19.rész/A hír és a fogadása

Sziasztok emberek :))) Gyorsan megérkezett a 3 komi,a másik,hogy lehet egy időre ez az utolsó blogom,mert nincs se időm,se kedvem írni egyet...Viszont elkezdtem olvasni egy nagyon jót,szerintem az utolsó bejegyzésnél kiteszem a linkjét ;)) Pussz drágák és ehhez a részhez különösen SOK komit kérek!

Lucy szemszöge:

nyitódott az ajtó és egy fiatal kis orvosnő dugta ki az arcát.

- Lucy Swite!

Bementünk a másik kórterembe,és megálltunk az ajtó előtt. A kisasszony becsukta az ajtót,majd leült a doki mellé.

- Üdvözlöm! Morethan doktor vagyok! Mi okból vannak itt?

- A barátnőm lehet,hogy terhes. - szólalt meg Esmie.

- Értem,maga jött ide,vagy ide küldték? - nézett rám a doki.

- Ide küldtek!

- Rendben,kérem feküdjön ide! - egy kis ágyra mutatott – Magára kenek egy kisé hideg, zselés krémet!

Lefeküdtem,a doki arra az oldalamra ment ahol a műszerek voltak,Ess pedig a másik oldalról nézett engem,majd a monitort. Tényleg rám kenték az a hides,zselés krémet,majd a hides műszert is a pocakomra rakták. Kissé belenyomták a hasamba,annyira nem durván,hogy fájt,de nem volt kellemes érzés. Elkezdett vizsgálni,a barátnőm pedig a monitort,néha engem nézett. A doki párszor hümmögött,majd Esmie-re nézett,végül rám. Elrakta a műszert,adott pár törlőkendőt és megvárta,míg visszaveszem a pólóm és kidobom a koszos papírkendőket.

- Nos Lucy...A műszer kimutatta,hogy minden oké van. De készüljenek arra,hogy egy babával bővül a család – mosolygott – Mert maga bizony állapotos!

- Úristen – nyögtem ki,Ess pedig megszorította a kezem. - És,hány hónapos?

- 1! Kéri az ultrahang felvételeket? - nézett rám kedvesen,én pedig bólintottam. Miközben nyomtatta a képeket,kérdezgettem tőle.

- És egészséges?

- Teljesen! - mosolygott a doki.

- És szép?

- Majd meglátja! Figyeljen,tudom,hogy maga dönt,de ott van az abortusz lehetősége is! - Esmie-re néztem,aki megrázta a fejét. Nem tudom mi lesz,de nem szeretném ezt a lehetőséget. Megölni ezt a picit? Habár nem is direkt jött,de jött.

- Nem,ezt nem szeretném! - jelentettem ki,a doki meg kedvesen rám mosolygott,majd odanyújtotta a felvételeket. Rápillantottam a képekre,és könnyezni kezdtem. Esmie-vel együtt néztük végig,majd letöröltem a könnyeket,és végül megköszöntem a dokinak mindent és időpontot egyeztettünk.

- Akkor jövőhét csütörtökön itt találkozunk,délután 5-kor!

- Viszlát és tényleg mindent köszönök.

Kiléptünk,majd miután kiléptünk az utcára Esmie megállított.

- Most mi lesz? - szemében a kétségbeesést találtam felfedezni.

- Nem szeretném elvetni. Szeretem és nem tudom hogyan,de megoldom! 1 hét van az X faktorból,és ha pihenek sokat,attól még tudok énekelni! Nem akarom,hogy feloszoljon a csapat,de a baba is fontos!

- Én megértelek és mindenben támogatni foglak! - ölelt át gyengéden,én pedig gyengéden sírtam a karjaiban.

- Annyira köszönök mindent!

- Na,gyere! Elég az érzelgősségből! Menjünk haza,hívom majd ott Si-t!

- Rendben! - így hogy tudom,hogy állapotos vagyok,kicsit jobban bírom. Hazamentünk,én lefeküdtem aludni,mert pontosan tudtam,hogy mikorra felébredek,szembe kell néznem azzal,hogy a többi lánynak,Simonnak és Dave-nek is el kell mondanom mindent. De szerencsére Esmie-re támaszkodhatok,mert ő mindenben segít.

Nagyjából 3 óra múlva

Két órát aludtam,és mióta felkeltem,Ess-el néztünk étrendeket,hogy miket szabad és miket nem enni. Nem ajánlják a sósat,zsíros kajákat,de annál inkább a gyümölcsöt,zöldséget,vizet (sokat),a barna kenyeret. Szóval olyan,mintha fogyókúráznék,csak nem lemennek a kilók,hanem a babának fel. Rákerestünk híres sztár anyukákra,némelyik meg volt interjúvolva,mi főleg az énekeseket olvastuk el. Sok mesélt arról,hogy ő nem ugrált a koncerteken,csak ült egy kényelmes széken és énekelt. Vagy éppen megkérte a rajongókat,hogy ne sikítozzanak,meg ilyesmi,ert nem tenne jót a babának. Miután végeztünk a kutakodással,utána olvasással és az egyebekkel,beszélgettünk egy picit.

- Szerinted látszik? - kérdeztem Esmie-t,miközben felhúzott pólóval álltam a tükröm előtt.

- Jaj,Luc! Csak 1 hónapos,ilyenkor nem látszik semmi még! Majd ha 4 hónapos leszel,olyan lesz mintha meghíztál volna,és az 5.-6. hónapban látszani fog.

- Igaz,hisz olvastuk – bólogattam.

- És gondolkodtál neveken? - érdeklődött a barátnőm.

- Ess, 3 órája tudtam meg ezt az egészet! De ha fiú,akkor tök jó lenne a Mark,nem?

- Édes lenne...Mark Carvolet. A Conor nem tetszik? - gondolkodott Esmie.

- Még nem tudom – nevettem,majd mikor volt 30 percünk odaérni,elkészültünk és siettünk az X faktor épületbe. Mikor beértünk,Harry várt minket.

- Na,mi volt lányok?

- Gyomorrontás durvább verziója – improvizált Ess,és ment neki.

- Húú,jobb búlást,kicsi lány! - mosolygott rám Hazza,majd a többiekkel bementek az épületbe. Követtük őket,mi pedig betértünk a lány öltözőbe,ahol már csapattársaink ott voltak.

- Sziasztok! - ugrott a nyakunkba Kyle.

- Mi volt? Minden oké van? - kérdezett rá egyből Sam. Ess-el összenéztünk,majd gyorsan átöltöztünk és mesélni kezdtünk.

- Hát voltunk ugye bent a kórházban és először csak sima vizsgálatra mentünk. Ott elmondtam a panaszaimat,a doki megvizsgált,majd beküldött ultrahangra.

- Ultrahangra? Azt meg minek? - csodálkozott Mil.

- Hagy meséljen! - intette le Sam és újra felém fordult.

- Ott is megvizsgáltak,majd elmondta a doki,hogy mi a helyzet,hazamentünk,aludtam két órát,majd utána beszélgettünk Esmie-vel. - direkt hagytam ki,hogy mi volt a 'helyzet',mert nem tudtam,hogy a lányok hogy fogadnák.

- És mi a helyzet? - fürkészett Kyle. Segítségkérően Ess-re néztem,majd lehunytam a szemem.

- Lucy....Szóval Lucy-éknak lesz egy mini Dave-jük,vagy Lucy-jük – közölte Esmie,a lányok meg csöndbe maradtak. Majd két perc múlva sikítani kezdtek.

- Úristen,de jóóó – ölelt át gyengéden Sam.

- Gratuláloook – ugrált Mil vidáman.

- Ez nagyon szupeeer – visított Kyle

 Ekkor Liam lépett be az öltözőbe,mi pedig elkerekedett szemekkel néztünk rá.

- Lányok,mi ez a nagy visítozás? - kérdezte.

- Lucy... Kapott egy irtó jó cipőőt! Annyira irigyeljük érte! - hazudott Kyle,és ahogy láttuk Liam bevette.

- De hogy gondoltad,hogy bejössz? Mi van,ha öltözünk? - vontam fel a szemöldököm.

- Akkor elnézést kérek és kimegyek – válaszolta,mi pedig bólintottunk. - És annyi,hogy Simon kéri,hogy gyertek beénekelni.

- Megyünk! - vettük fel a cipőnket és Liam után futottunk.

- Minden oké volt,Luc? - kérdezett mentorkánk.

- Csak durvább gyomorrontás – kiáltotta Zayn,így nem volt nehéz kitalálni,hogy Hazza elmondta a fiúknak.

Egy gyors beéneklést követően,elgyakoroltuk mindegyiket még egyszer,majd a kis tévén keresztül néztük,ahogy Si elhelyezkedik a székén.Akkor megjelent a műsorvezető,mire mindenki tapsolni,füttyögni kezdett.

- Halihó! Ezennel az adást megnyitom! - kiáltotta,mire sikítás zengette be az egész teret,még a kis tévén keresztül is befogtuk a fülünket.