy nem nézek veled vámpírnaplókat - sóhajtottam fel,mivel egy újabb TVD rész után voltunk.
 - Ne mond! Annyira jóóó volt - nevetett. Mosolyogva néztem rá,majd erősebben fogta a kezem.
 - Dave - suttogta - Kórház.
Azonnal felállítottam,majd a sajátos tempónkban lesiettünk a kocsihoz. Beültettem hátulra,én pedig előre és miután bekapcsoltuk az öveket,rátapostam a gázra. Közben felhívtam Ess-t.
 - Haló?
 - St.Patrick kórház,most! - hadartam.
 - Sietünk - tette le,majd gyorsan leparkoltam az említett hely előtt. Kisegítettem menyasszonyomat a kocsiból és a portához mentünk. Közben nagyon fájlalta a hasát,így gyorsan előkerítették nekünk a dokinkat és betereltek egy szobába.
 - Nos,Lucy! - kezdte,de Luc ráüvöltött.
 - Ide figyeljen,nagyon fáj a hasam! Nagyon görcsöl - kiáltotta.
 - Rendben,tudja mély levegő,kifúj - nyugtatta,majd kiment,mert iszonyatosan dörömböltek. Pár perc múlva bedugta a fejét az ajtón. - Elnézést,de a hölgyek és az urak magukhoz tartoznak?
 - Urak? - kérdeztük egyszerre.
 - Igen,5! Egy szőke és négy barna.
 - Az egyik göndör? - emelte fel a fejét Luc.
 - Igen! - bólintott,majd becsukta az ajtót és Lucy-hoz lépett. Kiléptem az ajtón,és megpillantottam Ess-t,Kyle-t,Sam-t,Mil-t és Harry-éket.
 - Mit kerestek itt? - intéztem a kérdést a fiúknak.
 - Lucy,az Lucy! Olyan mint a húgom,akármennyire is idősebb - magyarázta Harry. - Hogy van?
 - Még csak most kezdődik - sóhajtottam,majd mikor belülről a lány sikítását hallottam, egy 'bocsi,de a menyasszonyom most szül,mennem kell' pillantással visszaléptem a szobába és becsuktam az ajtót.
 - Dave - nyögött Luc,mire odaléptem hozzá,leültem egy székre és megfogtam a kezét. Pár perc után már nem is éreztem a karom,mert nagyon erősen szorította.
 - Rendben,nyomjon egyet! - utasította az orvos,a lány pedig megtette,de egyenlőre még nem láttuk a babát. - Még egyet!
Nehezen,de megtette,szegénykém könnye hullani kezdett a fájdalomtól.
 - Drágám,minden rendben lesz - suttogtam neki,mire lázasan bólintott egyet.
 - Gyerünk Lucy! Még egyet! - kérte a doki,a lány pedig megtette. - Így,már jön! Már látom!
Egy órája vájódott,mikor a doki boldogan felkiáltott.
 - Még egyet! Mindjárt kint a feje! - Lucy teljes erejét bevetve próbálta világra hozni a babát,és mikor rengeteg ápolónő kezdett seregleni körénk,tudtunk,hogy kint a feje. A doki utána lassan kihúzta,a lányunk pedig felsírt. Lucy-nak kicsordult a könnye,majd a tekintetemet kezdte keresni.Mikor rátalált halványan elmosolyodott és lehunyta a szemét. Hangos sípolás vette kezdetét,az orvosok pedig a lányhoz ugrottak.
 - Isabell,kérem vigye a babát! - sürgette az egyik ápolót - A 3-ba kérem Dr. Kobress doktort!
 - Doktor úr! - próbálkoztam.
 - Kérem uram,menjen ki! - kitoltak az ajtón,könnyes tekintettel meredtem a lányokra és fiúkra.
 - Mi történt? - kérdezte Ess,majd kinyögtem pár szót.
 - Leállt a szíve...

24.rész/Találkozás újból és a rendezés

Sziasztok :) Elég jó hetem volt, szóval megérdemeltek egy részt annak ellenére, hogy nem komiztatok...Hiába írtatok egy időben, a blog története 180 fokos fordulatot vett és nem tudom, hogy tetszik e nektek! Valószínűleg több részt fogtok kapni ez időben, mert szeretném befejezni a blogot. A másik, ami NAGYON FONTOS! Az oldal jobb oldalán van egy közvélemény kutatás. KÉRLEK MINDENKI AKI MEGNÉZI, VAGY OLVASSA EZ A BLOGOT AZ VÁLASSZON AZ ALÁBBI PONTOK KÖZÜL! Tudnom kell, hogy érdekel e más sztori is titeket tőlem, szóval kérlek, válasszatok! Puszi

Lucy szemszöge:

Nagyon örültünk,hogy jönnek az 1D-s fiúk,hisz nagyon régen láttuk őket. 10 perc múlva csengettek,addig pihentünk. Dave ment ajtót nyitni,bár nem sok hang szűrődött ki,Harry-ét egyből megismertem. Felálltam,majd vártam,hogy jöjjenek.
− Kicsi Láány – futott hozzám,majd előttem megtorpant.Gyengéden megöleltem,majd nyomtam egy puszit az arcára. - És itt a még kisebb lány.
− Itt bizony – mosolyodtam el,mert a hasamat simogatta. Felvirultam amikor a többiek
beléptek a szobába. Először mindenki a saját "párját" köszöntötte,majd hozzám jöttek,úgymond 'pocak látogatóba'.
− Itt van a kis Cammie – mosolygott Liam,majd a fülét a hasamhoz érintette,hátha rúg vagy valami ilyesmi.
− Szia drága – ölelt át Lou,és le"pacsizott" a pocakommal. Felnevettem erre a tettére és adtam neki egy puszit.
− Szia – mosolygott Zayn – Csak egyet ígérj meg!
− Mi legyen az? - vontam fel a szemöldököm.
− Amint lesz haja hívj fel,had adhassak neki tanácsokat. - felnevettem.
− Ígérem! - mondtam,mire kaptam egy puszit tőle.
− Szia Lucy – nézett rám kék tekintetével.
− Szia – mosolyodtam el.
− Jó újra látni – súgta a fülembe,miközben átölelt. - Hogy van?
− Jól,erős kicsi.
− Na akkor hol van a híres szoba? - kereste Harry,mire megmutattam neki.
− Azt a – elharapta a szót,hiszen nem nagyon akart káromkodni. - Ez gyönyörű.
− Tegnap festettük és Dave meglepiből ma felrakta a matricákat.
− Tényleg szép – értettek egyet a fiúk,majd visszamentek a nappaliba és segítettek Dave-nek a könyves/játék polcban.
Mi addig néztük őket,nem nagyon tudtunk mit csinálni,végül csináltunk teát és leültünk beszélgetni,közben pedig lestük a munkálkodókat. Mikor mind kiittuk a teát,Lou felkiáltott.
− Kész a szekrény! - mi elismerően megtapsoltuk őket.
− És most jöhet a berakás a szobába – nézem végig rajtuk,ők pedig egy gyilkos pillantást lövelltek felém. - Hé,én csak ma beszeretném fejezni,mert 5 nap múlva jön a baba.
− Na akkor emeljük – szólt Harry – 1,2,3.
Nagy nehezen felemelték a szekrényt és elkezdték bevinni.
− Leszakadok – nyögött az ír manó,és a feje a vörös színt vette fel.
− Nem vagy egyedül – suttogta Louis,de nagy nehezen sikerült bevinniük a szobába.
− Lucy hova rakjuk? - kiáltott ki Dave,mire besiettem.
− Háát,kicsit jobbra – néztem ki egy helyet
− Ide?
− Mehetne balra picit
− Itt?
− Még egy picit balra!
− Jó már?
− Nem,inkább vissza egy kicsit jobbra! - néztem ki a tökéletes helyet,miközben a fiúk ide-oda mászkáltak egy szekrénnyel a kezükben.
− Biztos?
− Igen – elkezdtek a hely felé menni – Ott!
Nagy nehezen lerakták,majd kicsit távolabb mentek. Végül egyetértettek abban,hogy jó. Majd a kiságyat is bevitték,ami könnyebb volt. Lerakták egy-a lányok és általam-kijelölt helyre,majd jött a pelenkázó
− Ezt inkább bent építsük fel,mert nehezebb és a szobában könnyebb ide-oda mozgatni. - ajánlotta Zayn.
− Igen – bólogattak.
Végül a pelenkázó is a helyére került,így főztünk egy ajándék teát a segítőinknek,majd leültünk beszélni.
− Jön a baba,gondolom lesz esküvő is – nézett ránk Dave-el Harry,mire bátorítóan elmosolyodtam.
− Igen Hazz. És szeretnénk titeket meghívni – néztem végig az 1D tagokon.
− Tényleg? - lepődött meg.
− Igen - Bólintott Dave.
Igazából már csak a fiúknak kellett elfogadni az ajánlatot,mert majdnem minden megvolt. Az én tanúm Kyle lett,mert Esmie lesz a baba keresztanyja,a másik legjobb barátomat is kötni szerettem volna,valamihez ami számára és számomra is nagyon fontos. Persze Kyle sikított örömében mikor megtudta,és egy pillanatig sem habozott a válasszal,Dave pedig...Ő azt a személyt választotta akivel nagyon jól kijött az első pillanattól és azóta is mindennapi beszélőviszonyban vannak. Ő pedig Liam,akinek a vőlegényem ma mondta el.
− És Liam – nézett rá Dave – Szeretném,ha te lennél a tanúm.
Először a fiú meglepődött,majd elmosolyodott.
− Dave,szerintem tudod a választ! Nagyon szívesen leszek a tanúd – mondta,majd lepacsizott a vőlegénnyel.
− Na,akkor megvagyunk... - mosolyogtam,majd elgondolkoztam – Holnap még elmegyünk a
lányokkal babaruhákat,játékokat és könyveket venni,Dave pedig elkísér minket.
− Kicsim – nézett rám fájdalmasan,én pedig tudtam mit akar mondani.
− Nem! Jössz velünk,hisz ez nagyon fontos! - álltam ki a tervünk mellett.
− De Luc...
− Mondtam,hogy jössz velünk! Kész,téma lezárva.
− Na látjátok! Ez megy minden nap! - sóhajtott fel,mire a fiúk felnevettek.
− Jaj,te szegény! Borzalmas lehet,hiszen ezért akarsz elvenni – tettettem a sajnálkozó lányt.
− Jaj kicsim – mosolygott,majd kárpótlásul megcsókolt.
− És miről szerettetek volna beszélni? - tért rá a lényegre Kyle.
− Lesz egy turnénk,ahol egyszer jöhetnétek,mint fellépők. Írnánk egy közös dalt,és azt énekelnénk el...Később meg ha minden jól megy,akkor forgathatunk klippet is hozzá.
− Kb. hány nap lenne? - kérdeztem.
− 2,de úgy hogy jönnétek,este fellépés és másnap mehettek is vissza.
− Hány hónap múlva?- jött a kérdés Mil-től.
− 3! Akkor a baba 3 hónapos lesz,1 napot csak kibírnak Dave-el. - sandított rám Niall.
− De csak ha nektek is oké! Ha a baba miatt nem,megértjük! - sietett a nyugtatással Hazza. Dave-re néztem aki rám,szemkontaktussal megbeszéltünk mindent,majd felsóhajtott és gyengéden átölelte a vállam.
− Rendben – mosolyogtam rájuk,a lányok pedig vigyorogva adtak 1-1 puszit mindkettőnknek.
− Szuper! És nagyjából mikor lesz az esküvő? - nézett ránk Zayn.
− Hát,ez egy picit baj...Mert szeretnénk jól érezni magunkat a bulin,és a picivel ezt nem biztos,hogy meglehetne csinálni. Lehet,hogy csak 1 év múlva – válaszoltam.
− 1 év múlva lesz a stadium turné,de mindenképp megoldjuk! - vigyorgott rám Louis.
− Tökély,akkor mit csináljunk,ha megbeszéltünk minden fontos dolgot?
− Mivel még csak 11 óra van,elmehetnénk most vásárolni. - ajánlotta fel Sam.− De csak ruhákat,mert kicsit félek a fiúktól. A végén még tele lesz haj spray-kel hála Zayn-nek,műanyag kajákkal Niall-tól,perverz cuccok Hazzától,répás sapka,kesztyű és egyebek hála Louis-nak,és végül Liam jóvoltából biztos kap egy olyan pólót,ahol egy kanál piros csíkkal át van húzva. - vázoltam fel – Jó ötlet ez?
− Jó,bizony! - bólogattak a fiúk,akik szerint teljesen normális,ha egy babának ilyen cuccai vannak.
− Na jó – adtam be a derekam,ők pedig már a lakásban sem voltak. Felálltunk,és követtük a fiúkat a kocsihoz.
− Beszállás – üvöltötte Louis,mi pedig nagy nehezen beszálltunk a következő sorrendben:
Elől Hazza ölében Niall,hátul Zayn egyik lábán Liam a másikon Sam. Dave ölében Kyle ült,mert ő alacsony volt,így csak-csak kilátott Louis,Esmie pedig a szék mögött,előttem ült lent a földön,én pedig normálisan,nagy hassal egy ülést elfoglaltam. Így indultunk vásárolni.