Sziasztok emberek :))) Gyorsan megérkezett a 3 komi,a másik,hogy lehet egy időre ez az utolsó blogom,mert nincs se időm,se kedvem írni egyet...Viszont elkezdtem olvasni egy nagyon jót,szerintem az utolsó bejegyzésnél kiteszem a linkjét ;)) Pussz drágák és ehhez a részhez különösen SOK komit kérek!
Lucy szemszöge:
nyitódott az ajtó és egy
fiatal kis orvosnő dugta ki az arcát.
- Lucy Swite!
Bementünk a másik kórterembe,és
megálltunk az ajtó előtt. A kisasszony becsukta az ajtót,majd
leült a doki mellé.
- Üdvözlöm! Morethan doktor
vagyok! Mi okból vannak itt?
- A barátnőm lehet,hogy terhes. -
szólalt meg Esmie.
- Értem,maga jött ide,vagy ide
küldték? - nézett rám a doki.
- Ide küldtek!
- Rendben,kérem feküdjön ide! -
egy kis ágyra mutatott – Magára kenek egy kisé hideg, zselés
krémet!
Lefeküdtem,a doki arra az oldalamra
ment ahol a műszerek voltak,Ess pedig a másik oldalról nézett
engem,majd a monitort. Tényleg rám kenték az a hides,zselés
krémet,majd a hides műszert is a pocakomra rakták. Kissé
belenyomták a hasamba,annyira nem durván,hogy fájt,de nem volt
kellemes érzés. Elkezdett vizsgálni,a barátnőm pedig a
monitort,néha engem nézett. A doki párszor hümmögött,majd
Esmie-re nézett,végül rám. Elrakta a műszert,adott pár
törlőkendőt és megvárta,míg visszaveszem a pólóm és kidobom
a koszos papírkendőket.
- Nos Lucy...A műszer
kimutatta,hogy minden oké van. De készüljenek arra,hogy egy
babával bővül a család – mosolygott – Mert maga bizony
állapotos!
- Úristen – nyögtem ki,Ess pedig
megszorította a kezem. - És,hány hónapos?
- 1! Kéri az ultrahang
felvételeket? - nézett rám kedvesen,én pedig bólintottam.
Miközben nyomtatta a képeket,kérdezgettem tőle.
- És egészséges?
- Teljesen! - mosolygott a doki.
- És szép?
- Majd meglátja!
Figyeljen,tudom,hogy maga dönt,de ott van az abortusz lehetősége
is! - Esmie-re néztem,aki megrázta a fejét. Nem tudom mi lesz,de
nem szeretném ezt a lehetőséget. Megölni ezt a picit? Habár nem
is direkt jött,de jött.
- Nem,ezt nem szeretném! -
jelentettem ki,a doki meg kedvesen rám mosolygott,majd odanyújtotta
a felvételeket. Rápillantottam a képekre,és könnyezni kezdtem.
Esmie-vel együtt néztük végig,majd letöröltem a könnyeket,és
végül megköszöntem a dokinak mindent és időpontot
egyeztettünk.
- Akkor jövőhét csütörtökön
itt találkozunk,délután 5-kor!
- Viszlát és tényleg mindent
köszönök.
Kiléptünk,majd miután kiléptünk az
utcára Esmie megállított.
- Most mi lesz? - szemében a
kétségbeesést találtam felfedezni.
- Nem szeretném elvetni. Szeretem
és nem tudom hogyan,de megoldom! 1 hét van az X faktorból,és ha
pihenek sokat,attól még tudok énekelni! Nem akarom,hogy
feloszoljon a csapat,de a baba is fontos!
- Én megértelek és mindenben
támogatni foglak! - ölelt át gyengéden,én pedig gyengéden
sírtam a karjaiban.
- Annyira köszönök mindent!
- Na,gyere! Elég az érzelgősségből!
Menjünk haza,hívom majd ott Si-t!
- Rendben! - így hogy tudom,hogy
állapotos vagyok,kicsit jobban bírom. Hazamentünk,én lefeküdtem
aludni,mert pontosan tudtam,hogy mikorra felébredek,szembe kell
néznem azzal,hogy a többi lánynak,Simonnak és Dave-nek is el
kell mondanom mindent. De szerencsére Esmie-re támaszkodhatok,mert
ő mindenben segít.
Nagyjából 3 óra múlva
Két órát aludtam,és mióta
felkeltem,Ess-el néztünk étrendeket,hogy miket szabad és miket
nem enni. Nem ajánlják a sósat,zsíros kajákat,de annál inkább
a gyümölcsöt,zöldséget,vizet (sokat),a barna kenyeret. Szóval
olyan,mintha fogyókúráznék,csak nem lemennek a kilók,hanem a
babának fel. Rákerestünk híres sztár anyukákra,némelyik meg
volt interjúvolva,mi főleg az énekeseket olvastuk el. Sok mesélt
arról,hogy ő nem ugrált a koncerteken,csak ült egy kényelmes
széken és énekelt. Vagy éppen megkérte a rajongókat,hogy ne
sikítozzanak,meg ilyesmi,ert nem tenne jót a babának. Miután
végeztünk a kutakodással,utána olvasással és az
egyebekkel,beszélgettünk egy picit.
- Szerinted látszik? - kérdeztem
Esmie-t,miközben felhúzott pólóval álltam a tükröm előtt.
- Jaj,Luc! Csak 1 hónapos,ilyenkor
nem látszik semmi még! Majd ha 4 hónapos leszel,olyan lesz mintha
meghíztál volna,és az 5.-6. hónapban látszani fog.
- Igaz,hisz olvastuk – bólogattam.
- És gondolkodtál neveken? -
érdeklődött a barátnőm.
- Ess, 3 órája tudtam meg ezt az
egészet! De ha fiú,akkor tök jó lenne a Mark,nem?
- Édes lenne...Mark Carvolet. A
Conor nem tetszik? - gondolkodott Esmie.
- Még nem tudom – nevettem,majd
mikor volt 30 percünk odaérni,elkészültünk és siettünk az X
faktor épületbe. Mikor beértünk,Harry várt minket.
- Na,mi volt lányok?
- Gyomorrontás durvább verziója –
improvizált Ess,és ment neki.
- Húú,jobb búlást,kicsi lány! -
mosolygott rám Hazza,majd a többiekkel bementek az épületbe.
Követtük őket,mi pedig betértünk a lány öltözőbe,ahol már
csapattársaink ott voltak.
- Sziasztok! - ugrott a nyakunkba
Kyle.
- Mi volt? Minden oké van? -
kérdezett rá egyből Sam. Ess-el összenéztünk,majd gyorsan
átöltöztünk és mesélni kezdtünk.
- Hát voltunk ugye bent a kórházban
és először csak sima vizsgálatra mentünk. Ott elmondtam a
panaszaimat,a doki megvizsgált,majd beküldött ultrahangra.
- Ultrahangra? Azt meg minek? -
csodálkozott Mil.
- Hagy meséljen! - intette le Sam
és újra felém fordult.
- Ott is megvizsgáltak,majd
elmondta a doki,hogy mi a helyzet,hazamentünk,aludtam két
órát,majd utána beszélgettünk Esmie-vel. - direkt hagytam
ki,hogy mi volt a 'helyzet',mert nem tudtam,hogy a lányok hogy
fogadnák.
- És mi a helyzet? - fürkészett
Kyle. Segítségkérően Ess-re néztem,majd lehunytam a szemem.
- Lucy....Szóval Lucy-éknak lesz
egy mini Dave-jük,vagy Lucy-jük – közölte Esmie,a lányok meg
csöndbe maradtak. Majd két perc múlva sikítani kezdtek.
- Úristen,de jóóó – ölelt át
gyengéden Sam.
- Gratuláloook – ugrált Mil
vidáman.
- Ez nagyon szupeeer – visított
Kyle
Ekkor Liam lépett be az öltözőbe,mi pedig elkerekedett szemekkel néztünk rá.
Ekkor Liam lépett be az öltözőbe,mi pedig elkerekedett szemekkel néztünk rá.
- Lányok,mi ez a nagy visítozás?
- kérdezte.
- Lucy... Kapott egy irtó jó
cipőőt! Annyira irigyeljük érte! - hazudott Kyle,és ahogy
láttuk Liam bevette.
- De hogy gondoltad,hogy bejössz?
Mi van,ha öltözünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Akkor elnézést kérek és
kimegyek – válaszolta,mi pedig bólintottunk. - És annyi,hogy
Simon kéri,hogy gyertek beénekelni.
- Megyünk! - vettük fel a cipőnket
és Liam után futottunk.
- Minden oké volt,Luc? - kérdezett
mentorkánk.
- Csak durvább gyomorrontás –
kiáltotta Zayn,így nem volt nehéz kitalálni,hogy Hazza elmondta
a fiúknak.
Egy gyors beéneklést
követően,elgyakoroltuk mindegyiket még egyszer,majd a kis tévén
keresztül néztük,ahogy Si elhelyezkedik a székén.Akkor megjelent
a műsorvezető,mire mindenki tapsolni,füttyögni kezdett.
- Halihó! Ezennel az adást
megnyitom! - kiáltotta,mire sikítás zengette be az egész
teret,még a kis tévén keresztül is befogtuk a fülünket.
ÚÚÚúúú!!! most mi lesz??? :D
VálaszTörlés