6.rész/Együtt

Sziasztok! Itt lenne az új rész,amit már hihetetlenül vártam föltenni...Egy nagyon fontos szereplőt ismerünk meg,aki a későbbiekben majdnem minden fejezetben szerepelni fog...Na nem árulok el semmit,olvassátok és komizni ér ;) xoxo Mira

Lucy szemszöge:

Telefon csörgésre ébredtem. Mocorogni kezdtem,de akkor szembe találtam magam a világ legtökéletesebb fiújával. Barna haja 1-2 szőkés tinccsel az arcába lógott. Szorosan ölelt magához,és ez az érzés megnyugtatott. Tegnap beszélgettünk,majd elmentünk sétálni. Mikor hazaértünk nagyon titokzatos volt,és később kiderült miért. Egy szív alakú medálos nyakláncot adott,ami elölről tök átlagosnak tűnt,majd mikor a hátulját néztem meg elöntött a boldogság. Egy szócska volt belegravírozva,de nekem nagyon fontos volt: Forever.

Boldogan öleltem át,majd gyorsan lefotóztam amolyan elölről-hátulról stílusban és fel is raktam twitterre. Csak egy <3 írtam hozzá és elküldtem. Utána kiléptem,mert az estét Dave-vel akartam tölteni. És tökéletes volt (nem rosszra gondolni!)!

Persze zaklatóm nem akart békén hagyni,így cselekednem kellett. Felvettem a telefont és vártam,hogy Kyle beleszóljon.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Neked is – mosolyodtam el.

- Annyi lenne,hogy ma 1 órával tovább fog tartani az edzés,és az énekóra is.

- Ajj – szomorodtam el.- De legalább többet gyakorlunk.

- Igen,igen – hadarta,majd egyből rákérdezett. - Ééés,mi volt?

- Jaj,Kyle! - sóhajtottam fel,majd mesélni kezdtem. - Beszélgettünk,majd elmentünk sétálni és olyan édes volt. Mondjuk mikor nem az? Aztán haza hozott és odaadott nekem egy nyakláncot aminek szívecskés a medálja és a hátuljára a 'Forever' felirat van belegravírozva. Annyira édes,nagyon szeretem. Aztán kicsit szórakozott.

- Akarom én azt hallani? - kuncogott fel,én pedig elmosolyodtam.

- Szerelmes vagyok – sóhajtottam fel.

- Már legalább 5 éve – suttogta a fülembe valaki. Kirázott a hideg,ahogyan lehelete csikizte a bőrömet. Elmosolyodtam,majd lesütöttem a szemem.

- Ki az? - kérdezte Kyle.

- Figyelj le kéne tennem,mert a barna herceg felkelt – kuncogtam.

- Oksi,akkor ne felejtsd el,hogy 1 órával több lesz az összes óra és majd mesélsz!

- Puszi – raktam le a telefont.Miután ez sikerült,valaki hátulról a derekamnál fogva visszadöntött az ágyra. Egyből felkeltem és ráültem a tettesre. - Valaki nagyon szemtelen.

- Megnevelhetsz – vigyorodott el,azzal az imádni való mosolyával.

- Hmm – töprengtem – Most nincs kedvem.

- Ez tragikus – kapta a kezét a szívéhez,majd magához húzott. Alig pár centire voltunk egymástól. Nem kéne részleteznem,hogy a szívem most akart szívrohamot kapni,a hasamban pedig életre kelltek azok a híres "pillangók". Nyomtam egy puszit a szájára,de nem volt neki elég. A csókunk nem sikeredett hosszúra,de miután véget ért legalább a pillangóim negyede szívrohamot kapott.

- Tudod,hogy megölsz? - kérdeztem vörös fejjel.

- Hát olyan piros a fejed...Minden oké van? - méregetett,de tudom,hogy jól szórakozott rajtam.

- Nincs minden oké – sóhajtottam fel. - Meg akarsz ölni.

- 5 éve vagyunk együtt. - féloldalasan elmosolyodott – Már meghaltál volna.

- Ez nem így működik – csóváltam mosolyogva a fejem.

- De,pontosan így – emelte rám barna szemeit,amik a vágytól csillogtak.

- Nagyon.... - nem fejeztem be a mondatot.

- Nagyon,mi? - ráncolta a szemöldökét.

- Semmi.

- Na persze! Na mi nagyon?

- Már elfelejtettem – kuncogtam fel. Szorosabban húzott magához,mert közben az ölében ültem.

- Ha arra gondolsz én is nagyon – adott egy puszit a homlokomra.

- Akkor leszel nagyon aranyos és hozol nekem a híres kakaódból? - néztem rá.

- Mi? - értetlenkedett.

- Az lett volna a mondat,hogy Nagyon jó lenne most egy bögre híres 'Dave' féle kakaó. - felnevetett,majd megcsóválta a fejét. - De amúgy szeretlek. Ha erre gondoltál.

- Tudom – döntötte homlokát az enyémnek és mélyen a szemembe nézett. - Tudom.

Hihetetlenül boldog voltam. Szeretem Dave-t nagyon,ő a lelkitársam,az egyik legjobb barátom és a szerelmem. Kimásztam az öléből,ő pedig elindult megcsinálni nekem a kakaót. Addig gondoltam felöltözök,mert szerencsére az ilyen alkalmakra van 1-2 ruha berakva a szekrénybe. Kicsit turkáltam össze vissza,mikor végre megtaláltam amit kerestem. Egy rózsaszín csőgatya,amit a szekrény tulajdonosa nagyon szeret. Szerinte kiemeli a gyönyörű alakom,bár ennek néha nem örül,főleg ha megbámulnak az utcán. Ilyenkor mindig jól szórakozom rajta,hogy azért még meg kell szoknia,hogy a barátnője egy úgymond híresség. Miután felvettem elkezdtem Dave pólói között turkálni. Valami direkt nagyot kerestem,a kedvencét. Végül megtaláltam a Coldplay-es pólóját. Nagy volt rám (sokkal),de nagyon tetszett,így erre esett választásom. Persze Dave jót szórakozott a giga pólóján,de szerinte nagyon csinos voltam benne. Miután a kakaóból nem maradt semmi,gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet (fésülködés,fogmosás,stb..) és készen,kontyba rakott hajjal (amiből 1-2 rakoncátlan tincs kilógott) álltam meg Dave előtt. Elmosolyodott,majd magához húzott.

- Gyönyörű vagy – suttogta, én pedig éreztem,hogy a pír elönt.

- Köszi – kuncogtam fel,majd adtam neki egy puszit és megálltam előtte. - Viszont nincsen pólóm edzésre.

- Ez enyhe célzás akart lenni – nevetett fel, én meg megöleltem.

- Aha – vontam meg a vállam.

- Na válassz valamit. - és erre a végszóra berohantam a szobájába és turkálni kezdtem. - Hééé kicsim,azért tudom,hogy imádod a pólóim,de ne fossz ki.

- Bocsi – kuncogtam,mert az ágyon már legalább 10 póló sorakozott. Végül kiválasztottam egy Ramones bandapólót és győztesen felemeltem.

- Na,csak megvagy – állt fel az ágyról és megcsókolt. Nos,ezek után nem a pólóval voltam elfoglalva,de azért végül az is bekerült az edző cuccomba.

Úgy 15 perc múlva elindultunk,és miután megérkeztünk 15 perc múlva ki is szálltunk :) Gyors léptekkel besiettünk a házba (hideg volt),és felsétáltunk a lépcsőn. Amint megérkeztünk a teremajtónk elé,bekopogtam,majd benyitottam.

- Helló – kiáltottam el magam. Nem rohant le senki,így a lányok még nem voltak itt. Besétáltam a terembe nyomomban Dave-el,ahol mentorkám és az énektanár várt.

- Jaj,úgy féltettelek – ölelt át Lau,majd Dave-re nézett. - Szia Dave.

- Hello – adott két puszit,majd Si-vel kezet fogtak. - Csak benéztem,addig maradok,amíg nem érkeznek meg a többiek. Nem baj?

- Nem,most úgy is csak a lányok jönnek,a sztárfellépő csak a következő órán lesz itt. - tájékoztatta Si.

- Oké – mondta és közben átölelt a derekamnál fogva. Lau mosolyogva nézett minket,Si pedig mintha büszke lett volna.

- És megtanultad mindkét szöveget? - intézte a kérdést nekem Lau.

- Ühüm – bólogattam és fejem Dave vállába fúrtam.

- Melyiket éneklitek? - emelte fel a fejem a fiú.

- A lányok csak simán,együtt Kelly Clarkson – People Like Us című számát – sorolta Lau – A One Direction-nel pedig a What Makes You Beautiful-t.

- Az jó – bólogatott,bár fogalma sem volt róla,hogy melyik dalokról van szó.

Nevetve belebokszoltam a mellkasába, és kopogásra lettem figyelmes. Hirtelen 4 ismerős lányhangot hallottam meg, Dave magához húzott a derekamnál fogva, és az ajtó felé nézett. És akkor belépett a terembe a 4 lány...