22.rész/Vegyes Érzelmek

Szóval sziasztok :))) Képzeljétek ma van a szülinapom és ez alkalmából új részt kaptok. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog és hivatalosan is kijelenthetem, hogy még 10 rész van hátra. Nem így terveztem a fejezetszámot, 50 részeset szerettem volna írni, de így jött ki az egész. Komizzatok, mert így a vége felé jó lenne tudni, hogy ha szeretitek ahogy írok, akkor jön egy másik blog is. Puszi :)

Lucy szemszöge:

- És a legtöbb szavazatot kapta.... - kezdte a műsorvezető.

- Mi,lécci – suttogta Sam.

- És ezzel párbaj nélkül bekerült a döntőbe... - folytatta.

- Mi legyünk azok kérleeek – suttogta Esmie.

- A... - húzta az időt.

- Mondd ki,hogy Super Girls – kiáltotta be valaki,mire mindenki felnevetett.

- Egy jósnővel van dolgunk,mert igen! Tovább jutott a SUPER GIRLS! - kiáltotta,mi pedig sikítva öleltük át Si-t és egymást.

- Tehát párbajozik Tom Weller és Ollie Upwart – jelentette ki Steve,mi pedig lerohantunk a színpadról. Egyből Dave karjaiban kötöttem ki.

- Kicsim,gratuláloook – pörgetett meg,majd letett,és szorosan megöleltem a családomat.

- Jaj,drágám! Nagyon ügyes vagy!

- Köszönöm – mondtam,majd Esmie-hez rohantam és őt is átöleltem.

- Tovább jutottunk – kiáltottuk és ugrálni kezdtünk.

- Dave,majd hazavisszük a szüleimet? Mármint a hotelukba? - kértem,mire édesen elmosolyodott és bólintott. - Aludhatok nálad?

- Persze,kicsim – lehelte ajkaimra,mire beletúrtam hajába és közelebb húztam magamhoz.

Miután végig néztük a párbajt (Tom esett ki),kimentünk elbúcsúztatni,majd átöltöztünk a rendes ruhánkba,és megálltunk a fiúk előtt.

- Fiúk,nagyon jó volt együtt dolgozni,és biztosan látjuk még egymást! - nézett végig rajtuk Kyle,majd megölelte Niall-t,és sorban mindenkit. Én voltam az utolsó,aki elbúcsúzott a fiúktól,így az ír szőkeséghez léptem.

- Tudod,jóban lehettünk volna – suttogtam a fülébe,miközben átöleltem.

- Majd egyszer elfelejtünk mindent,és barátok leszünk – súgta vissza,majd elengedtem és Liam-hoz léptem.

- Tudod Luc,hallottam,hogy miről beszéltetek,így tudom hogy mi van veled. - elakadt a szavam,de szerencsére csak Liam hallotta,mert úgy suttogtunk,hogy senki sem hallhatta – De senkinek sem árulom el! Csak ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra,a babára és Dave-re is.

- Ígérem – mosolyogtam rá,és szorosan megöleltem még egyszer,majd tovább mentem.

- Luc! Jó legyél,rendben? - ölelt át.

- Te is,és Eleanort puszilom. Azt mondják,olyan mint te,csak lány változatban.Egyszer mindenképp megismerném. Vigyázz rá is,és sok szerencsét a bandához. - Lou kedvesen rám mosolygott,majd viccesen hozzátette,hogy répát ne felejtsek el enni.

- Zayn – biccentettem. - Nagyon jó volt megismerni,tuti,hogy találkozunk még!

- Biztos Luc!

- Aztán majd elkérem a hajápolási tanácsaidat – nevettem fel,ő pedig vigyorogva bólintott,majd elengedett az ölelésből és az én drága Hazzám-hoz léptem.

- Kicsi lány! Sok szerencsét az élethez,és vigyázz Dave-re.Követni fogom,hogy mit csináltok,mit hoztok össze a lányokkal. Ne cseszd el! - suttogta,mire egy könnycsepp lefolyt az arcomon,amit biztos megérzett.

- Tudod Harry,először utáltalak,mert folyamatosan piszkáltál,de aztán rájöttem,hogy mennyit segítettél. És köszönök mindent! Találj magadnak egy szép és hozzád illő lányt,légy boldog,én is követni fogom,hogy mit csináltok az 1D-vel. Legyél ügyes,élvezd az életet amíg lehet. - súgtam neki,majd eltolt magától és letörölte azt az egy kósza könnycseppet. Neki is vöröslött a szeme.

- Én is köszönök mindent,Luc!

- Na,sziasztok fiúk – vettem mély levegőt,intettem nekik,majd kimentem a lányokhoz.

- Mi lesz a terv ma estére? - kérdezte Sam.

- Dave-nek elmondom. - céloztam a baba-ügyre.

- Sok szerencsét – bólintott Mil. - Én a családommal leszek.

- Szerintem én is – mondogatták a lányok.

- Furcsa – mondtam.

- Mi? - kérdezte Kyle.

- Hogy eltelt ez az egy hét is. Megismertük a fiúkat,akik felbolygatták az életünket. De ez így volt jó – suttogtam,mire a többiek is csöndesebbek lettek.

- Minden vég,valami kezdete – mondta Ess,én pedig bólintottam.

- Egy új életé vagy egy új hété...Bárhonnan nézhetjük – mosolygott Sam.

- Na megyek,még a hotelbe visszük anyáékat. Levit meg kitessékelem a kocsiból.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét Kyle.

- Szerintem jó lenne,ha megismerné a szüleidet. Nem gondolod? - mosolyogtam a lányra,aki elpirulva bólintott. - Na megyek.

- Kicsim, mehetünk? - kérdezte Dave,de kinyitottam az ajtót,afelől ahol az öcsém ült.

- Te nem szállsz ide be – rángattam ki.

- Mit csinálsz? - kérdezte dühösen.

- Kyle,szeretné ha megismernéd a szüleit – kacsintottam rá,ő pedig,mintha puskából lőtték volna ki,olyan gyorsan termett barátnője mellett.

- Most már igen – ültem be előre,és Dave-re néztem. Elindította a motort,majd az útra siklottunk és elindultunk. Még integettem a lányoknak,mentorkámnak,és a fiúknak is.

- És,nem gondolkodtatok már az eljegyzésen? - tette fel az igen váratlan kérdést apa. Dave-re néztem,aki az utat fürkészte.

- Még nem igazán – válaszoltam,majd a fiúm kezére raktam az enyémet,mert épp egy piros lámpánál álltunk. Az elmosolyodott és az ujjait az enyéim köré kulcsolta.

- Még jól megvagyunk így. - nézett hátra,majd elengedte a kezemet,mert zöldre váltott a lámpa. Befordult jobbra és leparkolt egy hatalmas szálloda előtt. - Itt is vagyunk.

- Köszönjük a fuvart – biccentet apu.

- Bármikor. - anyu és apu is kiszálltak a kocsiból,majd besiettek a szállodába. - Akkor haza?

- Igen. - mosolyogtam,majd adtam egy puszit az arcára. 10 perc alatt célba értünk,közben bekapcsoltuk a rádiót. Mikor kiszálltunk kéz a kézben mentünk be,majd felgyalogoltunk az 1.emeletre és bementünk a lakásba.

- Dave beszélnünk kéne – szóltam halkan.

- Ugye nem megint Niall? - kérdezte megrettenve.

- Dehogy is..Kérlek üljünk le az ágyra. - az ölébe ültetett,majd várta,hogy mit szeretnék mondani.

- Mi az,Lucy? - kérdezte,kis aggodalommal a hangjában.

- Tudod,elmentünk dokihoz.

- Liam mondta,hogy csak gyomorrontás. Bár a durvább változat. - szóval neki is ezt mesélték.

- Igazából nem...

- Akkor,mi van veled? - fürkészett,én pedig a szemébe néztem

- Lesz egy kis Lucy-nk vagy Dave-nk – mondtam végig mélyen tartva a szemkontaktust.

- Te-tessék? - kérdezte döbbenten.

- Apa leszel – mosolyodtam el félénken,mire felkapott az ölébe és nevetve megcsókoltam.

- Kicsim,én annyira örülök ennek – döntötte a homlokát az enyémnek,mikor lerakott.

- Én is,csak kicsit izgulok...Mi lesz a csapattal? A lányok is örültek neki,de ez sok ideig így nem fog menni! Turnék,koncertek és ti hol lesztek e közben a babával?

- Lucy,mindent meg fogunk oldani. Így ketten,hogy neki jó legyen és nekünk is – ölelt át a fél kezével,a másikat pedig a hasamra rakta. Mire én neki dőltem a mellkasának,ő pedig belepuszilt a hajamba.

És akkor én voltam a legboldogabb,és legnyugodtabb ember a világon,tudván,hogy pár hónap múlva minden tökéletes lesz.