1. Rész/X faktoros Szombat

Hát ez is eljött ^^ Az 1.rész kirakva! Nagyon örülnék pár kominak,hogy tudjam,hogy tényleg jó e! Tegnap már jelezték páran,hogy tetszik nekik a blog,remélem ide is írnak pár kedves mondatot! Bár az építőkritikákból is nagyon jól tanulhatok! Szóval jöhet hideg is meleg is! Nagyon jó olvasást!

- Don't matter if I fall from the sky
These wings are made to fly

Amint befejeztük,óriási taps vihar söpört végig a termen,mi pedig úgy, mint általában mosolyogva és egyben elképedve néztünk a tömegre,majd a mentorokra.

- És ők voltak a Super Girls, a Little Mix Wings című dalával – jött be a műsorvezető.

Mi integettünk, majd sorba rendeződve álltunk Steve mellé.

- És milyen volt ez a hét? - kérdezte,majd Kyle felé tartotta a mikrofont.

- Úúúú,hát nagyon jó.Keményen gyakoroltuk,de hoztuk a formánkat – mosolyodott el.

- Lányok,és tudjátok e,hogy jövő héten egy hírességgel fogtok gyakorolni? - tette fel,az amúgy sablon kérdést,majd Esmie-re nézett választ várva.

- Igen,tudjuk és reméljük a mi kemény kis mentorunk – nézett Simon-ra,majd rákacsintott – valami menő sztár vendéget választott nekünk,különben kénytelen lesz megvillantani gyönyörű énekhangját.

Mindenki dőlt a nevetéstől,Simon pedig a fejét csóválva nézett Esmie-re.

- Nyugi Ess, tuti nyerni fogtok!

Még elmondták a szokásos "szavazzatok az XJI. Telószámon a 10. kódra,vagy küldj SMS-t a Super Girls címmel"... Miután végeztünk és lementünk a színpadról és csoportos öleléssel örültünk a sikerünknek. Utána jöttek a haza telefonálgatások,hogy mi volt,meg minden oké van,tehát csak a szokásos. Ezek után felszabadulva vártuk,hogy a többiek lemenjenek és eredményt hirdessenek.

30 perccel később:

- Simon Covell és a Super Girls! - kiáltotta Steve,mi meg vigyorogva és integetve szaladtunk be,nyomunkban Simonnal.

Mikor megálltunk a már előre megbeszélt helyen és bevonultak a fiúk is elkezdődött a továbbjutás kihírdetése.

5 perccel később,már 1 ember tovább jutása bejelentése után:

- És tovább jutott... - tartott hatásszünetet – A tökéletes hangú Simon csapata,a Super Girls.

Az egész terem egyszerre röhögött fel,és tapsolni kezdtek,mire mi Simonra akazkodva adtunk egy óriás ölelést. Szegény égett rendesen,de mivel aligha történt ilyen ezért rendesen ki is használták. Mi levonultunk a színpadról,majd hosszas kikérdezésben részesítettük Simon-t.

- Figyelj Si,mikorra jön az emberke akivel énekelni fogunk? - kérdezte Sam.

- Reggel,ti tuti aludni fogtok még,de ajánlom,hogy 9-re nagyjából legyetek készen – válaszolta,mire mi felhördültünk.

- 9??? Nekünk a 10 óra is korán,főleg,hogy csak 11 órakor lesz próbánk! Fejlődik még a mi szervezetünk! - mondtam,mire a többiek helyeslően bólogattak.

- Lucy,ha a te szervezeted fejlődő félben van,akkor valami nagyon nagy baj van – nézett rám.

- Hééé! Én csak védekeztem,te tökéletes hangú mentorka! - idéztem Steve szavait.

- Nem leszünk jóban Lucy! - hunyorgott rám,mire én felnevettem és megöleltem.

- A lényeg,hogy tovább jutottunk,és holnap találkozunk valami énekes sztárocskával – ujjongott Mil,mi pedig visítva kezdünk egy ugrálni...Si pedig nézte az "érett" 19 éves" lányokat,akik amúgy az ő csapatában voltak. Miután meg volt a párbaj,ott állt a mi legjobb barátunk Carly,és egy fiú, Tom...A mentorok véleményt mondtak,majd mikor jött az a bizonyos "Ő jut tovább/Nem te jutsz tovább" szavazás, idegesen néztük a szobában lévő kis tévét,ami az eseményeket közvetítette.

- Carly tovább jut! Carly tovább jut! - motyogta magában Mil.

- Tom ess ki! Tom ess ki! - dülöngélt előre-hátra a székben Esmie.

- Carly,Carly,Carly,Carly – suttogta Sam.

- Si,kérlek juttasd tovább Carlyt,lécciiii – könyörgött inkább magának Kyle,mint Simonnak.

- Mondd már ki,mondd már ki,mondd már ki! - motyogtam dühösen én is.

- És aki tovább jutott – nyitotta ki a borítékot Steve,mert végül egyenlő lett az állás – Tom!!!

- Neeee – sikítottuk egyszerre a lányokkal, és azonnal felpattantunk,majd egyszerre kezdtünk el beszélni.

- Nem lehet,nem lehet!!! - mondogatta Kyle.

- Újra számolást! - követeltem.

- Nem,nem,nem! Biztos csak félre hallottuk – próbált meggyőzni minket,és saját magát is Mil.

- Carly jutott tovább,csak félre mondták! Carly jutott tovább! - nyöszörgött Sam.

- Lányok – nézett ránk Esmie – Most kimegyünk és elbúcsúzunk Carly-tól. Többet nem éneklünk vele,de ott fog attól még lakni a mi X faktor házunkban,még hozzá velünk egy házban!

- De ez olyan igazságtalanság! - tört ki Mil – Ő volt aki mindig támogatott minket,mindig annyira szurkolt nekünk!

- Istenem,én mindjárt bőgök – szipogta Kyle és szeme csillogott a könnytől.

- Majd a színpadon,lányok! Oké? - kérdeztem,mire mindenki bólintott.

Ekkor nyitott be egy statiszta és kihessegetett minket a szobából. Ott álltunk a színpadfal mögött,és hallottuk,meg láttuk is egy újabb kis tévén Carly emlékeit. Mi is benne voltunk,amitől Kyle-ból a zokogás kezdett kitörni,de ő sikeresen ellenállt. Ekkor széthúzódott a fal,mi pedig elsőként rohantunk ki és rávetettük magunkat Carly-ra. Hogy mindegyikünk elférjen egy kisebb kört alkottunk és Carly megszólalt.

- Jaj lányok! - nézett ránk könnyes szemmel,mire Kyle-ból és Mil-ből is kitört a zokogás. Átöleltük a lányt aki olyan jó barátunk,de most kiesett.

- Figyeljetek,én ott leszek végig a színpad sorokban,szurkolok nektek, mindenkit buzdítok az SMS küldésre,én is rengeteget SMS-t küldök majd! Annyira szeretlek titeket lányok! - suttogta és a végére kitört belőle a zokogás. A beszédke megtette a hatását,és a csapat másik 3 tagjai is,akik között én is voltam, vörös,kisírt szemekkel ölelte át Carly-t utoljára a színpadon. Jöttek volna a többiek,így átengedtük nekik a lányt,mi pedig ott álltunk zokogva színpad szélén,és vártuk mikor jön a nagy-ölelés. A mentorok is feljöttek a színpadra,és megölelték Carly-t,majd mondtak 1-2 jó szót neki. Amint Simon végzett odajött hozzánk,és ránk nézett.

- Na,lányok! Gyertek ide! - tartotta ki karjait,és mivel nagyon ritka ilyen eset van,mi azonnal odafutottunk és átöleltük.

- Ah-nyhi-hra rho-oszh – zokogta Kyle.

- Sssss, minden oké van! Nem örökre váltok el! - nyugtatott minket Si,mire még erősebben öleltük át. - De azért megfojtani nem kell!

- Oké – sóhajtott fel Ess és elengedte. Megtörölte a szemét és a vízálló szemfestéknek hála,nem kenődött el a sminkje. Végül mi is követtük csapat tásunk példáját és elengedtük Simon-t.

- Nézzétek,most kezdődik a csoportos ölelés – mutatott a kis csapatra,mire mi gyorsan odamentünk és csatlakoztunk hozzájuk.

- Lucy,gyertek ide! - szólt Carly,mire kisebb utat törve a lányokkal átöleltük a mi legjobb barátnőnket. Si csatlakozásával egész lett az X faktor kör és pár percig egymást átölelve maradtunk. Persze mint mindennek vége lesz egyszer,ez a pillanat is befejeződött és elengedtük Carly-t.

- Köszönjük,hogy minket néztek! Jövő szombaton ugyan ekkor,ugyan itt! Nézzenek minket! - szólalt meg végül Steve és az adásnak vége lett.