17.rész/Békülés

 Drágák,nagyon csalódott vagyok :(
1,A díjnak nagyon örültem,de semmi komi? :(((
2,nem sikerült a nyár végére befejezni a blogot...Lusta voltam felrakni a részeket,szóval ez a tervem ugrott :((
Jó mind1,ehhez azért kérnék párat! Puszi és elvezzétek: MiraVagyok

Lucy szemszöge:

- Dave – kopogtam be.

- Szia kicsim – meg akart csókolni,de elhúzódtam.

- Beszélnünk kéne. - aggódva nézett rám.

- Minden oké?

- Történt..khm,úgy mond egy kis baleset.

- Na mesélj – húzott le az ágyra.

Elkezdtem volna,de csengettek...Többször is. Ez ment 5 percig,mikor Dave kiment a kaputelefonhoz. Pár perc múlva visszajött és leült mellém és várt,hogy meséljek.

Kicsit aggódtam,mert ez az első ilyen eset,hogy..szóval,hogy mással voltam. Még mindig szeretem Dave-t,ez nem is vita tárgya,hisz még mindig elakad a szavam,ha meglátom,a szívem hevesebben ver,ha mellette vagyok. Kicsit ideges voltam...Kicsit? Nagyon!

- Ma délelőtt – lehajtottam a fejem – Niall megcsókolt. És én hagytam.

- Tessék? - nem volt mérges,csak csalódott.

- De az nem azt jelenti,hogy őt szeretem! Tudod,hogy én szeretlek téged,mindennél jobban! - mikor nem válaszolt,rám se nézett,kezdtem kétségbeesni. - É..é..én,nem tudom mi volt velem,máskor nem hagynám! Én nem akarom,hogy ez közénk álljon,mert nagyon szeretlek!

- Lucy...

- És szeretném,ha megbocsátanál meg minden...Mert nem – itt könny szökött a szemembe – Nem szeretném,ha e miatt szakítanánk.

- Lucy...

- És...

- Lucy – Dave már picit megemelte a hangját. Rám nézett – Nincs semmi baj.

- Tessék?

- Figyelj – két keze közé vette az arcom – 5 éve vagyunk együtt,tudom hogy szeretsz és én is téged mindennél jobban. Én nem haragszom. Megbántad és elmondtad nekem. Először kicsit dühös voltam,mert nem beszélgettem el azzal a Niall gyerekkel.Majd csalódott voltam,mert hagytad magad,de ilyen időszakban?! Meghalt a nagymamád,folyamatos rosszulléteid vannak,a stressz miatt. Lucy,szeretlek így is!

Könny szökött a szemembe,és megcsókoltam.

- Én is mindennél jobban szeretlek!

Ekkor megint csöngettek,most én mentem ki.

- Ki az? - szóltam bele.

- Luc,Luc te vagy az? - kérdezte Esmie.

- Igen,Ess! Figyelj,még hagy beszélgessünk kicsit.

- Rendben,figyelj,minden oké van?

- I..igen – haboztam a válasszal. Honnan tudhatja a reggel történteket?

- Biztos?

- Figyelj,Ess mennem kell! - Tovább akartam beszélni Dave-el így kénytelen voltam lerázni őket.

- Végeztél kicsim? - kérdezte féloldalasan mosolyogva,mire bólintottam. Felém nyújtotta a kezét,én pedig mosolyogva elfogadtam.

 Az ölébe húzott,és megcsókolt. Viszont újabb 5 perc múlva,már megint megzavartak,ugyanis ajtó kopogásra lettünk figyelmesek. Dave egy laza mozdulattal lerakott az öléből,és felállt az ágyról. Én elfeküdtem azon és becsuktam a szemem,de ismerős hangokra lettem figyelmes így én is kimentem az ajtóhoz.

- Lányok,mit kerestek itt? - kérdeztem.

- Luc – ölelt át szorosan Esmie..

- Ess,lányok,Harry – biccentettem – Kérlek menjetek most el! Szeretnénk megbeszélni dolgokat,és ahogy látjátok minden oké!

- Rendben – bólintottak a bandatagok,majd Harry is. Elmentek,mire én becsuktam az ajtót.

- Kicsim,elmegyek lezuhanyozok. - suttogta két csók között,mire kuncogva bólintottam.

Míg ő zuhanyzott,addig kicsit neteztem. Rákerestem egy jó filmre,és vártam,hogy Dave kijöjjön a fürdőből. Nem sokára ki is jött,én pedig épp az ágy előtt álltam,és megfordultam a karjaiban,majd megcsókoltam.

Végül cseréltem vele,hogy gyorsan lezuhanyozzak. Miután végeztem,rám tört a hányinger,és ki is dobtam a taccsot. Dave hallotta,hogy nincs minden oké,és ahelyett,hogy hagyott volna szenvedni,bejött,felfogta a hajam és simogatta a hátam. Gyorsan fogat mostam,hogy ne lehessen rajta érezni az előbbi jelenetemet köztem és a vécé között :D Majd miután ezzel is végeztünk,lehuppantam az ágyra,de Dave csak megállt az előtt.

- Nem jössz filmezni? - néztem rá.

- Csinálhatnánk mást is – mosolyodott el,én meg értettem mire céloz.

- Dave,most nem vagyok jól...Majd máskor – mosolyogtam rá,mire 'Mi van?' tekintettel nézett rám.

- Luc,én nem ARRA gondoltam...Táncoljunk! - nevetett fel,mire én felálltam és ránéztem.

- És most?

- Most? - mosolyodott el,majd megpörgetett,közben pedig magához húzott. 

Kuncogva vettem fel a táncritmusát,így pár percig csak táncoltunk,a gépből jövő zenére. Mikor az lassabbra váltott,megfordultam,így szembekerültem vele.

 Nyakánál átkulcsoltam a kezem,ő pedig a derekamnál helyezte el a tenyerét. Így táncoltunk még pár számon át,majd pörgős zene váltotta fel,mire újra megpörgetett,majd elengedett. Ugrálni kezdtem,majd mikor rájöttem,hogy ezzel csak azt érem el,hogy újra a vécé felett kössek ki,abbahagytam és folytattam az idióta táncot Dave-el együtt. Valami retró szám következett,mire felnevettem és megcsókoltam.

- Ezt honnan szedted?

- Random jönnek – mosolygott,majd újra felnevettem.

- Te aztán tudod,hogy hogyan kell egy lányt levenni a lábáról – kuncogtam,miközben az ágyon feküdtem.

- Bizony,viszont jól elfáradtam ebben a nagy táncolásban. - fogta meg a kezem,mire megráztam a fejem!

- A-a! Most én jövök! Filmet nézünk – kapcsoltam be a Levelek Júliának-ot.

- Mi ez a gagyiság? Azt akarod,hogy bealudjak? - horkant fel,majd ő vette kezelésbe a laptop-ot. - Paranormal Activity 5! Az a jó film!

- Neeem – sikítottam fel,majd kikapcsoltam azonnal – Félni fogok és nem alszok semmit. Inkább legyen az Alkonyat!

- Na, tudod mikor! Meg nem nézem azt veled még egyszer! Azt akartad,hogy én legyek az az Eduárd.

- Edward – javítottam ki.

- Akkor az! És alig tudtalak lebeszélni arról,hogy mi is másszunk fel egy fenyőre,majd ugorjunk le,mert az olyan "buli"!

- Hééé,csak magával ragadott a film! - védekeztem.

- Akkor sem nézünk Alkonyatot,ha Edurárd megjelenik és kiken rúzzsal! - felnevettem,majd bólintottam.

- Legyen a kör! Nem annyira félelmetes! - ajánlotta.

- Soha! Abba mi a jó,hogy egy lány gyilkol mindenkit,és még fésülködni sem tud rendesen?

- Jaj,Lucy! Akkor mi legyen? - sóhajtott fel és hanyatt feküdt az ágyon.

- Horrora akadva! Az tele van horror szereplőkkel,de mégis vicces!

- Na látod,vannak neked jó ötleteid – csókolt meg,és elkezdtük nézni a 3-at.

Rengeteget nevettünk,hihetetlen jó film volt.

- Megnézzük a 4-et? - kérdeztem Dave-t,aki csak megrázta a fejét.

- Luc,holnap szombat,nektek verseny,nekem munka! Persze,ott leszek és színfalak mögül szurkolok nektek,de alvás!

- Rendben – sóhajtottam fel,majd kikapcsoltuk a gépet,lekapcsoltuk a villanyt és bebújtunk az ágyba.A fejemet a fiú mellkasára helyeztem,és szépen lassan elnyomott az álom!