Szóval sziasztok :))) Képzeljétek ma van a szülinapom és ez alkalmából új részt kaptok. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog és hivatalosan is kijelenthetem, hogy még 10 rész van hátra. Nem így terveztem a fejezetszámot, 50 részeset szerettem volna írni, de így jött ki az egész. Komizzatok, mert így a vége felé jó lenne tudni, hogy ha szeretitek ahogy írok, akkor jön egy másik blog is. Puszi :)
Lucy szemszöge:
Lucy szemszöge:
- És a legtöbb szavazatot
kapta.... - kezdte a műsorvezető.
- Mi,lécci – suttogta Sam.
- És ezzel párbaj nélkül
bekerült a döntőbe... - folytatta.
- Mi legyünk azok kérleeek –
suttogta Esmie.
- A... - húzta az időt.
- Mondd ki,hogy Super Girls –
kiáltotta be valaki,mire mindenki felnevetett.
- Egy jósnővel van dolgunk,mert
igen! Tovább jutott a SUPER GIRLS! - kiáltotta,mi pedig sikítva
öleltük át Si-t és egymást.
- Tehát párbajozik Tom Weller és
Ollie Upwart – jelentette ki Steve,mi pedig lerohantunk a
színpadról. Egyből Dave karjaiban kötöttem ki.
- Kicsim,gratuláloook – pörgetett
meg,majd letett,és szorosan megöleltem a családomat.
- Jaj,drágám! Nagyon ügyes vagy!
- Köszönöm – mondtam,majd
Esmie-hez rohantam és őt is átöleltem.
- Tovább jutottunk – kiáltottuk
és ugrálni kezdtünk.
- Dave,majd hazavisszük a
szüleimet? Mármint a hotelukba? - kértem,mire édesen
elmosolyodott és bólintott. - Aludhatok nálad?
- Persze,kicsim – lehelte
ajkaimra,mire beletúrtam hajába és közelebb húztam magamhoz.
Miután végig néztük a párbajt (Tom
esett ki),kimentünk elbúcsúztatni,majd átöltöztünk a rendes
ruhánkba,és megálltunk a fiúk előtt.
- Fiúk,nagyon jó volt együtt
dolgozni,és biztosan látjuk még egymást! - nézett végig rajtuk
Kyle,majd megölelte Niall-t,és sorban mindenkit. Én voltam az
utolsó,aki elbúcsúzott a fiúktól,így az ír szőkeséghez
léptem.
- Tudod,jóban lehettünk volna –
suttogtam a fülébe,miközben átöleltem.
- Majd egyszer elfelejtünk
mindent,és barátok leszünk – súgta vissza,majd elengedtem és
Liam-hoz léptem.
- Tudod Luc,hallottam,hogy miről
beszéltetek,így tudom hogy mi van veled. - elakadt a szavam,de
szerencsére csak Liam hallotta,mert úgy suttogtunk,hogy senki sem
hallhatta – De senkinek sem árulom el! Csak ígérd meg,hogy
vigyázni fogsz magadra,a babára és Dave-re is.
- Ígérem – mosolyogtam rá,és
szorosan megöleltem még egyszer,majd tovább mentem.
- Luc! Jó legyél,rendben? - ölelt
át.
- Te is,és Eleanort puszilom. Azt
mondják,olyan mint te,csak lány változatban.Egyszer mindenképp
megismerném. Vigyázz rá is,és sok szerencsét a bandához. - Lou
kedvesen rám mosolygott,majd viccesen hozzátette,hogy répát ne
felejtsek el enni.
- Zayn – biccentettem. - Nagyon jó
volt megismerni,tuti,hogy találkozunk még!
- Biztos Luc!
- Aztán majd elkérem a hajápolási
tanácsaidat – nevettem fel,ő pedig vigyorogva bólintott,majd
elengedett az ölelésből és az én drága Hazzám-hoz léptem.
- Kicsi lány! Sok szerencsét az
élethez,és vigyázz Dave-re.Követni fogom,hogy mit csináltok,mit
hoztok össze a lányokkal. Ne cseszd el! - suttogta,mire egy
könnycsepp lefolyt az arcomon,amit biztos megérzett.
- Tudod Harry,először
utáltalak,mert folyamatosan piszkáltál,de aztán rájöttem,hogy
mennyit segítettél. És köszönök mindent! Találj magadnak egy
szép és hozzád illő lányt,légy boldog,én is követni
fogom,hogy mit csináltok az 1D-vel. Legyél ügyes,élvezd az
életet amíg lehet. - súgtam neki,majd eltolt magától és
letörölte azt az egy kósza könnycseppet. Neki is vöröslött a
szeme.
- Én is köszönök mindent,Luc!
- Na,sziasztok fiúk – vettem mély
levegőt,intettem nekik,majd kimentem a lányokhoz.
- Mi lesz a terv ma estére? -
kérdezte Sam.
- Dave-nek elmondom. - céloztam a
baba-ügyre.
- Sok szerencsét – bólintott
Mil. - Én a családommal leszek.
- Szerintem én is – mondogatták
a lányok.
- Furcsa – mondtam.
- Mi? - kérdezte Kyle.
- Hogy eltelt ez az egy hét is.
Megismertük a fiúkat,akik felbolygatták az életünket. De ez így
volt jó – suttogtam,mire a többiek is csöndesebbek lettek.
- Minden vég,valami kezdete –
mondta Ess,én pedig bólintottam.
- Egy új életé vagy egy új
hété...Bárhonnan nézhetjük – mosolygott Sam.
- Na megyek,még a hotelbe visszük
anyáékat. Levit meg kitessékelem a kocsiból.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét
Kyle.
- Szerintem jó lenne,ha megismerné
a szüleidet. Nem gondolod? - mosolyogtam a lányra,aki elpirulva
bólintott. - Na megyek.
- Kicsim, mehetünk? - kérdezte
Dave,de kinyitottam az ajtót,afelől ahol az öcsém ült.
- Te nem szállsz ide be –
rángattam ki.
- Mit csinálsz? - kérdezte
dühösen.
- Kyle,szeretné ha megismernéd a
szüleit – kacsintottam rá,ő pedig,mintha puskából lőtték
volna ki,olyan gyorsan termett barátnője mellett.
- Most már igen – ültem be
előre,és Dave-re néztem. Elindította a motort,majd az útra
siklottunk és elindultunk. Még integettem a
lányoknak,mentorkámnak,és a fiúknak is.
- És,nem gondolkodtatok már az
eljegyzésen? - tette fel az igen váratlan kérdést apa. Dave-re
néztem,aki az utat fürkészte.
- Még nem igazán –
válaszoltam,majd a fiúm kezére raktam az enyémet,mert épp egy
piros lámpánál álltunk. Az elmosolyodott és az ujjait az
enyéim köré kulcsolta.
- Még jól megvagyunk így. -
nézett hátra,majd elengedte a kezemet,mert zöldre váltott a
lámpa. Befordult jobbra és leparkolt egy hatalmas szálloda előtt.
- Itt is vagyunk.
- Köszönjük a fuvart –
biccentet apu.
- Bármikor. - anyu és apu is
kiszálltak a kocsiból,majd besiettek a szállodába. - Akkor
haza?
- Igen. - mosolyogtam,majd adtam egy
puszit az arcára. 10 perc alatt célba értünk,közben
bekapcsoltuk a rádiót. Mikor kiszálltunk kéz a kézben mentünk
be,majd felgyalogoltunk az 1.emeletre és bementünk a lakásba.
- Dave beszélnünk kéne –
szóltam halkan.
- Ugye nem megint Niall? - kérdezte
megrettenve.
- Dehogy is..Kérlek üljünk le az
ágyra. - az ölébe ültetett,majd várta,hogy mit szeretnék
mondani.
- Mi az,Lucy? - kérdezte,kis
aggodalommal a hangjában.
- Tudod,elmentünk dokihoz.
- Liam mondta,hogy csak
gyomorrontás. Bár a durvább változat. - szóval neki is ezt
mesélték.
- Igazából nem...
- Akkor,mi van veled? -
fürkészett,én pedig a szemébe néztem
- Lesz egy kis Lucy-nk vagy Dave-nk
– mondtam végig mélyen tartva a szemkontaktust.
- Te-tessék? - kérdezte döbbenten.
- Apa leszel – mosolyodtam el
félénken,mire felkapott az ölébe és nevetve megcsókoltam.
- Kicsim,én annyira örülök ennek
– döntötte a homlokát az enyémnek,mikor lerakott.
- Én is,csak kicsit izgulok...Mi
lesz a csapattal? A lányok is örültek neki,de ez sok ideig így
nem fog menni! Turnék,koncertek és ti hol lesztek e közben a
babával?
- Lucy,mindent meg fogunk oldani.
Így ketten,hogy neki jó legyen és nekünk is – ölelt át a fél
kezével,a másikat pedig a hasamra rakta. Mire én neki dőltem a
mellkasának,ő pedig belepuszilt a hajamba.
És akkor én voltam a legboldogabb,és legnyugodtabb ember a világon,tudván,hogy pár hónap múlva minden tökéletes lesz.
Óóóó! Olyan aranyos ez az egész!!♥ Úgy imádom őket!
VálaszTörlésTovábbi sok sikert az íráshoz/blogoláshoz! :)