2.rész/Azok a vasárnap reggelek

Sziasztok! Nagyon örülök,hogy már jó páran megnéztétek a blogot,komit is írtak hozzá *---------* Kampányoltam,hogy legalább 2 komi összejöjjön,de nem sikerült :( Remélem,ehhez a részhez is írtok hozzászólást,bár kicsit rövid lett! Nem szoktam rövidet írni,de ez így sikerült ;) Jó olvasást és komizzatok,ha tetszik!

Lucy szemszöge:

Másnap reggel megszólalt az ébresztőm. Azonnal kikapcsoltam még a szundi üzemmódot is,és visszafeküdtem. A tegnap esténk elég hosszúra sikeredett. Miután vége lett a műsornak Carly-val,a lányokkal és Simonnal elmentünk pizzázni. Rengeteget röhögtünk,néha-néha könnyeztünk picit és szívattuk egymást. A titkos celebekről semmit nem tudtunk meg,csak 10-kor Si kapott egy hívást,a fellépőnk menedzserétől,hogy lehet,hogy nem ér oda a sztár,majd időben. Nos, Si kiakadt egy picit,hogy márpedig ennyit be kéne tudni tartani,és már akkor ilyen volt,amikor megismerte őt. Persze nem volt olyan boldog,amikor mi megtudtuk,hogy van még több alvás időnk,ünnepelni kezdtünk...Még egyszer! Ettünk tortát,az elhízás kedvéért,de úgy is ledolgozzuk,tehát mindegy volt. Kicsit szomorkodtunk Carly kiesése miatt,de a természetünknek hála,ez a hangulat 1 percig sem maradt. Simon egy kicsit kiakadt,hogy az ő 19 éves"lányai" milyen sztorikat mesélnek,mert ha már egyszer visszafogottan buliztunk,akkor a nosztalgia nem maradhatott ki... Tehát az első vad partyk, borzalmasan ciki fiú ügyek (szegény Si,ennél a résznél nagyon kiakadt) és a béna sulis történetek. A végén már sírtunk a röhögéstől,és mikor abbahagytuk,valaki újra rákezdett,tehát elölről indult az egész. Már fájt a hasam a nevetéstől,de mivel lassan éjfél volt Si haza parancsolt minket. Kocsiban mentorkánk arról magyarázott,hogy hihetetlenek vagyunk és ilyen lányokkal akiknek ilyen durva sztorijaik vannak még soha nem találkozott. Felajánlottuk neki,hogy ha vége az X faktornak,mi meghívjuk egy ilyen kis nosztalgiás délutánra,de mondanom sem kell,ő azonnal elutasította.

- Jaj Si,ne kéresd magad! Tudom,hogy te is akarod! - nyavalyogtam,a többiekből pedig már dőlt a röhögés.

- Lucy,hagyjál békén! Nem leszek unikornis,hányszor mondjam el! - dühöngött Simon,amikor az X faktor ház kapujában álltunk. - Na tűnés aludni,holnap 11-kor a próbán! Ha elkéstek egész délután gyakorolni fogtok!

- Oké – mondtuk egyszerre,majd beléptünk a kapun és besiettünk a házba.

- Jó éjt lányok! - mondta Ess.

- Megyek zuhizni! - mondtam a roppant érdekes információt,majd elfutottam a fürdőszoba felé.

- Hééé – kiáltott utánam az egyik lány,de én már elfoglaltam a fürdőt.

Gyorsan letusoltam,mert már nagyon fáradt voltam.Miután végeztem, pizsamástól beestem az ágyba,de előtte még beállítottam az ébresztőt. Aztán tényleg elnyomott az álom...

Na,mivel ideje volt már felkelni,ezért fitten kiugorva az ágyból néztem a tükörbe,amiben egy kipihent szép lányt láttam...Nos ez lett volna a filmbe illő jelenet,de én kiestem az ágyból,kócos hajjal és nagyon nem kipihenten,ráadásul a szobámban nincs is tükör. Persze már akkor tudtam,hogy hiba lesz bemenni a fürdőbe,mikor kómásan sétáltam a folyosón. Nos,amikor belenéztem a tükörbe egy borzalmas látvány fogadott:

1, Borzalmasan kócos haj,amitől egy oroszlánnak néztem ki

2, Nagy sötét karikák a szemem alatt

3, Úgy néztem ki mint egy zombi!

Persze ez nekem már elég indok arra,hogy visszafeküdjek aludni,de már kiment az álmosság a szememből,így hát kénytelen voltam elrendezni a reggeli teendőimet. Vagyis megreggelizek,megnevelem a sűrű loboncomat,fogmosás,felöltözés és az egyebek... Mire készen voltam,a többiek is ébredezni kezdtek és kómás fejjel lépkedtek ki a szobájukból. Morogtak nekem egyet,majd leültek reggelizni és egy lány bement a fürdőbe,majd így ment tovább.Mire a mi sztárocskánkat vártuk mindenki készen volt,sőt hiperaktivitásunk az egeket kezdte érni. Ami a következő képpen nyilvánult meg:

1, Én,Ess és Sam a kanapén ugráltunk,miközben a zene csatorna ment és mi üvöltve énekeltük a szöveget.

2,Kyle épp a mobilján netezett és mindenféle "dögös pasi" fotó volt megnyitva,amitől percenként sikongatott.

3,Mil épp a kedvenc sorozatáról beszélt folyamatosan,majd mikor látta,hogy senki nem figyel,inkább elindított egy részt a laptopján.

Tehát totál káosz uralkodott,de ez nem zavart senkit,hiszen már megszoktuk ezt az 'általános' zajt.

Épp Olly Murs – Trouble Maker-je ment,amikor csöngettek.Mi lehalkítottuk a zenét,Kyle abbahagyta a sikongatást és Mil is leállította egy picit a sorozatát. Esmie egy ugrással a földön termett és elindult az ajtó felé.Épp kinyitni készült,amikor még visszaszólt nekünk:

- Nyugodtan mehet max-ra minden lányok,idáig nem nagyon lehet majd hallani!

És ez volt az a pont amikor Kyle ránézett a telójára és felsikított,hogy 'milyen kockahasa van ennek a fiúnak' mire mi szem forgatva folytattuk eddigi tevékenységünket.Tehát Mil visszakapcsolta a sorozatot,mi pedig Sammel újra felhangosítottuk a TV-t és tovább ugráltunk. Nem is hallottuk,hogy mi történik az ajtóban...