7.rész/Hétfői Próba

 Sziasztok! Bocsánat az eltűnésemért,az ok,hogy sporttáborban voltam!Nagyon jó volt,csak hihetetlenül elfáradtam,így nem tudtam részt felrakni! Csókollak titeket,és komizni ér ;) Mira
Kyle szemszöge:

Beléptünk a csapattal,legalábbis a 3 lánnyal a terembe. Épp Sam poénján röhögtünk amikor megláttuk a hiányzó láncszemünket. Épp Dave karjai vették őt körül,de minket figyelt,nyakában pedig ott lógott a kis, szív medálos nyaklánc. Olyan édesek voltak együtt,és teljesen passzoltak egymáshoz. Dave hagyja élni Lucy-t,de csak egy szavába kerül a lánynak,és a fiú bármit megtesz érte és ez fordítva. Lucy Dave-re nézett,aki egy féloldalas mosoly kíséretében elengedte a lányt,aki felénk kezdett futni.Olyan hirtelen jött,de mégis kitárt karokkal fogadtuk. Kacagva ránk ugrott,mi pedig eldőltünk. A földön dőltünk a nevetéstől. Ez inkább megkönnyebbült nevetés volt,mint a vicces,de annyira örültünk,hogy Lucy-val minden oké van! Lau nevetve figyelt minket, Si és Dave pedig mosolyogva. Miután kinevettük magunkat felkeltünk a földről és adtunk egy nagy ölelést.

- Na mesélj – néztem rá.

- Hááát – nézett hátra, Si-re és Dave-re – Ez nem nekik való.

- Vagyis mesélős este? - nézett körbe Mil.

- Ühüm – bólogatott Sam.

- Lányok,ahhoz én is csatlakozok – emelte fel a kezét Lau,mi pedig mosolyogva bólintottunk.

- Akkor mesélős este – egyeztette le Esmie,majd Si-re nézett. - Mikor kezdjük?

- Mindjárt – nézett Dave-ra,ami enyhe célzás,hiszen hivatalosan Dave nem lehet itt a próbákon,és mentorkánk be is tartja a szabályokat.

- Enyhe célzás – kacagott fel Lucy,majd odament Dave-hez és a kezénél fogva kivezette.

- Szeretlek – hallatszott az ajtóból.

- Én is – hallottunk egy másik hangot, majd egy kis csend következett és ajtó csukódást hallottunk,majd egy vigyorgó Lucy jött be. Tuti,hogy kapott búcsú csókot,bár ez náluk már nem meglepő.

- Mi az a folt a nyakadon? - vette észre Esmie,mi pedig jobban megnéztük. Tényleg ott volt egy kékes folt. Lucy idiótán vigyorgott.

- Hááát,vámpírnaplókat néztünk – megrökönyödve néztünk rá...Dave és a Vámpírnaplók? Persze amint látta az arcunkat kijavította magát – Igazából én néztem,ő pedig velem volt elfoglalva. És én voltam Elena.

- És? - vonta fel a szemöldökét Sam.

- Hát ő meg Damon – majd zavartan elmosolyodott – És kicsit vámpíroskodott.

Itt mindenkinek leesett. Zavartan lesütötte a szemét,a többiek meg hihetetlenül nevettek.

- Valakik nagyon élvezték az estét – húzogatta a szemöldökét Lau.

- Persze – motyogta és az arca színe egy rákéhoz kezdett hasonlítani.

- Na miután kibeszéltük Lucy szerelmi életét, ami legalább neki van – mondta gúnyosan Simon,és ezzel arra célzott,hogy neki legalább van pasija – Elkezdhetjük az énekórát.

Mindenki elcsendesedett,majd elkezdtünk beénekelni. Épp átvettük,hogy akkor pontosan ki,mit énekel,amikor kopogtak. Furcsán néztünk Simonra,ugyanis nem mondta,hogy vendégeket várunk. Nos az ő pillantása is azt sugallta,hogy nem tudja ki lehet,így kiment és kinyitotta. Majd 5 percel később 5 fiú társaságában jött vissza.

- Bocsi a késésért,siettünk,ahogy tudtunk – kapkodta a levegőt Niall. Úgy látszik,hogy futott.

- Ugye tudjátok,hogy nektek 2 óra múlva lesz a közös énekóránk? - tette fel nekik a jogos kérdést Sam.

- Mi? - "visított" Louis.

- Bizony – nézett rájuk Lau.

- Bakker – túrt bele szőke tincseibe Niall.

- Bakker bizony – kacagott fel Lucy.

- Na,akkor fiúk vagy elmentek,vagy leültök a székekre és csöndben nézitek végig ezt a 2 órát.Emiatt ők nem veszthetnek – nézett rájuk gyilkos pillantással Si.

- Oké – mondták egyszerre,és lehuppantak a székekre.

- Akkor kezdhetjük – csapta össze két tenyerét Lau és ott folytattuk ahol abbahagytuk.

*1 óra múlva*

- People Like Us – énekeltük a lányokkal.

- Kyle MOST – kiáltott mentorunk én pedig a megbeszéltet kezdtem csinálni. Vagyis tartottam a Us-t,míg a lányok a szöveg többi részét énekelték. Mikor Si bólintott,csatlakoztam a lányokhoz és együtt énekeltünk tovább.

- People Like Us – énekelte az utolsó sort Lucy,mi pedig csöndben maradtunk.

Vége lett a számnak,így az első óránknak is. Simon elégedetten állt fel,Lau pedig fáradtan dőlt hátra.

- Lányok ez nagyon jó – állt meg előttünk mentorkánk,és elégedetten biccentett egyet. - Szünet!

- Végre – rogyott le a földre Lucy,és úgy ahogy az edzéseken pihen,tánc után,lábát felhúzta,de a földön feküdt,egyik kezét a hasára rakta.

Mindegyikünk (a földön fekvő csapattársunk kivételével) ivott egyet,a fiúk pedig felálltak és hozzánk siettek.

- Jók voltatok -nézett végig rajtunk Harry,majd Niall után tekintett,aki Lucy-hoz sietett. Nyújtotta a lány felé a kezét,hogy segítsen neki,de amikor az megrázta a fejét inkább leült mellette törökülésbe. Halkan beszélgetni kezdtek.

- Köki – nyújtottam ki rá a nyelvem. - Van egy ötletem! Csináljunk képeken,és rakjuk fel twitterre,úgy mint a tegnapi szöveggel,csak mindenki máshogy,de persze utaljunk a mesére.

- Oké – vette elő a telóját Sam és nekem nyújtotta. - Harry?

- Mehet – bólintott,majd egy nagy levegővel (amint bent tartott) felfújta az arcát. Sam először furán nézett rá,majd bandzsítani kezdett. Kész is volt a Sam-Harry fotó.

- Wííí,én is! - pattant fel a földről hihetetlen gyorsasággal Lucy és Harry mellett megállt. - Niall jössz?

A fiú csak bólintott,majd odasietett hozzánk.

- Csináljunk egy olyat,hogy kibontom a hajamat,és akkor ti csináltok magatoknak bajszot belőle – kérte a fiúkat a lány. Nagy nehezen,de beleegyeztek.

- Éééés kész – mondtam. - Én jövök! Zayn?

- Oké – majd beállt mellém. Én csináltam egy 'Sikoly' utánzatot,Zayn pedig úgy tett,mint aki majd megsüketülne,így befogta a fülét és összeszorította a szemét.

- Kész – kiáltott fel Esmie. - Louis gyere!

A fiú odaállt Ess mellé,majd felvette a lányt a hátára. Ess nevetve belecsimpaszkodott és egy "Előre Super Man" felkiáltással kész is lett a fotó. Márcsak Mil volt, így ő az összes fiút maga mellé utasította,és egy olyan kép készült róluk,hogy "mintha elolvadnának Mil-ért". Rengeteget nevettünk,majd megkértük Lau-t,hogy csináljon egy olyat,amin Simon is rajta van. Mi a lányokkal gyorsan mellé álltunk és a csípőnket jobbra (Lucy és Én balra,mert mi Si másik oldalára álltunk),majd béke jelet mutattunk az egyik kezünkkel,a másikat pedig csípőre raktuk. Így mosolyogtunk a kamerába. A fiúk elénk guggoltak és úgy vigyorogtak.

- Kész – mondta Lau,majd odaadta nekünk a telót. Mind körém gyülekeztek,és megnéztük. A leges legjobb fotó lett,így én átküldtem Niall-nek,akivel egyszerre léptünk fel a twitterre (persze a bandák hivatalos oldalára) és beírtuk a következő szöveget:

"Lazítás a Super Girls Lányokkal" írta Niall,mi pedig "Lazulás az 1D-s fiúkkal"-t. Majd egyszerre tweeteltük ki.Majd jött a facebook,miután ez is megvolt, még ittunk egy kortyot és újra beálltunk énekelni,a fiúk pedig leültek a székekre.

- We come into this world unknown

But know that we are not alone

They try and knock us down

But change is coming, it's our time now- énekelte Mil.

- Hey... everybody loses it,

Everybody wants to throw it all away sometimes

And hey... yeah I know what you're going through

- Don't let it get the best of you, you'll make it out alive.Ohh - tombolt Sam.

- People like us we've gotta stick together

Keep your head up, nothing lasts forever

Here's to the damned, to the lost and forgotten

It's hard to get high when you're living on the bottom - énekeltük egyszerre.

- Állj – mondta Lau. Mind leálltunk és kérdőn néztünk Lau-ra. - Csak annyi,hogy a mesélős estre vigyek csokis epret?

Először furcsán néztünk rá,majd kitört belőlünk a nevetés. Lau is velünk nevetett,Si és a fiúk pedig furcsán méregettek minket.

- A...h..aaaaa – nevetett Sam a hasát fogva. Miután Si leteremtett minket, folytattuk a gyakorlást. Majd jött az 1D-s dupla óra.

6.rész/Együtt

Sziasztok! Itt lenne az új rész,amit már hihetetlenül vártam föltenni...Egy nagyon fontos szereplőt ismerünk meg,aki a későbbiekben majdnem minden fejezetben szerepelni fog...Na nem árulok el semmit,olvassátok és komizni ér ;) xoxo Mira

Lucy szemszöge:

Telefon csörgésre ébredtem. Mocorogni kezdtem,de akkor szembe találtam magam a világ legtökéletesebb fiújával. Barna haja 1-2 szőkés tinccsel az arcába lógott. Szorosan ölelt magához,és ez az érzés megnyugtatott. Tegnap beszélgettünk,majd elmentünk sétálni. Mikor hazaértünk nagyon titokzatos volt,és később kiderült miért. Egy szív alakú medálos nyakláncot adott,ami elölről tök átlagosnak tűnt,majd mikor a hátulját néztem meg elöntött a boldogság. Egy szócska volt belegravírozva,de nekem nagyon fontos volt: Forever.

Boldogan öleltem át,majd gyorsan lefotóztam amolyan elölről-hátulról stílusban és fel is raktam twitterre. Csak egy <3 írtam hozzá és elküldtem. Utána kiléptem,mert az estét Dave-vel akartam tölteni. És tökéletes volt (nem rosszra gondolni!)!

Persze zaklatóm nem akart békén hagyni,így cselekednem kellett. Felvettem a telefont és vártam,hogy Kyle beleszóljon.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Neked is – mosolyodtam el.

- Annyi lenne,hogy ma 1 órával tovább fog tartani az edzés,és az énekóra is.

- Ajj – szomorodtam el.- De legalább többet gyakorlunk.

- Igen,igen – hadarta,majd egyből rákérdezett. - Ééés,mi volt?

- Jaj,Kyle! - sóhajtottam fel,majd mesélni kezdtem. - Beszélgettünk,majd elmentünk sétálni és olyan édes volt. Mondjuk mikor nem az? Aztán haza hozott és odaadott nekem egy nyakláncot aminek szívecskés a medálja és a hátuljára a 'Forever' felirat van belegravírozva. Annyira édes,nagyon szeretem. Aztán kicsit szórakozott.

- Akarom én azt hallani? - kuncogott fel,én pedig elmosolyodtam.

- Szerelmes vagyok – sóhajtottam fel.

- Már legalább 5 éve – suttogta a fülembe valaki. Kirázott a hideg,ahogyan lehelete csikizte a bőrömet. Elmosolyodtam,majd lesütöttem a szemem.

- Ki az? - kérdezte Kyle.

- Figyelj le kéne tennem,mert a barna herceg felkelt – kuncogtam.

- Oksi,akkor ne felejtsd el,hogy 1 órával több lesz az összes óra és majd mesélsz!

- Puszi – raktam le a telefont.Miután ez sikerült,valaki hátulról a derekamnál fogva visszadöntött az ágyra. Egyből felkeltem és ráültem a tettesre. - Valaki nagyon szemtelen.

- Megnevelhetsz – vigyorodott el,azzal az imádni való mosolyával.

- Hmm – töprengtem – Most nincs kedvem.

- Ez tragikus – kapta a kezét a szívéhez,majd magához húzott. Alig pár centire voltunk egymástól. Nem kéne részleteznem,hogy a szívem most akart szívrohamot kapni,a hasamban pedig életre kelltek azok a híres "pillangók". Nyomtam egy puszit a szájára,de nem volt neki elég. A csókunk nem sikeredett hosszúra,de miután véget ért legalább a pillangóim negyede szívrohamot kapott.

- Tudod,hogy megölsz? - kérdeztem vörös fejjel.

- Hát olyan piros a fejed...Minden oké van? - méregetett,de tudom,hogy jól szórakozott rajtam.

- Nincs minden oké – sóhajtottam fel. - Meg akarsz ölni.

- 5 éve vagyunk együtt. - féloldalasan elmosolyodott – Már meghaltál volna.

- Ez nem így működik – csóváltam mosolyogva a fejem.

- De,pontosan így – emelte rám barna szemeit,amik a vágytól csillogtak.

- Nagyon.... - nem fejeztem be a mondatot.

- Nagyon,mi? - ráncolta a szemöldökét.

- Semmi.

- Na persze! Na mi nagyon?

- Már elfelejtettem – kuncogtam fel. Szorosabban húzott magához,mert közben az ölében ültem.

- Ha arra gondolsz én is nagyon – adott egy puszit a homlokomra.

- Akkor leszel nagyon aranyos és hozol nekem a híres kakaódból? - néztem rá.

- Mi? - értetlenkedett.

- Az lett volna a mondat,hogy Nagyon jó lenne most egy bögre híres 'Dave' féle kakaó. - felnevetett,majd megcsóválta a fejét. - De amúgy szeretlek. Ha erre gondoltál.

- Tudom – döntötte homlokát az enyémnek és mélyen a szemembe nézett. - Tudom.

Hihetetlenül boldog voltam. Szeretem Dave-t nagyon,ő a lelkitársam,az egyik legjobb barátom és a szerelmem. Kimásztam az öléből,ő pedig elindult megcsinálni nekem a kakaót. Addig gondoltam felöltözök,mert szerencsére az ilyen alkalmakra van 1-2 ruha berakva a szekrénybe. Kicsit turkáltam össze vissza,mikor végre megtaláltam amit kerestem. Egy rózsaszín csőgatya,amit a szekrény tulajdonosa nagyon szeret. Szerinte kiemeli a gyönyörű alakom,bár ennek néha nem örül,főleg ha megbámulnak az utcán. Ilyenkor mindig jól szórakozom rajta,hogy azért még meg kell szoknia,hogy a barátnője egy úgymond híresség. Miután felvettem elkezdtem Dave pólói között turkálni. Valami direkt nagyot kerestem,a kedvencét. Végül megtaláltam a Coldplay-es pólóját. Nagy volt rám (sokkal),de nagyon tetszett,így erre esett választásom. Persze Dave jót szórakozott a giga pólóján,de szerinte nagyon csinos voltam benne. Miután a kakaóból nem maradt semmi,gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet (fésülködés,fogmosás,stb..) és készen,kontyba rakott hajjal (amiből 1-2 rakoncátlan tincs kilógott) álltam meg Dave előtt. Elmosolyodott,majd magához húzott.

- Gyönyörű vagy – suttogta, én pedig éreztem,hogy a pír elönt.

- Köszi – kuncogtam fel,majd adtam neki egy puszit és megálltam előtte. - Viszont nincsen pólóm edzésre.

- Ez enyhe célzás akart lenni – nevetett fel, én meg megöleltem.

- Aha – vontam meg a vállam.

- Na válassz valamit. - és erre a végszóra berohantam a szobájába és turkálni kezdtem. - Hééé kicsim,azért tudom,hogy imádod a pólóim,de ne fossz ki.

- Bocsi – kuncogtam,mert az ágyon már legalább 10 póló sorakozott. Végül kiválasztottam egy Ramones bandapólót és győztesen felemeltem.

- Na,csak megvagy – állt fel az ágyról és megcsókolt. Nos,ezek után nem a pólóval voltam elfoglalva,de azért végül az is bekerült az edző cuccomba.

Úgy 15 perc múlva elindultunk,és miután megérkeztünk 15 perc múlva ki is szálltunk :) Gyors léptekkel besiettünk a házba (hideg volt),és felsétáltunk a lépcsőn. Amint megérkeztünk a teremajtónk elé,bekopogtam,majd benyitottam.

- Helló – kiáltottam el magam. Nem rohant le senki,így a lányok még nem voltak itt. Besétáltam a terembe nyomomban Dave-el,ahol mentorkám és az énektanár várt.

- Jaj,úgy féltettelek – ölelt át Lau,majd Dave-re nézett. - Szia Dave.

- Hello – adott két puszit,majd Si-vel kezet fogtak. - Csak benéztem,addig maradok,amíg nem érkeznek meg a többiek. Nem baj?

- Nem,most úgy is csak a lányok jönnek,a sztárfellépő csak a következő órán lesz itt. - tájékoztatta Si.

- Oké – mondta és közben átölelt a derekamnál fogva. Lau mosolyogva nézett minket,Si pedig mintha büszke lett volna.

- És megtanultad mindkét szöveget? - intézte a kérdést nekem Lau.

- Ühüm – bólogattam és fejem Dave vállába fúrtam.

- Melyiket éneklitek? - emelte fel a fejem a fiú.

- A lányok csak simán,együtt Kelly Clarkson – People Like Us című számát – sorolta Lau – A One Direction-nel pedig a What Makes You Beautiful-t.

- Az jó – bólogatott,bár fogalma sem volt róla,hogy melyik dalokról van szó.

Nevetve belebokszoltam a mellkasába, és kopogásra lettem figyelmes. Hirtelen 4 ismerős lányhangot hallottam meg, Dave magához húzott a derekamnál fogva, és az ajtó felé nézett. És akkor belépett a terembe a 4 lány...

5.rész/Más vizekben

Halihó! Itt lenne az új rész,remélem tetszeni fog! Kérlek TÉNYLEG komizzátok,ha tetszik,mert így nem fogom tudni,hogy jó lett e vagy sem ;) A szereplőkhöz kaptam egy építő kritikát,amit köszönök,szóval el szeretném mondani,hogy a szereplőket ÉN így képzelem el,ti úgy ahogy szeretnétek! Ti döntitek el,hogy hogyan néz ki,én csak kiraktam pár képet,hogy nagyjából hozzá hasonlítsátok őket ^^ Puszi és jó olvasást!

Esmie szemszöge:

Lucy nagyon gyorsan eltűnt,és bár a fiúknak fogalmuk sem volt,hogy hova ment,a lányoknak is csak tippük volt én pontosan tudtam,hogy hova ment. Vagy inkább kihez ment. Mint legjobb barátnője sokat beszélgettünk róla. Bármikor ugrana,ha Lucy kéri.

- Remélem visszajön – suttogta Niall,de mindenki hallotta. A lányokkal összenéztünk és mindent tudó tekintettel válaszoltam a kérdéseikre. Már is rájöttek,hogy Lucy hol van és azt is tudták,hogy csapattársunk ma nem fog hazajönni.

- Reméljük – bólintott Harry és rám nézett. Tekintete szomorú volt.

- Van húsz percetek – nézett az órájára Kyle.A fiúk pedig ijedten összenéztek.

10 perc alatt hülyébbnél hülyébb ötletek jöttek,mi pedig kezdtünk megijedni,a fiúk pedig bepánikolni.

- Meglátogattuk Si-t és beugrottunk egy próbára.- mondta kétségbeesetten Harry.

- Si meghívott titeket egy próbára,hogy tapasztalt szemmel nézzetek meg minket. Több szem többet lát alapon. Aztán meghívtunk titeket ebédelni,hogy megköszönjük a segítséget – nézett fel a telójából Sam.

Mindenki csodálkozva nézett rá,én pedig boldogan megölelltem. A fiúk bólintottak egyet és Louis gyorsan tweetelni kezdett. Megnyugodva dőltünk hátra és pár perc múlva Si hívott minket.

- Haló – szóltam bele és inkább nem hangosítottam ki,mert gondoltam,hogy Lucy-ról lesz szó. Eltaláltam.

- Esmie! Lucy miért hívott fel és kért meg,hogy engedjem meg neki,hogy máshol aludjon ma?

Mindenki csöndben volt,ezért inkább Sam-re néztem és értette a célzást. Bekapcsolta TV-t és felhangosította,én pedig kimentem az előszobába.

- Megijedt egy picit.

- Legalább tudod,hogy kinél fog aludni? - enyhült meg.

- Dave – suttogtam. Si pontosan tudja,hogy ki ő. Ahogy mi is.

- Rendben,ő oké. Hívj,ha ad valami életjelet magáról.

- Nem fog,de ha igen,akkor mindenképp.

- Kössz – rakta le a telefont.

Bementem a szobába,a fiúk pedig kérdőn néztek rám. A lányok már ismerték annyira Simont,hogy tudják,miért keresett. Persze én csöndben leültem a fotelre,majd bekapcsoltam a TV-t. Megállapodtam a Dizni csatornán,mert bár 20 éves vagyok, Phineas és Ferb-et nem lehet megunni. Később egy fél órával a fiúk inkább elmentek,hogy betudjanak rendezkedni,meg ilyenek. Talán az is benne volt,hogy kicsit feszült volt a hangulat,mert:

1, a fiúk kicsit értetlenkedtek,hogy este hétkor miért nincs még itt Lucy

2, mert mi nem válaszoltunk,hogy hol van

3, még mindig haragszunk egy picit rájuk (legalábbis Harry-re)

Persze Lucy írt egy SMS-t,hogy megnyugtasson minket,hogy igen ott van nála és minden oké van,de most szüksége van rá. A lányokkal leültünk beszélgetni miután a fiúk elmentek.

- Szegény Lucy – nézett maga elé Sam.

- Igen,de tudjátok mi történt vele. Megijedt és most Dave-ra van szüksége. - néztem rájuk aranyosan,hisz bár tudják,hogy mi történt,bővebben csak nekem és Kyle-nak mesélt erről.

- Ha talán megvédték volna. - mordult fel Mil.

- Te is tudod,hogy ez nem így működik. - nézett rá Kyle.

- Na,de holnap vissza fog jönni.Kipihenten – nézett ránk Sam,majd elvigyorodott – Vagy nem.

- Hülye – bokszoltam a vállába,de már megszoktuk a kis perverz Sam-et.

- Nézzük a pozitív oldalát – vigyorgott Mil,mire Kyle meglökte.

- Ti hülyék vagytok – kuncogott,majd felállt – de mennünk kéne fürdeni.

- Mennünk? - kérdezte Sam,majd egy hirtelen rántással kigáncsolta Kyle-t,aki a földre terült. - Öko lány,tartsd meg magadnak a perverzitásod.

- Aúúú – jajdult fel,és elterült még jobban a földön.

- Akkor menjél fürdeni – mondta Mil és felkapta a két kezét,és intett nekünk is,hogy fogjuk meg a lábait. Egy pillanat alatt felemeltük és a medencéhez vittük ki. Persze hivatalosan nem lehetne medencénk,de addig hisztiztünk,amíg mentorkánk kikövetelt egy medencés házat.

Vittük le és épp vártunk a liftre amikor találkoztunk Carly-val.

- Emberrablás? - nézett ránk és amikor Sam bólintott elkérte Kyle egyik kezét. Mi nevetve bólintottunk,mire csapattársunk felhördült.

- Na akkor vigyük ki a szemetet – botlottunk bele Carly pasijába. Amint meglátott minket vigyorogva dobta ki a kukába a szemeteszacskót és elővette a telóját,majd kamerázni kezdett. Kivittük Kyle-t a kertbe és odahurcoltuk a medencéhez.

- 1 – kezdte Mil.

- 2 – kiáltotta Sam. Carly-val egymásra néztünk,majd elkiáltottuk magunkat egyszerre.

- 3 – és egy határozott dobással dobtuk bele Kyle-t a medencébe. Óriási placcsanással ért célt,mi pedig nevetve néztük mikor jön fel a víz alól. Pár másodperc múlva felbukkant és prüszkölve szállt ki. Szemfestéke elfolyt,ruhájából ömlött a víz.

- Ha elkaplak titeket – nézett ránk összehúzott szemekkel,mire mi gyorsan rohanni kezdtünk. Mielőtt elkaphatott volna minket beszaladtunk a házba és becsuktuk az ajtót. Persze az 5 fő erősebb volt,mint szegény Kyle,így ő kint fagyoskodott.

- Na jó engedjük be,a végén még megfázik és akkor fújtak az előadásnak. - nézett ránk Carly,mi pedig elengedtük az ajtót. Persze mivel csapattársunk kívülről nyomta,előre esett...Az ajtóval együtt! Persze Carly barátja az egészet vette fel telefonnal,mi pedig már sírtunk a nevetéstől. Simon nagyon ki lesz akadva,ha megtudja,hogy kitörtük az ajtót. Kyle felállt,majd egy vállrántással a helyére rakta az ajtót (???). Majd dühösen ránk vetette magát,így mi is vizesek lettünk.

- Hülye – nevettem fel,és még jobban rákezdtem amikor Carly egy "Egy rohadt unikornis vagyok" kiáltással ránk ugrott. Majd miután 5 perc múlva kicsit lenyugodtunk,Carly odament a barátjához és átölelte csuromvizesen. A fiú felnevetett,de hagyta,hogy ő is vizes legyen.

- Na megnézitek? - nyújtotta oda a telóját,mi pedig elfogadtuk. Gyorsan átküldtem magamnak a videót és visszanyújtottam a tulajdonosának.

- Köszi,majd megnézzük,csak Kyle-t jobb lenne felmelegíteni,egy finom,forró teával.

A fiú csak bólintott egyet,majd a telefonjával a kezében és Carly-val együtt felmentek. Mi is követtük a példájukat,így pár perc múlva Kyle pizsiben,egy gőzölgő teával a kezében ült a fotelen. Mi is átöltöztünk a vizes cuccokból és épp a videót néztük a gépen,mert közben feltöltöttem.

- Ez mehet twitterre – néztem a lányokra,akik bólintottak. Gyorsan felmentem a netre,és beléptem a banda hivatalos oldalára. Kiraktam egy "Kyle-t megfürdettük :) De szeretjük <3" írással,amin a lányok mosolyogtak.Miután kiraktam,kicsit böngésztem és megakadt a szemem egy képen. Lucy töltötte fel egy órával ezelőtt. Egy nyaklánc volt rajta,amolyan elől-hátul stílusban volt lefotózva. Egy szív alakú medál volt rajta,elől egy teljesen természetesnek kinéző,de hátul bele volt gravírozva egy szó...Forever.

Mosolyogva néztem a lányokra akik még mindig a képet bámulták.

- Majd holnap mesél – léptem ki a twitterről,és lehajtottam a laptop fedelét.

4.rész/Buli,felvétel,katasztrófa

Sziasztoook! Nagyon boldog vagyok,mert:
1, Megvan a 200 megtekintése a blognak
2, már az első nap összejött a 2 komi *--------*
Nagyon jó olvasást,és ha tetszik,kérlek komizd,hogy tudjam,hogy jó-e! Puszi!

Lucy szemszöge:

Az 1D érkezése igen meglepő volt...Nem csak azért,mert nagyon beégtünk a bemutatkozásnál,hanem mert ki gondolta volna,hogy egy olyan bandával fogunk énekelni,akiért lányok milliói rajonganak. Mindegyik nagyon édes fiú,és persze annyit mi is tudunk róluk,hogy ki-kicsoda,meg kinek van barátnője. Ezen a napon is elkéstünk,de itt főleg a reggeli csúszás a hibás. Elkezdtük venni a What Makes You Beautiful-t,és nagyjából átvettük ki kivel és mit fog énekelni. Mivel még a konkrét szöveget nem tudjuk (legalábbis mi lányok) ezért ma elmaradt a koreográfia tanulás,és helyette kicsit megismerhettük a fiúkat.Annyit tudtunk,amennyi érdekelt minket,tehát koruk,barátnőjük,nevük ( :D) meg ilyesmi. Persze ma,sokkal többet is megtudtunk róluk. Rendeltünk ebédet,majd leültünk a kanapéra. A fiúk lazára vették a stílust és hátradőlve várták,hogy jöjjön a kérdés áradat...Kaptak is rendesen belőle! Persze,mivel mi újak vagyunk ezért, mi sem maradhattunk ki a kérdés özönből ;) A fiúk mindent elmeséltek amire kíváncsiak voltunk,és mi is nekik amire ők. A barát/barátnő téma is előkerült,de csak a fiúknál,minket békén hagytak ezekkel a kérdésekkel. Úgy fél háromkor már megebédelve,enyhén álmosan (a kaja hibája) dőltünk el a kanapén. Épp hunytam volna le a szemem,amikor a zsebem rezegni kezdett.Fészkelődni kezdtem,mire a többiek is felkeltek. Rosszallóan néztek rám,mire én rájuk mosolyogtam és megnyitottam az SMS-t...Éreztem,hogy elvörösödök,majd mikor végeztem az sms elolvasásával vigyorogva mutattam meg a mellettem ülő,kérdő tekintetű Esmie-nek.Ő is elolvasta,majd egy mosollyal nyugtázta a látottakat. Visszaírtam,majd újra elhelyezkedtem a kanapén. Ess a távirányítót kezébe vette és kacsolgatni kezdett a csatornák között.Miután már 40 csatornát végig járt,megállapodott egy zenés műsoron.Épp Little Mix ment,mire mi boldogan kezdtük el énekelni a szöveget. Perrie hangjára Zayn is felnézett és büszkén figyelte barátnőjét a tv-n keresztül. Mikor vége lett a The Wanted legújabb száma kezdődött el,a Walks Like Rihanna...Esmie-vel összenéztünk és egyszerre nevettünk fel. Gyorsan felpattantam a kanapéról Ess-t is rántva magammal és ugrálni kezdtem.Egyből értette,és ő is követte példámat.

- She can't sing,she can't dance.But Who cares? She walks like Rihanna – üvöltöttük a refrént. A fiúk értetlenül bámultak minket,a lányok pedig vigyorogva tapsoltak. Hirtelen leálltam az ugrálással és Ess fülébe súgtam valamit. Kajánul elvigyorodott és bólintott egyet,majd a szobájába futott.Én is az enyémbe,majd egy játék mikrofonnal tértem vissza.Addigra ő már ott volt a játék gitárjával a kezében és érkezésemre elkezdte pengetni. Röhögve mellé álltam és énekelni kezdtem a szöveget.

- She walks like rihanna – üvöltöttük egyszerre és a lányok már sírtak a röhögéstől,a fiúk pedig hitetlenkedve néztek minket. De ahogy megláttam Harry kezében a telefont,amivel vett minket integettem neki és folytattam...

- Boom,boom,boom,she walks like Rihanna – énekelte a The Wanted a tv-ből,mi pedig a levegőből (az ugrálás miatt).

Jött Nathan kis része,aminél lelassított a zene és Ess lassan,erőteljesen pengette a játék gitárt. Majd felnézett és felugrott a levegőbe. Nevetve pacsiztam vele össze,majd folytattuk az éneklést. Már csak pár másodperc volt a számból,így táncolni kezdtünk. A lányok már nem bírták,a fejüket,valamelyik a hasát fogta a nevetéstők. Szegény Mil le is esett. Ezen újra rákezdtek. A fiúk mintha kissé sokkolva lettek volna,de már mindegyik vigyorgott.

- És az utolsó – sóhajtottam fel,majd lehunyt szemmel énekeltem az utolsó sort Esmie-vel együtt.

- Boom,boom,boom...She walks like Rihanna. - énekelte az egyik tag a TV-ből,majd vége lett a számnak. Nevetve öleltem át Ess-t, és vihogtunk még egy sort. Fáradtan dőltünk el a kanapén,a lányok pedig tapsoltak. A fiúk miután megértették,hogy ez produkció volt csatlakoztak a csapat társainkhoz. Harry nyomkodta a telefonját,majd ránk nézett és gonoszul elvigyorodott. Mikor nem figyelt a kezemben lévő játék mikrofont egy pontos célzással a fejéhez dobtam. Koppant egyet a homlokán,majd leesett. Felüvöltött,majd a fájó részhez kapta a kezét.

- Aúúúú – szorította össze a szemét,majd dühösen rám nézett és felpattant. Tudtam,hogy bajban vagyok,tehát futni kezdtem. Utánam iramodott,majd mikor eltűntünk a folyosón elkapta a csuklóm és a falnak szorított.

- Úgye tudod,hogy nagy bajban vagy? - súgta a fülembe,én pedig ellöktem magamtól. Gyors mozdulattal a telefonomat a képébe nyomtam.

- Ő a bátyám. 2 percbe telik,hogy ideérjen és akkor nagyobb gondod is lesz,mint engem elkapni – vigyorogtam kajánul,ő pedig elengedett.Amúgy csak improvizáltam,mert bár tényleg a bátyám van a képen,ő Magyarországon lakik,tehát nem két perc lenne az ideút. Gyors léptekkel siettem vissza a szobába és a kanapéra huppantam.

- Na mi volt? - nézett rám Louis.

- Tisztáztunk 1-2 dolgot – mosolyodtam el győztes vigyorral.

- Ja persze – morogta Harry aki éppen akkor lépett be a szobába. Lou köztünk kapkodta a fejét,majd egy vállrántással visszadőlt a kanapéra. Harrynek rezegni kezdett a telója,mire ő elővette. Csekkolta a dolgokat és vigyorogva rám és Esmie-re nézett. - 17.596 RT és 20.236 kedvencnek jelölés a videótoknál.

- Te szemét – húztam össze a szemem,a fiúknak pedig rázkódott a válluk a nevetéstől.

- Te idióta – kiáltott fel Ess. - Te ennyire nem érted az egészet? Most mindenki tudja,hogy itt vagy a házunkban és nem lesz nehéz kitalálniuk,hogy ti vagytok a sztárfellépőink.

Mire mindenki felfogta a hallottakat,a fiúk már nem vigyorogtak.

- Basszus – túrt a hajába Liam és ránk nézett. - Majd kimagyarázzuk magunkat.

- Persze,de nem ez a lényeg! Hanem,hogy holnap,sőt lehet,hogy már ma több,mint 1000 Directioner lesz a házunk előtt. - dühöngött Kyle.

- És akkor fújhatjuk az egészet. Mert,ha ti nem is lesztek már itt,tudni fogják hol lakunk – magyarázott Sam.

- Semmi magánélet – hajtotta le Mil a fejét.

- Rengeteg pletyka. - komorodott el Ess.

- Semmi élvezet. - bámultam magam elé – Nem lesz életünk.

A fiúk tudták,hogy milyen ez. De nem értették,hogy a lányoknál ez más. Si ettől óvott minket,hisz tudta,hogy akármennyire is erősek vagyunk,vannak olyan hírek ami az egész életünket romba döntheti. Egy félreértés,egy hazugság vagy egy rossz pletyka. És védett minket hónapokon keresztül,sikerrel,de a fiúk az egészet elrontották.

- Nyugi,kiírom,hogy.... - kezdte Louis,de elgondolkodott. Mit írhatna ki? Hogy végre újra az X faktorban? Vagy olyan jó volt Si-vel talizni? Vagy jó találkozni az újakkal? Mindegyik elárulta volna,hogy mégis hol vannak és csak percek kérdése és a rajongók kiderítik az okát is. - Szóljunk Simonnak.

Ezt mindenki jó ötletnek találta. Gyorsan tárcsázta Mil a számot és kihangosította.

- Ki vagyok hangosítva? - kezdte köszönés nélkül Si.

- Igen – mondta Kyle.

- Nagyon jó és most. Harry hogy gondoltad? - üvöltötte,mire én hátraestem,ugyanis én voltam a telóhoz a legközelebb.

- Bocsi – hebegte.

- Rendben, én most elmondom nektek. A lányoknak ehhez semmi köze,ezért van nektek fiúk fél órátok,hogy kitaláljatok valami hihető dumát,mert ha nem akkor két percembe telik egy másik sztárfellépőt keresni. Vagy rosszabb esetben a lányoknak lesz bajuk. Hiszen milyen durvák tudnak lenni a rajongók. Bármit megtennének,és lehet,hogy elmennek ebédet hozni nektek,de nem jönnek vissza. - mondta keményen Si. Nagyon megijedtünk,mi lányok. Sokkot kaptunk szinte,hiszen mentorunknak igaza volt. A fiúk rajongói bármit megtesznek.Mármint a rosszabbik fele. Egy személyre gondoltam.

- El kell mennem. - álltam fel. - Most! Szia Si!

- Vigyázz magadra – kiáltott utánam Sam.

Miután a cipőm rajtam volt felkaptam a táskám és kirohantam az ajtón. Futottam a megállóba,de hirtelen megtorpantam. Mindenki aki ismeri a fiúkat és követi őket látott engem. Könny szökött a szemembe,és tehetetlenül tárcsáztam az egyetlen számot ami eszembe jutott.

3.rész/Ismerkedés

1D Niall szemszöge:
− Harry,elkészülnél végre? - kérdeztem dühösen,mert így is nagy késésben voltunk.
− Jól van,jól van! - sietett le  a lépcsőn,és megállt előttem. - Jó leszek így?
− Nagyon,de nem csajozni megyünk! Na gyere – rángattam ki az ajtón és betuszkoltam a kocsiba,ahol a többiek vártak.
− Na indulthatunk végre? - kérdezte Louis,és beindította a motort.
− Igen! - kiáltottunk fel,majd elindultunk.
− És szerinted milyen csajok lesznek? - kérdezte Hazza,mire mi szemet forgatva mosolyodtunk el.
− Az se biztos,hogy a mi korosztályunkból lesznek – néztem rá – na meg Louis és Zayn tabuk
− Jó,csak nem szállnak rájuk,mikor biztos ismernek minket! - mondta nagyképűen Hazza,mire én elvigyorodtam.
− Nyugi,majd nézünk neked lányt,ha ennyire kibírtahatlan leszel – néztem rá,mire a fiú vigyorogva bólogatni kezdett.
Louis leparkolt,majd kipattantunk a kocsiból. Odamentünk a kapuhoz és benyitottunk. Ahogy Simon mondta,nyitva volt ahogy a lépcsőház ajtó is. Épp felgyalogoltunk a 2. emeletre,amikor egy ajtó mögül borzalmas hangzavar hallatszott. Valaki sikongatott, üvöltött a zene és vele együtt pár ember is,és valami sorozatnak a szövegfoszlányait is hallottuk.
− Ők lesznek azok – nézett ránk Liam,majd bekopogott. Minden elhalkult és hallottuk,hogy valaki jön. Épp nyitotta valaki az ajtót és megláttuk az egyik lányt. Göndör, barna haja lágyan omlott a vállára,annyi idős lehetett,mint mi. Barna szeme és karcsú testalkata volt. Ő az első akit megláttunk,de már leesett az állunk.
− Szia! Mi vagyunk a One Direction,és a Super Girls nevű csajbandát keressük. - szólalt meg Zayn.
− Helló! Esmie vagyok – mosolyodott el a lány,és kinyitotta tágasabban az ajtót – Gyertek be!
A szörnyű hanzavar nem lett volna furcsa,de ezt lányoktól hallani érdekes volt. Levettük a dzsekiket,a cipőket és vártunk,mit mond Esmie.
− Gyertek,a lányok meg fognak lepődni!
Utána lépkedtünk,majd lassan elértünk a hangforráshoz. Esmie felnevetett,hisz tudta,mind meglepődtünk a látványtól. Egy lány folyamatosan sikongatott,egy másik a laptopján nézett valami sorozatot.A másik kettő éppen a kanapén ugrált és a tévéből Calvin Harris – I need your love c. Zenéje szólt. Mikor vége lett, (ki gondolta volna) a mi számunk csendült fel.
− Ááááá – üvöltött fel az egyik és felhangosította. Az összes lány csatlakozott és ugrálva üvöltötték a szöveget. Esmie csak röhögött rajtuk,mi pedig elképedve néztünk a lányokra.
− Na,mondtam én,hogy ismernek minket – bökött oldalba Harry és vigyorogva fordult vissza a lány sereghez.
− You don't knoooow – üvöltötték nevetve. - What makes you beautiful!
− Bújjatok egy picit el,az előszobában – suttogta nekünk Esmie és beterelgetett minket az említett helyre. - Khm....
A lány próbálta magára felhívni a figyelmet,de nem nagyon sikerült neki.
− Khm... - szinte üvöltötte ezt a szót.
− Mi az? - nézett rá az egyik tag.
− Megérkezett a sztárfellépőnk. - válaszolta Esmie.
− Úúúú,legyen Nate .... - nézett fel egy másik lány (Kyle) a telójából.
− Ő nem tud énekelni – nézett rá egy harmadik.
− Na,meg akarjátok ismerni? - nézett végig rajtuk Esmie.
− Igeeen,de valamit még hagy csináljak meg mielőtt megismernénk őt – kérlelte Esmie-t egy ugráló csapattag. Majd előhúzta a telóját és mindenkit a telefon elé terelgetett... - Pózolj!
Miután kész volt a fotó (és valószínűleg már twitteren is volt) Esmie behívott minket. A lányok meglepődve álltak velünk szembe,mire elvigyorodtunk. Végig néztem a lányokon és mit mondjak...Fiatalok (annyi idősek kb.mint mi), csinosak és gyönyörűek. Mindegyik barna hajú,a minden lánynak barna szeme volt.Az egyiknek szinte már fekete. A mély barna (feketés) szemű lány felkeltette a figyelmem. Barna,enyhén hullámos haja egészen a lapockája aljáig ért,karcsú volt,de nem vézna,látszott,hogy izmos,ami valószínűleg a sport miatt ilyen. Gyönyörű volt. Mindenkit végig néztem,nagyjából hasonlítottak a lányra.
− Lucy vagyok – lépett elénk az említett lány és megölelt mindenkit. Harry kicsit tovább ölelte,mire a lány megveregette a vállát,és elengedte a vigyorgó fiút. Mikor hozzám ért,átöleltem,és akkor a testem minden része bizseregni kezdett. Nem tarthatott tovább 10 másodpercnél,de szívesen álltam volna így örökké.
− Nem vagytok éhesek? - kérdezte (mint kiderült) Mil.
− De – vágtam rá,mire a fiúk meglöktek. - Jó,bocsi.
A lányok felnevettek,de nem az a zavart nevetés volt.
− Majd beugrunk útközben,de mennünk kell – nézett fel Sam a telójából,mire mi bólintva indultunk ki.
A kocsiban Louis vezetett,mi pedig szűkösen,de elfértünk a kocsi hátsó részében. Lucy mellettem
ült,és rengeteget nevetett,a fiúk sztorijain. Aztán egy kicsit belemerült a telefonjába ami percenként
rezgett. Kicsit idegesen néztem,hogy mosolyogva válaszol,de mikor felénk fordult,minden féltékenységem eloszlatta:
− Simon üzeni,hogy vár minket és – nézett az órájára – pontosan 1 percünk van odaérni.
− Hát akkor sokáig bent leszünk – dőlt hátra Sam,és behunyta a szemét.
− Az biztos – nevetett fel Mil és megbökte Sam-et.
Mire odaértünk,már 10 perces késésben voltunk és rohanva siettünk fel a lépcsőn. Épp nyitottuk volna az ajtót,de én nem számítottam arra,hogy Liam megáll,így belefutottam,a többiek meg belénk és szó szerint beestünk az ajtón. A lányok minket kikerülve,kuncogva élvezték a műsort.
− Lám,lám – tapsolt kettőt gyúnyosan Simon – Megérkeztek a fellépők.
Mivel mi is és a lányok is ismertük ezt a hangnemet,felkészültünk rá,hogy 2 perc múlva üvölteni fog. És be is bizonyosodott. Miután végzett,magyarázatot várt,hogy miért késtünk.
− Niall éhes volt – mondta Kyle,mire én csúnyán néztem rá.
− És miért mentetek be kajáért? - húzta fel a szemöldökeit Si.
− Arról nem tehetünk,hogy nem mondtad nekik,hogy etessék meg Niall-t. - nézett rá felvont szemöldökkel Sam.
− Most én vagyok a hibás? - vont minket kérdőre a mentor.
− Nem mondtuk,hogy te vagy a hibás...De szerintem tudod,hogy a te kezed is benne van a dologban! - nézett rá,amolyan 'nyertem' pillantással Lucy.
− Arg – morgott Simon,majd leült a földre, 'haveri' stílusban. A lányok követték a példáját,mi pedig csodálkozva néztünk rá. - A lányok megkövetelik az apai stílust.
elnevetett,mi pedig leültünk melléjük a földre.
− Nos,emberkék! Most ugye beosztjuk,hogy ki kinek a szövegét fogja énekelni. A fiúknak marad – nézett ránk Si,majd a lányokra siklott a tekintete – Viszont nektek énekelnetek kell.A lányok felálltak,és akkor már mi is,hogy beénekeljünk. Miután végeztünk Si kiosztotta a szöveget
(Kiss You) és megvárta,hogy elkezdjük.
− 1.....2.....Most – indított el minket.
- Touch
You get this kinda rush.
Let me say yea a yeah a yeah yeah a yeah

If you don't wanna take this slow
If you just wanna take me home
Let me say yeah a yeah a yeah yeah a yeah
And let me kiss you
− Elég – szólt ránk Simon,majd leültetett minket újból. - Két hangot már most megtudok állapítani...Harry,Lucy kezdjétek el énekelni Harry sorait.
 - Oh tell me tell me tell me how to turn your love on
You can get get anything that you want
Baby just shout it out shout it out
Baby just shout it out
Mind ámulva hallgattuk őket,ahogy tökéletesen kiegészíti a kettőjük hangvilága a másikét. Harry-é kissé mély,Lucy-é pedig szép magas,természetes hangjuk csendült fel. Si vigyorogva bólintott,majd tovább siklott a tekintete köztünk.
− Zayn,Sam kezdjétek el – nézett rájuk,ők pedig számolásra elkezdték énekelni a sorokat.
 - Oh I just wanna take you anywhere that you like
We can go out any day any night
Baby I'll take you there take you there
Baby I'll take you there, there

 Míg Sam néha hajlított,Zayn természetes hangján énekelt.Ők is tökéletesen passzoltak.
− Mil,énekelj egy picit nekem – nézett rá Simon a lányra.
− Salalalala – énekelte csilingelő hangon.
− Oké,Liam! Ő a tied. - biccentett a fiú felé Si. - Esmie,te Louis-hoz menj,Kyle te pedig Niall-hez.
Miután gyakorolni kezdtünk és a lányoknak is nagyjából ment a szöveg,Si elégedetten enged el minket,de előbb még újra leültetett minket
− Na gyerekek! A koreográfiát ugye Hope-tól tanuljátok,de mint tudjátok az idei évben is van egy téma. Hope és a többi koreográfus kitalálta,hogy keringőzni fogtok – nézett ránk büszkén,nekem pedig megkordult a gyomrom.
− Bocsi – néztem fel,majd vártam,hogy Si folytassa.
− A szép,fehér ruhás/öltönyös Bécsi keringőben állapodtunk meg. A párokat egy tánctanár fogja kitalálni,és ez a keringő plusz edzéseket jelent. Na ennyi lett volna,holnap ugyanekkor,ugyanitt próba! Mindenki tudja majd a szöveget,megértettétek?
− Igen – bólintottak a lányok,majd a mentoruk elé álltak,és mindegyik nyomott az arcára egy puszit.
- Na szia Si!
Egy pillanat alatt az ajtón kívülre kerültek,mi pedig követve példájukat már ott sem voltunk a teremben.

2.rész/Azok a vasárnap reggelek

Sziasztok! Nagyon örülök,hogy már jó páran megnéztétek a blogot,komit is írtak hozzá *---------* Kampányoltam,hogy legalább 2 komi összejöjjön,de nem sikerült :( Remélem,ehhez a részhez is írtok hozzászólást,bár kicsit rövid lett! Nem szoktam rövidet írni,de ez így sikerült ;) Jó olvasást és komizzatok,ha tetszik!

Lucy szemszöge:

Másnap reggel megszólalt az ébresztőm. Azonnal kikapcsoltam még a szundi üzemmódot is,és visszafeküdtem. A tegnap esténk elég hosszúra sikeredett. Miután vége lett a műsornak Carly-val,a lányokkal és Simonnal elmentünk pizzázni. Rengeteget röhögtünk,néha-néha könnyeztünk picit és szívattuk egymást. A titkos celebekről semmit nem tudtunk meg,csak 10-kor Si kapott egy hívást,a fellépőnk menedzserétől,hogy lehet,hogy nem ér oda a sztár,majd időben. Nos, Si kiakadt egy picit,hogy márpedig ennyit be kéne tudni tartani,és már akkor ilyen volt,amikor megismerte őt. Persze nem volt olyan boldog,amikor mi megtudtuk,hogy van még több alvás időnk,ünnepelni kezdtünk...Még egyszer! Ettünk tortát,az elhízás kedvéért,de úgy is ledolgozzuk,tehát mindegy volt. Kicsit szomorkodtunk Carly kiesése miatt,de a természetünknek hála,ez a hangulat 1 percig sem maradt. Simon egy kicsit kiakadt,hogy az ő 19 éves"lányai" milyen sztorikat mesélnek,mert ha már egyszer visszafogottan buliztunk,akkor a nosztalgia nem maradhatott ki... Tehát az első vad partyk, borzalmasan ciki fiú ügyek (szegény Si,ennél a résznél nagyon kiakadt) és a béna sulis történetek. A végén már sírtunk a röhögéstől,és mikor abbahagytuk,valaki újra rákezdett,tehát elölről indult az egész. Már fájt a hasam a nevetéstől,de mivel lassan éjfél volt Si haza parancsolt minket. Kocsiban mentorkánk arról magyarázott,hogy hihetetlenek vagyunk és ilyen lányokkal akiknek ilyen durva sztorijaik vannak még soha nem találkozott. Felajánlottuk neki,hogy ha vége az X faktornak,mi meghívjuk egy ilyen kis nosztalgiás délutánra,de mondanom sem kell,ő azonnal elutasította.

- Jaj Si,ne kéresd magad! Tudom,hogy te is akarod! - nyavalyogtam,a többiekből pedig már dőlt a röhögés.

- Lucy,hagyjál békén! Nem leszek unikornis,hányszor mondjam el! - dühöngött Simon,amikor az X faktor ház kapujában álltunk. - Na tűnés aludni,holnap 11-kor a próbán! Ha elkéstek egész délután gyakorolni fogtok!

- Oké – mondtuk egyszerre,majd beléptünk a kapun és besiettünk a házba.

- Jó éjt lányok! - mondta Ess.

- Megyek zuhizni! - mondtam a roppant érdekes információt,majd elfutottam a fürdőszoba felé.

- Hééé – kiáltott utánam az egyik lány,de én már elfoglaltam a fürdőt.

Gyorsan letusoltam,mert már nagyon fáradt voltam.Miután végeztem, pizsamástól beestem az ágyba,de előtte még beállítottam az ébresztőt. Aztán tényleg elnyomott az álom...

Na,mivel ideje volt már felkelni,ezért fitten kiugorva az ágyból néztem a tükörbe,amiben egy kipihent szép lányt láttam...Nos ez lett volna a filmbe illő jelenet,de én kiestem az ágyból,kócos hajjal és nagyon nem kipihenten,ráadásul a szobámban nincs is tükör. Persze már akkor tudtam,hogy hiba lesz bemenni a fürdőbe,mikor kómásan sétáltam a folyosón. Nos,amikor belenéztem a tükörbe egy borzalmas látvány fogadott:

1, Borzalmasan kócos haj,amitől egy oroszlánnak néztem ki

2, Nagy sötét karikák a szemem alatt

3, Úgy néztem ki mint egy zombi!

Persze ez nekem már elég indok arra,hogy visszafeküdjek aludni,de már kiment az álmosság a szememből,így hát kénytelen voltam elrendezni a reggeli teendőimet. Vagyis megreggelizek,megnevelem a sűrű loboncomat,fogmosás,felöltözés és az egyebek... Mire készen voltam,a többiek is ébredezni kezdtek és kómás fejjel lépkedtek ki a szobájukból. Morogtak nekem egyet,majd leültek reggelizni és egy lány bement a fürdőbe,majd így ment tovább.Mire a mi sztárocskánkat vártuk mindenki készen volt,sőt hiperaktivitásunk az egeket kezdte érni. Ami a következő képpen nyilvánult meg:

1, Én,Ess és Sam a kanapén ugráltunk,miközben a zene csatorna ment és mi üvöltve énekeltük a szöveget.

2,Kyle épp a mobilján netezett és mindenféle "dögös pasi" fotó volt megnyitva,amitől percenként sikongatott.

3,Mil épp a kedvenc sorozatáról beszélt folyamatosan,majd mikor látta,hogy senki nem figyel,inkább elindított egy részt a laptopján.

Tehát totál káosz uralkodott,de ez nem zavart senkit,hiszen már megszoktuk ezt az 'általános' zajt.

Épp Olly Murs – Trouble Maker-je ment,amikor csöngettek.Mi lehalkítottuk a zenét,Kyle abbahagyta a sikongatást és Mil is leállította egy picit a sorozatát. Esmie egy ugrással a földön termett és elindult az ajtó felé.Épp kinyitni készült,amikor még visszaszólt nekünk:

- Nyugodtan mehet max-ra minden lányok,idáig nem nagyon lehet majd hallani!

És ez volt az a pont amikor Kyle ránézett a telójára és felsikított,hogy 'milyen kockahasa van ennek a fiúnak' mire mi szem forgatva folytattuk eddigi tevékenységünket.Tehát Mil visszakapcsolta a sorozatot,mi pedig Sammel újra felhangosítottuk a TV-t és tovább ugráltunk. Nem is hallottuk,hogy mi történik az ajtóban...

1. Rész/X faktoros Szombat

Hát ez is eljött ^^ Az 1.rész kirakva! Nagyon örülnék pár kominak,hogy tudjam,hogy tényleg jó e! Tegnap már jelezték páran,hogy tetszik nekik a blog,remélem ide is írnak pár kedves mondatot! Bár az építőkritikákból is nagyon jól tanulhatok! Szóval jöhet hideg is meleg is! Nagyon jó olvasást!

- Don't matter if I fall from the sky
These wings are made to fly

Amint befejeztük,óriási taps vihar söpört végig a termen,mi pedig úgy, mint általában mosolyogva és egyben elképedve néztünk a tömegre,majd a mentorokra.

- És ők voltak a Super Girls, a Little Mix Wings című dalával – jött be a műsorvezető.

Mi integettünk, majd sorba rendeződve álltunk Steve mellé.

- És milyen volt ez a hét? - kérdezte,majd Kyle felé tartotta a mikrofont.

- Úúúú,hát nagyon jó.Keményen gyakoroltuk,de hoztuk a formánkat – mosolyodott el.

- Lányok,és tudjátok e,hogy jövő héten egy hírességgel fogtok gyakorolni? - tette fel,az amúgy sablon kérdést,majd Esmie-re nézett választ várva.

- Igen,tudjuk és reméljük a mi kemény kis mentorunk – nézett Simon-ra,majd rákacsintott – valami menő sztár vendéget választott nekünk,különben kénytelen lesz megvillantani gyönyörű énekhangját.

Mindenki dőlt a nevetéstől,Simon pedig a fejét csóválva nézett Esmie-re.

- Nyugi Ess, tuti nyerni fogtok!

Még elmondták a szokásos "szavazzatok az XJI. Telószámon a 10. kódra,vagy küldj SMS-t a Super Girls címmel"... Miután végeztünk és lementünk a színpadról és csoportos öleléssel örültünk a sikerünknek. Utána jöttek a haza telefonálgatások,hogy mi volt,meg minden oké van,tehát csak a szokásos. Ezek után felszabadulva vártuk,hogy a többiek lemenjenek és eredményt hirdessenek.

30 perccel később:

- Simon Covell és a Super Girls! - kiáltotta Steve,mi meg vigyorogva és integetve szaladtunk be,nyomunkban Simonnal.

Mikor megálltunk a már előre megbeszélt helyen és bevonultak a fiúk is elkezdődött a továbbjutás kihírdetése.

5 perccel később,már 1 ember tovább jutása bejelentése után:

- És tovább jutott... - tartott hatásszünetet – A tökéletes hangú Simon csapata,a Super Girls.

Az egész terem egyszerre röhögött fel,és tapsolni kezdtek,mire mi Simonra akazkodva adtunk egy óriás ölelést. Szegény égett rendesen,de mivel aligha történt ilyen ezért rendesen ki is használták. Mi levonultunk a színpadról,majd hosszas kikérdezésben részesítettük Simon-t.

- Figyelj Si,mikorra jön az emberke akivel énekelni fogunk? - kérdezte Sam.

- Reggel,ti tuti aludni fogtok még,de ajánlom,hogy 9-re nagyjából legyetek készen – válaszolta,mire mi felhördültünk.

- 9??? Nekünk a 10 óra is korán,főleg,hogy csak 11 órakor lesz próbánk! Fejlődik még a mi szervezetünk! - mondtam,mire a többiek helyeslően bólogattak.

- Lucy,ha a te szervezeted fejlődő félben van,akkor valami nagyon nagy baj van – nézett rám.

- Hééé! Én csak védekeztem,te tökéletes hangú mentorka! - idéztem Steve szavait.

- Nem leszünk jóban Lucy! - hunyorgott rám,mire én felnevettem és megöleltem.

- A lényeg,hogy tovább jutottunk,és holnap találkozunk valami énekes sztárocskával – ujjongott Mil,mi pedig visítva kezdünk egy ugrálni...Si pedig nézte az "érett" 19 éves" lányokat,akik amúgy az ő csapatában voltak. Miután meg volt a párbaj,ott állt a mi legjobb barátunk Carly,és egy fiú, Tom...A mentorok véleményt mondtak,majd mikor jött az a bizonyos "Ő jut tovább/Nem te jutsz tovább" szavazás, idegesen néztük a szobában lévő kis tévét,ami az eseményeket közvetítette.

- Carly tovább jut! Carly tovább jut! - motyogta magában Mil.

- Tom ess ki! Tom ess ki! - dülöngélt előre-hátra a székben Esmie.

- Carly,Carly,Carly,Carly – suttogta Sam.

- Si,kérlek juttasd tovább Carlyt,lécciiii – könyörgött inkább magának Kyle,mint Simonnak.

- Mondd már ki,mondd már ki,mondd már ki! - motyogtam dühösen én is.

- És aki tovább jutott – nyitotta ki a borítékot Steve,mert végül egyenlő lett az állás – Tom!!!

- Neeee – sikítottuk egyszerre a lányokkal, és azonnal felpattantunk,majd egyszerre kezdtünk el beszélni.

- Nem lehet,nem lehet!!! - mondogatta Kyle.

- Újra számolást! - követeltem.

- Nem,nem,nem! Biztos csak félre hallottuk – próbált meggyőzni minket,és saját magát is Mil.

- Carly jutott tovább,csak félre mondták! Carly jutott tovább! - nyöszörgött Sam.

- Lányok – nézett ránk Esmie – Most kimegyünk és elbúcsúzunk Carly-tól. Többet nem éneklünk vele,de ott fog attól még lakni a mi X faktor házunkban,még hozzá velünk egy házban!

- De ez olyan igazságtalanság! - tört ki Mil – Ő volt aki mindig támogatott minket,mindig annyira szurkolt nekünk!

- Istenem,én mindjárt bőgök – szipogta Kyle és szeme csillogott a könnytől.

- Majd a színpadon,lányok! Oké? - kérdeztem,mire mindenki bólintott.

Ekkor nyitott be egy statiszta és kihessegetett minket a szobából. Ott álltunk a színpadfal mögött,és hallottuk,meg láttuk is egy újabb kis tévén Carly emlékeit. Mi is benne voltunk,amitől Kyle-ból a zokogás kezdett kitörni,de ő sikeresen ellenállt. Ekkor széthúzódott a fal,mi pedig elsőként rohantunk ki és rávetettük magunkat Carly-ra. Hogy mindegyikünk elférjen egy kisebb kört alkottunk és Carly megszólalt.

- Jaj lányok! - nézett ránk könnyes szemmel,mire Kyle-ból és Mil-ből is kitört a zokogás. Átöleltük a lányt aki olyan jó barátunk,de most kiesett.

- Figyeljetek,én ott leszek végig a színpad sorokban,szurkolok nektek, mindenkit buzdítok az SMS küldésre,én is rengeteget SMS-t küldök majd! Annyira szeretlek titeket lányok! - suttogta és a végére kitört belőle a zokogás. A beszédke megtette a hatását,és a csapat másik 3 tagjai is,akik között én is voltam, vörös,kisírt szemekkel ölelte át Carly-t utoljára a színpadon. Jöttek volna a többiek,így átengedtük nekik a lányt,mi pedig ott álltunk zokogva színpad szélén,és vártuk mikor jön a nagy-ölelés. A mentorok is feljöttek a színpadra,és megölelték Carly-t,majd mondtak 1-2 jó szót neki. Amint Simon végzett odajött hozzánk,és ránk nézett.

- Na,lányok! Gyertek ide! - tartotta ki karjait,és mivel nagyon ritka ilyen eset van,mi azonnal odafutottunk és átöleltük.

- Ah-nyhi-hra rho-oszh – zokogta Kyle.

- Sssss, minden oké van! Nem örökre váltok el! - nyugtatott minket Si,mire még erősebben öleltük át. - De azért megfojtani nem kell!

- Oké – sóhajtott fel Ess és elengedte. Megtörölte a szemét és a vízálló szemfestéknek hála,nem kenődött el a sminkje. Végül mi is követtük csapat tásunk példáját és elengedtük Simon-t.

- Nézzétek,most kezdődik a csoportos ölelés – mutatott a kis csapatra,mire mi gyorsan odamentünk és csatlakoztunk hozzájuk.

- Lucy,gyertek ide! - szólt Carly,mire kisebb utat törve a lányokkal átöleltük a mi legjobb barátnőnket. Si csatlakozásával egész lett az X faktor kör és pár percig egymást átölelve maradtunk. Persze mint mindennek vége lesz egyszer,ez a pillanat is befejeződött és elengedtük Carly-t.

- Köszönjük,hogy minket néztek! Jövő szombaton ugyan ekkor,ugyan itt! Nézzenek minket! - szólalt meg végül Steve és az adásnak vége lett.

Üdv ^^

Sziasztook!

Túltengett bennem az írói ösztön,és a feles energiámat le kell valahogy vezetnem. Aki ismer,tudja,hogy írtam már pár blogot. Egy idő után mindegyiket abbahagytam,vagy idő/ihlet hiány miatt,vagy csak kezdett sablonosodni.

Úgy gondolom,hogy ez a kis történet nagyon jól sikerült és nagyon élvezem írni! Nagyon sokat segített és hihetetlenül köszönöm: Nikinek (Niki!i!)! Szóval ennyi lenne és nem sokára jön az 1.rész!

Szereplők

Név: Lucy Swite
Kor: 19
Róla: Vidám,aranyos,szép és kedves. Érdekli mi van a többiekkel és nagyon szeret szórakozni. A csapatból mindegyik lány a legjobb barátja,de ha választania kéne akkor Kyle-t és Esmie-t választaná. Nagyon szereti a zenét.
Sportok: Táncol
Kedvenc Dal: Mindig változik
Fontos dolog,amit tudni kell róla: Kapcsolatban van és van egy öccse,Levi.

Név: Esmie Gawarneder (Ess)
Kor: 19
Róla: Egy bolond lány,aki nagyon kedves és sokat szórakozik. Szereti mások életét izgalmasabbá tenni,és meg van elégedve a sajátjával. Sok barátja van,nagyon sokan szeretik. Kedves,aranyos és ő a banda döntéshozó embere. Okos és a csapat imádja. Legjobb barátja Lucy.
Sportol: Táncol
Kedvenc Dal: The Wanted - Walks Like Rihanna (Bár nem The Wanted fan!)
Fontos dolog,amit tudni kell róla: Nincs kapcsolatban,és nincsen testvére.

Név: Kyle Wourond
Kor: 18,5
Róla: Imádni való,a banda cuki tagja. Hiperaktív,ezért sokszor lefárasztja a körülötte lévőket. Imádja a természetet,az állatokat és fontos neki a banda. Nem változtatna az életén,és nagyon örül,hogy megismerte ezt a négy "hivatalosan normális" lányt. Okos,bár néha nagy hülyeségeket mond,amin a többiek jót nevetnek. Nagyon szép lány,bár néha nem válik a javára.
Sport: Táncol, Lovagol
Kedvenc dal: Kelly Clarkson - People Like Us
Fontos dolog,amit tudni kell róla: Kapcsolatban van

Név: Samantha Echoment (Sam)
Kor: 19
Róla: Nagyon vidám,nehéz dolgok tudják elszomorítani. Néha nagyon ideges,de ez ritkán fordul elő (ha igen,néha vannak kisebb viták a bandában). Bármi áron megvédené a barátait és a családját. Okos és humoros,az egyik legbalhésabb,mert folyton belekeveredik valamibe. Kedves,de a fiúk rajta leginkább a rossz kislány énjét szeretik. Persze nagyon megértő,és a lányok ismerik a fontosabb oldalát is.
Sport: Táncol, Teniszezik (de csak ritkán,nincs sokszor ideje rá)
Kedvenc Dal: Papa Roach - No Matter What
Fontos dolog,amit tudni kell róla: Nincs kapcsolatban,és van egy nővére

Név: Milly Nuston (Mil)
Kor: 18
Róla: A banda legfiatalabb tagja. Imádja az édességeket (gumicukor,nyalóka és tömérdek csoki),de alakján ez egyáltalán nem látszik,tehát szerencsés alkat. Kedves és vidám,és nagyon aranyos. Nincs sok tapasztalata,bár a csapattársai hibáiból mindig tanul. Nagyon szereti a barátait és a családját. A lányoknak meg kell védenie őt,ugyanis könnyen befolyásolható és ezért sokan megpróbálják kihasználni. Jószívű,és okos. Imádja a zenét,olvas sokat és sorozat függő. Általában Sam-el nézik a kedvenc sorozatokat.
Fontos dolog,amit tudni kell róla: Nincs kapcsolatban,nincs testvére.