25.rész/Kórház

Drága olvasóim (már ha még vannak)! Nem írtatok semmit az előző 2 bejegyzéshez! Én nem tudom mi van veletek, mert azok a részek ezzel ellentétben (szerintem) jól sikerültek. Ez egy borzalmasan unalmas, rövid bejegyzés lett. Puszi:Mira
Dave (!!!) szemszöge:

A következő 7 nap gyorsan eltelt...A lányok mindvégig Lucy mellett voltak,elmentek babaruhát vásárolni,persze nem mentem velük.Jó is volt,mert annyi zacskóval jöttek vissza,hogy féltem,beférnek e az ajtón (amúgy befértek)! A fiúk (Főleg Harry) sokat segítettek,hisz végül az ő segítségükkel lett tökéletes a szoba. És a Super Girls következő klippje is elkészült. Az 1D-s fiúk vették fel,miközben szobát festettünk,nagyon vicces lett és a menedzser is beleegyezett. Ennyi volt a fontos ami történt. Tegnapra vártuk a babát (augusztus 8-a),de nem jött,így a héten valamikorra csúszik...Legalábbis ezt mondta a doki!
Ma Luc nagyon fáradt volt,így majdnem egész nap a kanapén pihent/aludt,és mikor ébren volt vagy evett,vagy beszélgettünk.
 - És Damon annyira aranyos - kuncogott,barna szemei pedig csillogtak.
 - Annyiszor megígérem magamnak,hogy nem nézek veled vámpírnaplókat - sóhajtottam fel,mivel egy újabb TVD rész után voltunk.
 - Ne mond! Annyira jóóó volt - nevetett. Mosolyogva néztem rá,majd erősebben fogta a kezem.
 - Dave - suttogta - Kórház.
Azonnal felállítottam,majd a sajátos tempónkban lesiettünk a kocsihoz. Beültettem hátulra,én pedig előre és miután bekapcsoltuk az öveket,rátapostam a gázra. Közben felhívtam Ess-t.
 - Haló?
 - St.Patrick kórház,most! - hadartam.
 - Sietünk - tette le,majd gyorsan leparkoltam az említett hely előtt. Kisegítettem menyasszonyomat a kocsiból és a portához mentünk. Közben nagyon fájlalta a hasát,így gyorsan előkerítették nekünk a dokinkat és betereltek egy szobába.
 - Nos,Lucy! - kezdte,de Luc ráüvöltött.
 - Ide figyeljen,nagyon fáj a hasam! Nagyon görcsöl - kiáltotta.
 - Rendben,tudja mély levegő,kifúj - nyugtatta,majd kiment,mert iszonyatosan dörömböltek. Pár perc múlva bedugta a fejét az ajtón. - Elnézést,de a hölgyek és az urak magukhoz tartoznak?
 - Urak? - kérdeztük egyszerre.
 - Igen,5! Egy szőke és négy barna.
 - Az egyik göndör? - emelte fel a fejét Luc.
 - Igen! - bólintott,majd becsukta az ajtót és Lucy-hoz lépett. Kiléptem az ajtón,és megpillantottam Ess-t,Kyle-t,Sam-t,Mil-t és Harry-éket.
 - Mit kerestek itt? - intéztem a kérdést a fiúknak.
 - Lucy,az Lucy! Olyan mint a húgom,akármennyire is idősebb - magyarázta Harry. - Hogy van?
 - Még csak most kezdődik - sóhajtottam,majd mikor belülről a lány sikítását hallottam, egy 'bocsi,de a menyasszonyom most szül,mennem kell' pillantással visszaléptem a szobába és becsuktam az ajtót.
 - Dave - nyögött Luc,mire odaléptem hozzá,leültem egy székre és megfogtam a kezét. Pár perc után már nem is éreztem a karom,mert nagyon erősen szorította.
 - Rendben,nyomjon egyet! - utasította az orvos,a lány pedig megtette,de egyenlőre még nem láttuk a babát. - Még egyet!
Nehezen,de megtette,szegénykém könnye hullani kezdett a fájdalomtól.
 - Drágám,minden rendben lesz - suttogtam neki,mire lázasan bólintott egyet.
 - Gyerünk Lucy! Még egyet! - kérte a doki,a lány pedig megtette. - Így,már jön! Már látom!
Egy órája vájódott,mikor a doki boldogan felkiáltott.
 - Még egyet! Mindjárt kint a feje! - Lucy teljes erejét bevetve próbálta világra hozni a babát,és mikor rengeteg ápolónő kezdett seregleni körénk,tudtunk,hogy kint a feje. A doki utána lassan kihúzta,a lányunk pedig felsírt. Lucy-nak kicsordult a könnye,majd a tekintetemet kezdte keresni.Mikor rátalált halványan elmosolyodott és lehunyta a szemét. Hangos sípolás vette kezdetét,az orvosok pedig a lányhoz ugrottak.
 - Isabell,kérem vigye a babát! - sürgette az egyik ápolót - A 3-ba kérem Dr. Kobress doktort!
 - Doktor úr! - próbálkoztam.
 - Kérem uram,menjen ki! - kitoltak az ajtón,könnyes tekintettel meredtem a lányokra és fiúkra.
 - Mi történt? - kérdezte Ess,majd kinyögtem pár szót.
 - Leállt a szíve...