18.rész/Utolsó Óra és a Doki

Drágáim,3 komi 1 nap alatt! Nagyon happy vagyok <33 egy kis rész,a nyár utolsó napján,már szeretném befejezni ezt a blogot,de vannak részek így sokkal több részt fogok hozni! Kérlek írjatok bármit a részekhez,hogy tudjam,érdekel titeket! A másik,hogy új blogot kezdtem (már a sokadik :DD) ennek a története megragadt,majd elmondok mindent róla,de nem pofázok tovább,csak annyi,hogy Olvasnátok e? Puszi <333

Lucy szemszöge:

Mélyen aludtam,majd hangok szűrődtek be,álom világomba. Mocorogni kezdtem és lassan kinyitottam a szemem.

- Lányok! - kiáltottam fel,ezzel felkeltve Dave-t.

- Sziasztok – kuncogtak,mire mi Dave-el összenéztünk.

- Mit kerestek itt? - ásítottam.

- Simon kérte,hogy ébresszünk fel. - hátradőltem az ágyon,és ahogy láttam Dave visszaaludt.

- Miért,hány óra? - nyögtem fáradtan,és közel voltam ahhoz,hogy újra elaludjak.

- 10 óra – nézett az órájára Mil,mire felültem.

- Mennyi?

- 10 óra,szóval elaludtatok. - mosolygott Esmie.

- Daveeee – ráztam a fiú vállát.

- Mi van,kicsim? - résnyire nyitotta a szemét,és engem fürkészett.

- 10 óra van!

- És?

- Menned kell dolgozni – magyaráztam.

- Lucy,szombat van – hunyta vissza a szemeit.

- Tééényleg! Viszont nekem mennem kell! - adtam egy puszit az arcára. - Elcsórhatom az egyik pólódat?

- Melyiket?

- A Jack Daniels-eset! Lécci – kérleltem.

- Vigyed! - egyezett bele.

- Köszi – adtam neki még egy puszit,majd kipattantam az ágyból. A lányok végig nézték ahogy öltözöm,és épp mentem be a fürdőbe fogat mosni,de amint megízleltem a fogkrémet,egyből elöntött a hányinger és igen...kidobtam a taccsot. Dave hihetetlenül gyorsan ott termett mellettem,és tartotta a hajam.

- Fúú – töröltem meg a számat,majd lehúztam a vécét.

- Elviszlek dokihoz!

- Neeem,most nem! Szombat van,Simon soha nem bocsátaná meg nekem,hogy kihagytam az énekórát!

- De ez így nem jó! Felhívjam Si-t? - hangjában aggódás csengett.

- Nem kell! Még besietek énekórára,egy utolsót gyakorlok,akkor lesz egy 3-4 órás szünetem,majd akkor Esmie elkísér!

- Biztos,ki fogod bírni?

- Igen – öleltem át,majd gyorsan fogat mostam,és elköszöntem az akkor már alvó Dave-től,és besiettünk a mentorházba.

- Lucy,mire véljem a késést? - kérdezte a mentorkánk dühösen.

- Elaludtam?! - kijelentésem inkább kérdésnek hangzott,és akkor megkaptam a 'Mit képzelsz te magadról,nem alszunk el,olyan nehéz beállítani egy hülye órát? Esküszöm nem állok jót magamért,ha emiatt kiestek ma" szöveget,persze a 10 perces változatát.

- Szuper,most már később kezdhetjük! Na egy gyors beéneklés és elgyakoroljuk,ahányszor tudjuk. - tapsolt kettőt mentorkánk.

Gyorsan beénekeltünk,majd gyakorolni kezdtünk.

- Sam nyugi! Már csak 10 perc,addig 3-szor elpróbáljuk! Menni fog! - noszogatta Simon.

Beálltunk és énekelni kezdtünk. Majd újra. És újra. Mikor lejárt az énekóránk, sóhajtottam egy nagyot,és kicsit más zenét kapcsoltunk be. Az egyik adón épp Korn ment,mi pedig őrülten ugrálni kezdtünk,a fejünket ráztuk,tomboltuk a hörgős zenére.

- Hööööööööö – hörögtünk,közben pedig sokat nevettünk a hülyeségeink miatt.

- Hörög,hörög,hörög,hörög – "énekelte" elváltoztatott hangon Esmie.

Nem sokára megjelentek a fiúk is és velük is beénekeltünk. Niall-re rá se néztem,és bár sokszor odajött,mindig máshova mentem. Még 2x volt rosszullétem,mindkettőnél kidobtam a taccsot. Mikor újra elkezdtünk gyakorolni,már tökéletesen ment. A koreót megtudtam csinálni,hiszen nem volt sok ugrálás,majd mikor végeztünk volt 4 óránk,hogy készülődjünk,pihenjünk.

- Harry,Ess-el elmennénk kórházba,hogy van e valami baj. Elvinnél minket kocsival haza,hogy összerakjuk a cuccunkat?

- Persze,gyertek menjünk!

Beszálltunk a kocsiba és Harry a házunkhoz hajtott.

- Itt vagyunk lányok! A kórházhoz ne vigyelek be titeket?

- Nem köszi – utasította el gyorsan Esmie,én pedig nem értettem miért. Gyorsan bementünk a házba,majd Ess hozott egy pohár vizet és leültetett az ágyra,majd mellém ült és a poharat a kezembe nyomta.

- Mi az Ess? - néztem rá kedvesen.

- Lucy,neked nem lehet a stressz miatt rosszulléted. Utána néztem,ez oké lenne,csak,hogy te már a hír előtt is émelyegtél néha.

- Nem tudom, mi bajom van! - nyögtem,mert a hasam kissé görcsölt.

- Mit csináltatok ma éjjel? - nézett rám komolyan.

- Semmi olyat! Tényleg! Csak filmet néztünk...szóval már 1 hónapja nem... - ráztam a fejem.Kicsit kínos volt erről beszélgetni,de Esmie a legjobb barátnőm volt,Kyle-al együtt,így neki ezt elmondhatom.Persze nem mindent.

- És azóta nincs minden oké? - nézett rám,remélve,hogy nemet mondok.Csak sajnos nem így volt.

- Nagyjából.

- Akkor most indulunk a kórházba!

- Mi? - meglepett,hiszen nem volt komoly,csak 1-2 rosszullét.

- Tudod,hogy ez nem játék! Még az is lehet,hogy terhes vagy! - kimondta,amit nem mertem. Mert meglehet! Csak egy baj van...19 évesen mások még bőven buliznak,és...nem arról van szó! Szeretem Dave-t és biztos jó apa lenne,5 éve vagyunk már együtt...De fiatalok vagyunk még és itt a csapat is! Ha úgy lenne,ahogy Ess mondaná,mi lenne a csapattal?

- Jó ,menjünk...csak – kirohantam a sajátos tempómban a vécére és újra kidobtam a taccsot.

- Na gyerünk! - Miután befejeztem,buszra ültünk és a kórháznál leszálltunk. Bementünk,bejelentkeztünk a recepción,ők pedig eligazítottak minket. Legalább fél órát vártunk,mire végre behívtak minket.

- Lucy Swite! - mi felálltunk és bementünk a terembe.

- Jó napot! - köszöntünk,majd leültem

- Mik a panaszok? - nézett rám kedvesen a doktornő.

- Nos,a barátommal 1 hónapja voltunk együtt,és azóta folyamatos hányingerem van,rosszul vagyok és ilyenek!

- Rendben,és megelőzték az esetleges problémákat?

- Nem emlékszem!

- Jó,szerintem megvizsgálom magát – nézett rám kedvesen,én pedig biccentettem egyet. Felvett egy olyan izét,amivel a szívdobogást nézi,majd a hasamra helyezte. Hümmögött párat,majd levette az a cuccot és rám nézett.

- Beküldeném magát ultrahangra! - kissé elfehéredtem,majd Esmie-re pillantottam,aki ugyanúgy falfehér volt.

- J-jó – dadogtam,mert féltem egy picit. Adott egy papírt,eligazított minket,mi pedig az ultrahang osztályra siettünk.

- Figyelj,Lucy! Mi lesz ha? - nézett rám Esmie.

- Nem tudom Ess,nem tudom!

Kínos csendben voltunk pár percig amikor nyílt az ajtó.