17.rész/Békülés

 Drágák,nagyon csalódott vagyok :(
1,A díjnak nagyon örültem,de semmi komi? :(((
2,nem sikerült a nyár végére befejezni a blogot...Lusta voltam felrakni a részeket,szóval ez a tervem ugrott :((
Jó mind1,ehhez azért kérnék párat! Puszi és elvezzétek: MiraVagyok

Lucy szemszöge:

- Dave – kopogtam be.

- Szia kicsim – meg akart csókolni,de elhúzódtam.

- Beszélnünk kéne. - aggódva nézett rám.

- Minden oké?

- Történt..khm,úgy mond egy kis baleset.

- Na mesélj – húzott le az ágyra.

Elkezdtem volna,de csengettek...Többször is. Ez ment 5 percig,mikor Dave kiment a kaputelefonhoz. Pár perc múlva visszajött és leült mellém és várt,hogy meséljek.

Kicsit aggódtam,mert ez az első ilyen eset,hogy..szóval,hogy mással voltam. Még mindig szeretem Dave-t,ez nem is vita tárgya,hisz még mindig elakad a szavam,ha meglátom,a szívem hevesebben ver,ha mellette vagyok. Kicsit ideges voltam...Kicsit? Nagyon!

- Ma délelőtt – lehajtottam a fejem – Niall megcsókolt. És én hagytam.

- Tessék? - nem volt mérges,csak csalódott.

- De az nem azt jelenti,hogy őt szeretem! Tudod,hogy én szeretlek téged,mindennél jobban! - mikor nem válaszolt,rám se nézett,kezdtem kétségbeesni. - É..é..én,nem tudom mi volt velem,máskor nem hagynám! Én nem akarom,hogy ez közénk álljon,mert nagyon szeretlek!

- Lucy...

- És szeretném,ha megbocsátanál meg minden...Mert nem – itt könny szökött a szemembe – Nem szeretném,ha e miatt szakítanánk.

- Lucy...

- És...

- Lucy – Dave már picit megemelte a hangját. Rám nézett – Nincs semmi baj.

- Tessék?

- Figyelj – két keze közé vette az arcom – 5 éve vagyunk együtt,tudom hogy szeretsz és én is téged mindennél jobban. Én nem haragszom. Megbántad és elmondtad nekem. Először kicsit dühös voltam,mert nem beszélgettem el azzal a Niall gyerekkel.Majd csalódott voltam,mert hagytad magad,de ilyen időszakban?! Meghalt a nagymamád,folyamatos rosszulléteid vannak,a stressz miatt. Lucy,szeretlek így is!

Könny szökött a szemembe,és megcsókoltam.

- Én is mindennél jobban szeretlek!

Ekkor megint csöngettek,most én mentem ki.

- Ki az? - szóltam bele.

- Luc,Luc te vagy az? - kérdezte Esmie.

- Igen,Ess! Figyelj,még hagy beszélgessünk kicsit.

- Rendben,figyelj,minden oké van?

- I..igen – haboztam a válasszal. Honnan tudhatja a reggel történteket?

- Biztos?

- Figyelj,Ess mennem kell! - Tovább akartam beszélni Dave-el így kénytelen voltam lerázni őket.

- Végeztél kicsim? - kérdezte féloldalasan mosolyogva,mire bólintottam. Felém nyújtotta a kezét,én pedig mosolyogva elfogadtam.

 Az ölébe húzott,és megcsókolt. Viszont újabb 5 perc múlva,már megint megzavartak,ugyanis ajtó kopogásra lettünk figyelmesek. Dave egy laza mozdulattal lerakott az öléből,és felállt az ágyról. Én elfeküdtem azon és becsuktam a szemem,de ismerős hangokra lettem figyelmes így én is kimentem az ajtóhoz.

- Lányok,mit kerestek itt? - kérdeztem.

- Luc – ölelt át szorosan Esmie..

- Ess,lányok,Harry – biccentettem – Kérlek menjetek most el! Szeretnénk megbeszélni dolgokat,és ahogy látjátok minden oké!

- Rendben – bólintottak a bandatagok,majd Harry is. Elmentek,mire én becsuktam az ajtót.

- Kicsim,elmegyek lezuhanyozok. - suttogta két csók között,mire kuncogva bólintottam.

Míg ő zuhanyzott,addig kicsit neteztem. Rákerestem egy jó filmre,és vártam,hogy Dave kijöjjön a fürdőből. Nem sokára ki is jött,én pedig épp az ágy előtt álltam,és megfordultam a karjaiban,majd megcsókoltam.

Végül cseréltem vele,hogy gyorsan lezuhanyozzak. Miután végeztem,rám tört a hányinger,és ki is dobtam a taccsot. Dave hallotta,hogy nincs minden oké,és ahelyett,hogy hagyott volna szenvedni,bejött,felfogta a hajam és simogatta a hátam. Gyorsan fogat mostam,hogy ne lehessen rajta érezni az előbbi jelenetemet köztem és a vécé között :D Majd miután ezzel is végeztünk,lehuppantam az ágyra,de Dave csak megállt az előtt.

- Nem jössz filmezni? - néztem rá.

- Csinálhatnánk mást is – mosolyodott el,én meg értettem mire céloz.

- Dave,most nem vagyok jól...Majd máskor – mosolyogtam rá,mire 'Mi van?' tekintettel nézett rám.

- Luc,én nem ARRA gondoltam...Táncoljunk! - nevetett fel,mire én felálltam és ránéztem.

- És most?

- Most? - mosolyodott el,majd megpörgetett,közben pedig magához húzott. 

Kuncogva vettem fel a táncritmusát,így pár percig csak táncoltunk,a gépből jövő zenére. Mikor az lassabbra váltott,megfordultam,így szembekerültem vele.

 Nyakánál átkulcsoltam a kezem,ő pedig a derekamnál helyezte el a tenyerét. Így táncoltunk még pár számon át,majd pörgős zene váltotta fel,mire újra megpörgetett,majd elengedett. Ugrálni kezdtem,majd mikor rájöttem,hogy ezzel csak azt érem el,hogy újra a vécé felett kössek ki,abbahagytam és folytattam az idióta táncot Dave-el együtt. Valami retró szám következett,mire felnevettem és megcsókoltam.

- Ezt honnan szedted?

- Random jönnek – mosolygott,majd újra felnevettem.

- Te aztán tudod,hogy hogyan kell egy lányt levenni a lábáról – kuncogtam,miközben az ágyon feküdtem.

- Bizony,viszont jól elfáradtam ebben a nagy táncolásban. - fogta meg a kezem,mire megráztam a fejem!

- A-a! Most én jövök! Filmet nézünk – kapcsoltam be a Levelek Júliának-ot.

- Mi ez a gagyiság? Azt akarod,hogy bealudjak? - horkant fel,majd ő vette kezelésbe a laptop-ot. - Paranormal Activity 5! Az a jó film!

- Neeem – sikítottam fel,majd kikapcsoltam azonnal – Félni fogok és nem alszok semmit. Inkább legyen az Alkonyat!

- Na, tudod mikor! Meg nem nézem azt veled még egyszer! Azt akartad,hogy én legyek az az Eduárd.

- Edward – javítottam ki.

- Akkor az! És alig tudtalak lebeszélni arról,hogy mi is másszunk fel egy fenyőre,majd ugorjunk le,mert az olyan "buli"!

- Hééé,csak magával ragadott a film! - védekeztem.

- Akkor sem nézünk Alkonyatot,ha Edurárd megjelenik és kiken rúzzsal! - felnevettem,majd bólintottam.

- Legyen a kör! Nem annyira félelmetes! - ajánlotta.

- Soha! Abba mi a jó,hogy egy lány gyilkol mindenkit,és még fésülködni sem tud rendesen?

- Jaj,Lucy! Akkor mi legyen? - sóhajtott fel és hanyatt feküdt az ágyon.

- Horrora akadva! Az tele van horror szereplőkkel,de mégis vicces!

- Na látod,vannak neked jó ötleteid – csókolt meg,és elkezdtük nézni a 3-at.

Rengeteget nevettünk,hihetetlen jó film volt.

- Megnézzük a 4-et? - kérdeztem Dave-t,aki csak megrázta a fejét.

- Luc,holnap szombat,nektek verseny,nekem munka! Persze,ott leszek és színfalak mögül szurkolok nektek,de alvás!

- Rendben – sóhajtottam fel,majd kikapcsoltuk a gépet,lekapcsoltuk a villanyt és bebújtunk az ágyba.A fejemet a fiú mellkasára helyeztem,és szépen lassan elnyomott az álom!

1. Díjam *--------*

Hihetetlen boldog vagyok,el sem hiszem és nagyon köszönöm Tamara Hach-nak! Akit érdekel (márpedig érdekeljen,mert nagyon jó blog) az olvassa: http://aztanrohadtulidegesitett.blogspot.hu/
Eddig semmi komi nem érkezett az utóbbi részhez és este vagy holnap reggel hoznám,így KÉRLEK akinek tetszik vagy ha nem az írjon hozzá egy mondatot <333 Akkor a díjhoz járuló szabályok:

Szabályok:

1. Válaszolj 10 kérdésre.

2. Írj magadról 10 dolgot. 

3. Tegyél fel 10 kérdést 

4. Küld tovább 10 embernek.

10 válasz.:

1. Kedvenc könyv? Végzet Ereklyéi triológia *-----* és az SZJG.
2. Ha csinálhatnál egy filmet mi lenne a címe és miről szólna? Nincsenek ilyen terveim...
3. Szeretnél híres lenni? Minden álmom :DDD Amúgy nem.
4. Eltűnik mindenki a Földről, csak te maradsz. De minden tudást megkapnál. Szóval tudnál repülőt vezetni, bármit megfőzni, meg mindent amit csak akarsz. Elindulsz valahova, és mondjuk kikötsz valami tündérekkel teli helyen (mert, ők nem tűntek el. de persze hamarosan elfognak, mert Pán Péter meg a sok kisgyerek aki néha-néha azt mondogatták 'hiszek a tündérekben, hiszek a tündérekben' eltűnnek. akkor a tündérek kihalnak), és az egyik felajánlja hogy válassz: vagy minden marad úgy (a rengeteg tudással, viszont egyedül), vagy visszacsinálja. Szóval mit választanál? Utálok egyedül lenni,és senki sem tökéletes,tehát visszacsinálnám az egészet.
5. Tetszett a 4.kérdés?:D Imádtam :DDD
6. Mire vágysz most, ebben a pillanatban a legjobban? Beülni a This Is Us filmre,utána pedig a Csontvárosra.
7. Öt béka ül egy farönkön, négy úgy dönt, hogy leugrik. Hány béka marad a fán? 1? :DDD
8. Miben vagy tehetséges? Imádok írni,és ha olvassátok a blogom nem lehet olyan rossz :DD
9. Ha írnék egy könyvet (már elkezdtem) elolvasnád? aha ;)))
10. És végezetül.. Mi a legnagyobb álmod/célod amit mindenképpen el szeretnél érni? Találkozni az 1D-vel,Szasza,Lili,Andi és Pálma társaságában...És találkozni a TVD és a TMI szereplőivel,

 

10 dolog rólam:

 
1. Imádom az SZJG-t.

2. Directioner vagyok

3. A legeslegkedvencebb könyvem a Végzet Ereklyéi sorozat.

4. Bár még nem láttam semelyiket sem,a kedvenc filmjeim ugyancsak a Végzet Ereklyéi és a This Is Us.

5. Az egyetlen könyv amit soha nem tudtam letenni az az SZJG sorozat és a Végzet Ereklyéi sorozat.

6. Twitter vs. Facebook vitában a twitteresek oldalán állok.

7. Imádok blogot írni,néha kikapcsol.

8. Sok sorozatot szeretek: Így jártam anyátokkal,Nevelésből Elégséges,Vámpírnaplók,Pretty Little Liars.

9. Kedvenc 1D tagjaim talán a Narry páros,de nem tudnék 1-et kiválasztani közülük <333

10. Ezt a blogot írásban befejeztem,már egy másikat kezdtem el amit egyenlőre csak én látok,de többen fogjátok AZT a blogot szeretni mint ez,mert teljesen más történet,mint az átlag...Legalábbis szerintem.

10 kérdés:  

1. Kedvenc könyv?
2. Milyen blogokat olvasol?
3. Kedvenc együttes?
4. Ha a legjobb barátnő/id/ből 2 lenne (szóval az igazi és a hasonmás,de ugyanúgy néznek ki,meg a hangjuk is egyforma) akkor hogyan tudnád megkülönböztetni őket?
5. Melyik TV műsorban szerepelnél?
6. Ha lenne egy szupererőd,mi lenne az?
7. Hogy jellemeznéd a blogodat?
8. Kedvenc film?
9. Ha lehetne egy híres barátod/barátnőd kit választanál?
10. Hány kérdést tettem fel? :DDD

Akiknek tovább küldöm:
Infinity†
Believe In Your Dreams 

16.Rész/A probléma

Hát itt egy új rész...Igazából nem nagyon terveztem ilyenre,legalábbis ti nem ezt a verziót fogjátok olvasni amit először írtam,így sok volt a törlés,de remélem tetszik <333 Komik jöhetnek <33 Puszi: MiraVagyok
Niall szemszöge:

Közelebb hajoltam hozzá és pár másodperc múlva,megcsókolt.Senki nem zavart minket,tekintve,hogy egy eldugott vécében voltunk,amit akkor találtam,amikor még mi voltunk az 1D-vel X faktorosok és felkutattam az egész helyszínt. Meg be voltunk zárva,így senki nem juthatott be. Azokban a percekben nem gondoltam semmire,minden megszűnt létezni,csak mi ketten voltunk. De pár perc múlva kipattantak az addig csukott szemei. Elhúzódott,vett egy nagy levegőt,és elengedett,csodálkozva néztem rá.

- Niall ezt nem szabad! - hangja kétségbeesett volt. - Ne...nem!

- De élvezted,és én is! - szabadkoztam.

- Akkor sem szabad! Niall én Dave-t szeretem – hangja még mindig kétségbeesett volt.

- Nem csak.

- Lehet! De ha szerelmes is vagyok beléd, Dave-t akkor is jobban szeretem.

- Lehet,hogy csak ez már kötődés,nem is szerelem – erősködtem.

- Honnan tudod? Te vagy Dave vagy talán én? Kötődünk egymáshoz,de még mindig szeretem,ez csak egy kis akció volt,amiről tudni fog és meg fogjuk beszélni! - dühös lett,nagyon.

- Nem,nem vagyok semelyikőtök sem! De gondolj bele! Konkrétan megcsaltad – az utolsó szót,hangosabban mondtam.

(Tekintsetek el attól,hogy elvileg ezen a képen Dave-t  pofozza fel,Niall-t képzeljétek a fiú helyébe :D - író szerk.)

- Te... - nyögte és lepofozott,majd kiabálni kezdett – Hogy gondolod? Csak kihasználod,hogy így is rosszul vagyok,meghalt a nagymamám! Neked csak az számít,hogy mikor tudod magad rám vetni! Elegem van belőled!

- Lucy – szóltam halkan,de akkorra már kint volt a vécéből.

- Hagyjál békén! Ezt az egy napot még kibírom,de utána soha többet nem akarlak látni! - minden szava olyan volt,mintha kést fúrnának a szívembe.

- Lucy várj már – kirontottam és körül néztem,hogy hol lehet. Futott vissza a színpadhoz,én meg utána iramodtam. - Lucy!

- Hagyjál! - futott tovább,majd lassan mindkettőnk kiért a színpadhoz. A lány tovább futott,mert megpillantotta kis csapatunkat. Mikor odaért hátrapillantott,rám.

- Lucy,várj már. - kiáltottam neki.

- Hagyjál – sírta el magát,és mikor a közelébe értem,újra futni kezdett. A lányok és a fiúk is csodálkozva néztek minket. És épp mikor elértem a fiúkhoz,Zayn megfogott.

- Niall,hagyjad! Állj le,látod,hogy ki van! - szólt nyugodtan.

- Nem! - üvöltöttem – Meg akarom vele beszélni!

- Nem,Niall! Nem fogod! - rakta a vállamra Liam a kezét. - Majd máskor.

Lenyugodtam,bár beletelt 10 percbe.

- Nem találjuk Lucy-t! - kocogott hozzánk Esmie. - Nincs az épületben.

- Ki nem mehetett – nézett a lányra,aggódva Harry.

- Dave-hez ment – néztem rájuk.

- Honnan gondolod? - vonta fel a szemöldökét,az éppen akkor megérkező Sam.

- Volt egy kis gondunk és Dave-el akarta megbeszélni.

- Akkor siessünk! - bólintott Mil is. - Harry,elvinnél minket?

- Igen – bólintott a fiú,majd rám nézett – Te itt maradsz.

- Ezt nem te mondod meg!

- Figyelj haver! Nem tudom,hogy mit csináltál,de Lucy nagyon ki van. Hagyd a lányokat! - felsóhajtottam,igaza volt. De Lucy egyáltalán nem ellenkezett,csak amikor kitalálta,hogy ezt nem szabad. Bólintottam,és leültem egy székre,majd néztem,ahogy elhajtanak.

Harry szemszöge:

Szinte száguldott a kocsi az úton,mert siettünk. Nem hagyhattuk Lucy-t ilyen állapotban!

- Nem tudom,hogy mit csinált Niall,de ha valami olyat,ami Luc-nak árt,akkor nem éri meg a holnapot! - dühödött be Esmie.

- Ess,Luc sírva rohant el! Nem az örömtől,zokogott! - nézett rá Sam,majd megszorította a lány vállát. A csajokról visszavándorolt a tekintetem az útra.

- De,te sem fogod akkor megérni a másnapot! A directionerek nem fogják annyiban hagyni,ha a drága szőkéjüknek,valami baja esik – hallottam Kyle hangját.

- Lányok,merre? - kérdeztem,mert egy elágazáshoz értünk.

- Jobbra! - suttogta Esmie,de hallottam.

- Hagyd,Ess! Majd mondom! - mondta Mil.

- És melyik ház az? - kérdeztem,mert sok egyforma lakás volt az utcában.

- Majd mondom,még menj tovább! Csak vigyázz,vannak fekvőrendőrök! - utasított Mil.

Lassabban hajtottam tovább,míg végül az egyik lány felkiáltott.

- Itt vagyunk!

- Gyerünk lányok,kiszállás! Sok szerencsét!

- Köszi Harry a fuvart! - kiáltott Sam az utcáról,majd gondoltam megvárom,míg bemennek. Többször is becsöngettek,de nem nyitottak nekik ajtót. Ekkor kiszálltam és a lányokhoz siettem.

- Kérlek – csúszott Kyle a földre. Már 5 perce folyamatosan csengettek,de még mindig semmi. Egyszer csak meghallottunk egy fiú hangot. Kisé torzítva volt,de a kaputelefon hibája lehetett.

- Mi van már? - dühös volt.

- Dave,Esmie vagyok! Engedj be,kérlek – Ess hangja elhaló volt,kissé ijesztő volt hallani.

- Még beszélgetünk – válaszolta Dave,és ekkor néhányan megkönnyebbülten felsóhajtottak.

- Lucy ott van? - kérdezte reménykedve Sam.

- Igen.

- Kérlek engedj be minket! - kérte most már Kyle is.

- Mondtam,hogy még beszélgetünk! - mordult fel. - 10 percet hagyjatok nekünk!

- Utána beengedsz? - kérdezte Mil.

- Igen – hallottuk Dave hangját,majd csönd lett.

- Üljünk vissza addig a kocsiba,különben megfagyunk! - ajánlottam fel,a többiek meg díjazták az ötletet.

- Már csak 1 perc – szólalt meg Mil nem sokára.

- Akkor szálljunk ki! - nyitotta az ajtót Sam, a többiek pedig követték. Végül bezártam a kocsit és a lányok után indultam. Pár perc múlva sem nyitódott az ajtó,így Ess becsöngetett.

- Ki az? - hallottuk Lucy hangját.

- Luc,Luc te vagy az? - kérdezte Esmie,és a megkönnyebbüléstől könny szökött a szemébe.

- Igen,Ess! Figyelj,még hagy beszélgessünk kicsit.

- Rendben,figyelj,minden oké van?

- I..igen – habozott a válasszal.

- Biztos?

- Figyelj,Ess mennem kell! - le akart rázni minket.

- Lucy! - mikor csönd lett,dühös lett – LUCY!

Amint nem érkezett válasz,dühösen becsöngetett egy szomszédhoz.

- Elnézést szeretnék kérni,Dave a barátom,és be szeretnék hozzá menni,de tegnap mondta,hogy elromlott a kapucsengője,de a telefont sem veszi fel. - Esmie tökéletesen hazudott.

- Persze kicsikém,gyere csak be! - hallottuk egy kedves néni hangját és kinyitotta nekünk az ajtót,mi pedig felrohantunk az 1.emeletre.

- Engedjetek be – dörömbölt Ess az ajtón. Pár perc múlva Dave-el találtuk szembe magunkat.

- Mit akartok? - vonta fel a szemöldökét.

- Bemenni! - válaszolta Sam.

- Lányok,mit kerestek itt? - jött ki Lucy is és Dave homlokának döntötte a sajátját

- Luc – ölelte át szorosan Esmie,barátnőjét.

- Ess,lányok,Harry – biccentett – Kérlek menjetek most el! Szeretnénk megbeszélni dolgokat,és ahogy látjátok minden oké!

- Rendben – bólintottak a bandatagok,majd én is. Miután kimentünk a házból és beültünk a kocsiba,csendesen utaztunk tovább. Mindegyikünk fejében csak 2 kérdés zakatolt:

Miért olyan titokzatosak? Mi köze van ehhez Niall-nek?

15.rész/Főpróba és újabb incidens

Halihóó :))) Sajnálom,hogy nem hoztam részt,de nyaraltam és ilyenkor semmi wifi.  Köszönöm a komit és ehhez a részhez is várom a véleményeteket főleg mert...Na nem mondom el,olvassátok! Puszi: Mira
Lucy szemszöge:

Zayn állt a liftajtó előtt. Csak biccentett egyet,és belépett a liftbe.
- Minden oké, Luc? - fürkészett,Niall pedig még mindig szorosan ölelt magához.
- Nem - mosolyogtam rá,és ebből levette,hogy igazat mondok,csak nem akarok gyászos hangulatot.
Zayn jobbnak látott békén hagyni,így csendben lifteztünk felfelé. Lassan abbahagytam a sírást és elengedtem Niall-t és nyomtam egy puszit az arcára. Mikor Zayn kiszállt a liftből és elég messze volt tőlünk, az ír fiú fülébe súgtam.
- Köszi,hogy mellettem állsz,de máskor hagyjuk a magánakciókat.
Csendben bólintott egyet,majd pimaszul elvigyorodott.
- Most mi van? - nevettem fel,majd megdörzsöltem az arcomat. Niall csak megrázta a fejét vigyorogva és visszamentünk a terembe. A kis mosolyt látván az arcomon,a lányok tapsolni kezdtek. Felnevettem és beálltam Esmie és Sam közé.
- Akkor beéneklés! - intett Simon.
Miután beénekeltünk (ami kb.15 perc volt) gyakorolni kezdtünk. A rosszullétem már csak 2x tört elő,a többiek pedig már el akartak hurcolni dokihoz.

- Nem,nem kell! Csak a stressz miatt van! Ha kicsit jobban kiheverem a halálát,és nyugisabb lesz a X faktor,akkor nem lesznek ilyen kis akcióim – állítottam,már századszorra.

- Lucy,lehet,hogy nagyon bunkó leszek,de ki halt meg? - fürkészett Louis. Persze nem hibáztattam. Engem is érdekelt volna,hogy kit is gyászolnunk,de nem voltam elég erős a kérdéshez. De még Ő tanította,hogy nem futhatunk el minden elől. A szemembe könnyek gyűltek,de letöröltem őket.

- Louis,a nagymamám hunyt el – mondtam ki,amit eddig nem,és ezzel együtt rám tört a sírógörcs. A többiek nyugtattak,de nem jártak sikerrel. Végül mentorkánk leültetett egy székre,a többieket pedig visszaállította,és gyakorolni kezdtek. Mivel Simon már rengetegszer látta a show-t,így ő mellettem ült és beszélgettünk. Mindent (jó nem mindent,de nagyon sokat) elmondtam neki,és miután indultunk színpadi próbára,már sokkal könnyebb volt a lelkem.

- Köszi,Si – öleltem át,majd összeszedtem a dolgaimat és a lányokhoz indultam meg. Miközben mi beszélgettünk,a fiúk kissé lemaradva tárgyaltak valamiről. Nem hallottuk,inkább a csajosabb dolgokra váltottuk a témát. Hogy holnap végül milyen hajunk lesz,milyen cipőnk,és milyen sminkünk. Bár mi egyedül csak a ruhát vesszük fel,hiszen minden másért egy profi,arra szakosodott ember áll rendelkezésünkre,mégis úgy beszéltünk,mintha a gimis keringőnk lenne más nap.

- Aztán rá fogom venni Niall-t,hogy rakjon az öltönyére egy masnit és összeöltöztünk. - magyarázta boldogan terveit,Kyle.

- És szerinted belemegy? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem valószínű...De valamit megszerzek és megfenyegetem – dörzsölte gonoszul a tenyereit.

- Nincs, 19 éves és már tudja,mivel kell fiút befolyásolni – nevetett Esmie,majd a többiek csatlakoztak hozzá,de én csak mosolyogtam. Ez is több,mint amit tehettem volna.

- Én meg fogom kérni Liam-ot,hogy tűzzön egy virágot a saját öltönyére. Akkor mi is passzolni fogunk – mosolygott Mil.

- Abba még csak belemegy! - bólintott Sam.

- Harry-nek rózsa lesz odatűzve,mert a ruhámon vannak kis rózsák. - jöttem enyhe lázba én is.

- Az keresztapás – vonta fel a szemöldökét Kyle.

- Nem is ez a legnagyobb baj...Hanem,hogy Niall leeheti. - mondtam,a lányokból meg kitört a nevetés.

- Luc,azért már poénkodsz! - fogta a fejét Ess,és szinte könnyezett a röhögéstől. Vállat vontam,és tovább sétáltunk,egymásnak magyarázva.

- Louis megúszta. Maximum valami fodros izét raknék rá,de ha igazán passzolnánk akkor a hajába menne egy fodros masni. - Döntötte oldalra a fejét,amolyan 'gondolkozó' stílusban Esmie.

- Én meg mit adnék Zayn-nek? Fekete virágocskák? Hmm...menne a hajához – képzelte el Sam a táncpárját – De az milyen tré már...Mármint nem az,csak nem az én stílusom.

- Tehát Zayn lesz az egyetlen normális fiú a bandában – összegezte Kyle.

- Bizony! Niall masnis lesz,Liam sima virágos,Harry rózsás, Louis hajában fodros masni lesz,és Zayn meg megúszta – vigyorgott Mil.

Miután Si,már ott várt minket,kicsit bosszúsan nézett rajtunk végig.

- Késtetek! - pillantott az órájára.

- Nem mindenki megy luxus kocsival! - válaszolta Sam.

- Hol vannak a fiúk? - nézett mögénk,mire mi is követtük a példáját. Az 1D tagjai sehol sem voltak.

- Még itt voltak,nem rég! - csodálkoztam. Pár perc múlva feltűnt egy vörös fejű Harry,majd Louis,Liam,Zayn és Niall. Mögöttük pedig rengeteg Directioner,akik autogramra,közös fotóra vágytak.

- Futááááás,be! - üvöltötte Harry,mire mi rohantunk be Simonnal együtt,aki épp telefonált és valami erősítésről beszélt...

- Igen,még négy gorillát a bejárathoz – magyarázta,mi pedig elkerekedett szemekkel néztünk rá.

- Gorilla? - kérdezte tőle Mil,mikor mentorkánk letette a telóját.

- Testőrök – vont vállat Simon,és bement a színpadhoz. Mi még megvártuk a fiúkat,de pár perc múlva a 4 "gorilla" futott el mellettünk.

- 1,2,1,2,1,2 – diktálta a tempót az egyik,és tisztára olyan volt,mintha valami akció filmben lennénk. Mi vagyunk a lányok,az ajtón épp beestek a vörös fejű "megmentőink" a négy "gorilla" pedig úgy viselkedett mintha James Bond lenne. A csajokkal összenéztünk,majd inkább bementünk az öltözőbe,hogy átvegyük a rendes,fellépő ruhánkat.

Esmie

Kyle

Lucy

Mil

Sam

A fiúk csak bámultak,az új szerelésünkre,Simon elismerően bólintott,Lau és Hope pedig a stylist-ot nyaggatták,mert nekik is kellett olyan ruha,mint amilyen nekünk volt.

- Érdekes lesz,az a puszi jelenet – vigyorgott Hazza,mire merő egyszerűséggel belerúgtam a lábába. - Erős a törpe.

- Törpilla – javítottam ki,és erősen ráléptem a lábára. Mázlija volt,hogy nem magassarkú a cipőm,de így is kiáltásra bírtam. A lányok kuncogtak,mire Harold felkapott.

- Megkeserülöd ezt,te mini manó – vett a vállára,mire én rúgkapálni kezdtem.

- Harry,szerintem rakd le. - ajánlotta Esmie.

- Dehogy rakom! Végre megvan!

- Kifogja dobni a taccsot,már szinte zöld a feje. És akkor színes lesz hátul a pólód – magyarázta Sam,mire a fiú gyorsan lerakott.

- Kössz – ráztam a fejem,mire ő kedvesen megölelt. - Na,azért.

- Csoportos ölelééés! - kiáltotta Louis és ránk ugrott!!! A többiek sem hagyhatták ki,így az énekpárommal a 'kicsi a rakás játék' végére,palacsinta alakúra nyomódtunk a súlyoktól.

- Aúúú – nyögtem,mikor Lau és később Hope is becsatlakozott. - Szálljatok le!

- Nem hallom! - tett úgy Liam,mintha tényleg nem hallaná.

- Azt mondtam,hogy szálljatok le rólam,mert nagyon fáj a hasam és hányingerem van! - üvöltöttem,mire egy perc múlva már senki nem volt rajtam és Hazzán. - Ess.

- Futás – fogta meg a karom és rohanni kezdtünk a vécé felé. Újból szerencsém volt,mert pont a fülkében jött ki a kaja.

- Ez így nagyon nem jó – fogtam a hasam,és öklendeztem még párat.

- Biztos ne menjünk dokihoz? - kérdezte aggódóan,mire én megöleltem.

- Majd vasárnap! Nem akarom,hogy kiírjon szombatra! A csapat az csapat,nem foglak titeket cserbenhagyni!

- Na gyere,menjünk színpadi próbára! - fogott meg újra a karomnál,és együtt visszamentünk a többiekhez. Közben mentorkánk éppen nagyban magyarázott.

- Tehát,nem sokára pár kiszállító meghozza a ruháitokat és főpróba a keringőnél. Ti vagytok a következőek,miután Tom lemegy. Adjatok bele mindent,ti lányok miután vége a közös produkciónak,itt maradtok és éneklitek a másik dalt. - mi csak bólintottunk,és mikor Tom végzett felléptünk a színpadra. Közben mindenkinek adtak 1-1 mikrofont,így kezdtük el a dalt. Hope,Lau és Simon is ott állt a színpad előtt és figyeltek minket. Lassan elértünk Harry szólójáig,és odaálltam mellé,majd megkapta a puszit. Akkor mindenki füttyögni kezdett,mi pedig folytattuk az éneklést. Miután végeztünk mindkét produkcióval,elmentem sétálni,de hirtelen valaki berántott a vécébe.

- Mi a? - háborodtam fel,de akkor megfordított az illető,így szembe kerültem vele.

- Ssss – pisszegett.

- Niall? - vontam fel a szemöldökömet. - Ez mire volt jó?

- Majd megtudod! Lehet el kéne menned dokihoz – aggódott,láttam rajta.

- Majd elmegyek.

- Rendben – mondta – Kezded kiheverni?

- Egy napja sincsen. De megpróbálom. Szerencsére sokan segítenek,így könnyebben megy,de elfelejteni nem fogom. - Niall csak egyet bólintott majd közelebb hajolt. Újra felállt a reggeli magánakció. - Niall.

- Hm.. - nevetett fel egy picit,majd még közelebb hajolt. Ledermedtem,mire ő bezárta az ajtót,és behúzott az egyik fülkébe,majd azt is bejárásra nem alkalmassá tette (tehát bezárta :D). Ekkor elöntött a 'Megakarom kapni' érzés,és hagytam magam. Nem gondoltam se Dave-re,sem arra,hogy mit is teszek úgy igazán,csak cselekedtem. Pár másodperc múlva...

14.rész/A reggeli incidens

Újabb réész :))) Augusztus van,tehát 1 hónap van hátra és suli,tehát nekem is most kell belehúzni,mert nagyon kevés időm van,de mivel ez a sztori kész ezért nincs probléma! Komizzatok,és jó olvasást <33 Mira
Lucy szemszöge:

Meghalt...Nem akartam magam sajnáltatni,szerettem volna,ha látják,hogy erős vagyok. Persze,ahogy én,úgy ők is tudták,hogy ez nem fog menni. Amint beléptünk a terembe, Lau és Hope is odajött hozzám és átöleltek. De minden rosszban van valami jó. Hihetetlenül jól esett,hogy a lányok,Dave és a tanáraink is segítettek ezt átvészelni. Miután a lányok végeztek az öleléssel,Simon is odajött.
- Kicsi lány,átfogjuk ezt vészelni! - súgta a fülembe,mire én erősebben öleltem. Erőtlenül bólintottam egyet,majd féloldalasan elmosolyodtam. A lányok egy kicsit vidámabbak lettek,de a gyakorláson,a levegőben benne volt a gyászos hangulat. Miután elgyakoroltuk egy csomószor,és külön is elénekeltük,eltáncoltuk párszor,fáradtan feküdtünk ki a padlóra.
- Lányok ez nagyon jó! - bólintott elismerően Si.
Épp nagyot kortyoltam a hűsítő vízbe,mikor rám tört a hányinger. Gyorsan felpattantam és kirohantam a vécére. Még szerencse,hogy pont akkor értem be az egyik fülkébe,mikor kidobtam a taccsot. Esmie jött utánam,és miután végeztem,lefröcsköltem magam vízzel.
- Jobban vagy? - kérdezte,hangjában az aggodalmat véltem felfedezni.
- Igen...Csak a stressz miatt van!
- Na,gyere te lány! - mosolygott rám kedvesen és megfogta a karom,majd beindultunk a terembe.
Mikor beértünk,sok aggódó pillantást kaptunk. Hope gyorsan előkeresett egy hányinger csillapítót,és miután bevettem újra elkezdtünk gyakorolni. Miután letelt a 2 óra (igen,most már növelték,mert csak 1 nap van hátra az élő show-ig),a padlón feküdve,fáradtan vártuk a fiúkat. Nem kellett sokat várnunk,mert úgy 10 perc múlva nagy zajt hallottunk a lépcsőházból. És 2 perc múlva be is léptek a fiúk. Épp röhögtek valamin,majd megpillantottak minket. Niall-nek nagyon csillogott a szeme,mire biztatóan elmosolyodtam. Mindegyik kezében volt egy zacskó,amibe belenyúltak. Egy kis keresgélés után előhúztak egy üveget. Mindenki az egyik Super Girls-ös lány elé állt (elém Niall került),és átadták a Coca-Cola-s (!!!) üvegeket. Sam felnevetett,majd megforgatta a palackot.
- Jé,itt a nevem! - kiáltott fel,mi pedig követtük a példáját és egyenként megtaláltuk a saját nevünket a palackon.
- Ez képet akar! - nézett rajtunk végig Kyle és összeraktuk az üvegeket,majd lefotóztuk. Mindenkiről készült olyan kép,ahol látszik a felirat és az illető éppen beleiszik. Mikor rólam készült a fénykép,kortyoltam egyet,majd az üvegre gyorsan visszacsavartam a kupakot és kifutottam a vécére. Hallottam pár léptet mögöttem és újra üdvözöltem a Róka családot (tehát kidobtam a taccsot). Esmie papírkendőkkel várt,én meg egy 'köszönöm-öt' suttogva vettem el őket.
- Lucy,biztos minden oké? Sápadt vagy,hányingered lesz konkrétan mindentől és émelyegsz egész ének-tánc órán.
- Ess,nagyon megviselt a halála. - szemeimbe könnyek gyűltek és egyenként csorogtak le az arcomon. - És így,hogy holnap élő show,a stressz is nagy! Alapból nem lenne baj,csak ez így pont összejött.
- Tudom,Luc - ölelt át szorosan,én pedig zokogtam. - Shh,nyugi Lucy!
Kissé lenyugodtam,majd megmostam az arcom és visszamentünk a terembe. Mikor beléptünk,a fiúk aggódva pillantottak ránk. 
- Hope tudsz adni még egy hányinger csillapítót? - kérdeztem. Hangom elhaló volt,gyenge amitől nagyon megijedtem.
- Pedig,ilyenkor hatnia kéne még - ráncolta a szemöldökét a lány,majd rám mosolygott - De persze,adok!
- Lucy,minden oké? Olyan szomorúnak tűnsz? Az arcod olyan,mintha sírtál volna - a szemeit teljesen az enyéimbe fúrta,közben pedig a karomnál fogva kivezetett a liftbe. Megértem a rajongókat,mert azok a csillogó,kék szemek (*----* írói hozzászólás :D). Közben benyomtam
- Niall,hidd el minden oké lesz...de Most? - szomorúan felnevettem - Semmi sem oké..Igen sírtam és borzalmasan szomorú vagyok. De ami nem öl meg az erőssé tesz!
Miközben ezt mondtam,fáradtan elmosolyodtam és egy könnycsepp folyt le az arcomon. Niall letörölte azt és magához húzott,majd megölelt. Kicsit eltolt magától és közelebb hajolt az arcomhoz. Lehelete az arcomat csiklandozta,majd még közelebb hajolt. Alig volt 1 centi köztünk,de én teljesen ledermedtem. Mikor már közelebb hajolt,hogy megcsókoljon,elhúzódtam. És akkor nyílt a lift ajtó.....

13.rész/Nyugtatás és a VÁGÓDESZKA

Igazán boldogság van! Első nap meglett a 2 komi,amiből tudom,hogy legalább 2 ember olvassa és megteszi azt 5 perc alatt,ami nekem nagyon fontos,tehát komiz. Nem tudom mikor jön a következő rész,ahogy láttam azért olvassátok,így amint összejön a 2 komi! Ehhez is írjatok,köszönöm az előzőnél a komizókat <333 Ha nem írtok,kiakadás lesz ;)) :// Mira

Mil:
Amint Dave meglátta a barátnőjét,azonnal odafutott hozzá,átölelte,Lucy pedig a fejét a fiú vállába fúrta az arcát.
- Kicsim - szorította magához Luc-t.
Mi csak szomorúan néztük a keservesen zokogó csapattársunkat,nem tudtunk bármit csinálni. Nem akartunk elmenni,cserben hagyni.

- Mi történt? - nézett fel Dave Esmie-re.
- Csak annyit mondott,hogy meghalt - válaszolt,hangjában szomorúság csengett. Mind tudtuk,hogy ki halt meg.
- Ő?
- Ő...
Utána nem is kérdezett többet,csak elvitte Lucy-t aludni,majd mikor sikeresen elaludt,kijött hozzánk.
- Lányok,ezt nem fogja kiheverni,ezt tudjuk! Fontos volt neki,szóval kérlek titeket,hogy amiben tudunk,segítsünk neki! Ne hozzuk szóba,beszéljünk Simon-al,a fellépőitekkel is! Biztos,hogy téma lesz,ezért is mi legalább könnyítsünk neki,ha a bulvárlapok nem!
- Dave megteszünk mindent,hisz a csapattársunk,a barátnőnk! Nem akarjuk,hogy neki rossz legyen! - néztem rá,mire egyet bólintott.
- Tudom,lányok! Ha nem gond,ma itt alszok! Nektek oké?
- Örülünk! Jó éjt - mosolygott rá Esmie,majd adott nekünk 1-1 puszit és bement a szobájába. Lassan mindenki követte példáját és csend honolt a lakásra.
*Reggel*
Az ébresztőm órájára keltem,majd fáradtan keltem ki az ágyból. Kibotorkáltam a konyhába,de közben belerúgtam az ágy egyik lábába.
- Áááááá - üvöltöttem fel,majd összeszorítottam a szemem a fájdalomtól. Hirtelen Sam rontott be egy VÁGÓDESZKÁVAL (!!!) a kezében. Mikor megláttam elkezdtem nevetni. Rám tört a röhögőgörcs,és Sam "te nem vagy normális" tekintettel nézett engem. Miután lenyugodtam,a lány nyugodt hanggal megkérdezte:
- Minden oké?
- Igen,csak bevertem a lábam az ágylábába. És nagyon fáj.
- Ja,csak az? Akkor semmi - vont vállat barátnőm.
- Sam,várj! - visszafordult szólításomra - Lucy,hogy van?
- Nem tudom...Még nem kelt fel.
- Ja,oké...
Kimentünk a szobámból,és elvégeztük a konyhában szükséges tevékenységeinket. Sam teát,én meg Esmie-vel együtt kakaót ittam. Nem sokára Kyle is megérkezett és csatlakozott a kakaó ivászathoz. Mind halkan beszélgettünk,amikor egyszer csak nyílt az ajtó és Dave lépett ki rajta,mögött pedig Lucy,erősen a fiú kezét fogva.
- Sziasztok! - eresztett egy gyengéd,kedves mosolyt.
- Szia - pattant fel Ess a kanapéról és átölelte barátnőnket.
Dave eltűnt pár percre,majd mikor vége lett az ölelésnek,már ott is állt egy bögre kakaóval és egy csésze teával a kezében.
- Köszi - mosolygott rá kedvesen,és a kezében a bögrével ült le a kanapéra mellénk,mellé meg Dave. Miután végzett a reggelivel,elénk állt.
- Figyeljetek! Nagyon édesek vagytok,hogy nem beszéltek róla. De meg kell birkóznom ezzel,élnem kell a tudattal. Szeretném,ha ugyanúgy élnénk! Mosolyogni fogok,nevetni fogunk,élni fogjuk az életünket! Rendben?
- Jó - bólintottunk egyszerre.
- Köszönöm lányok! Nagyon szeretlek titeket! - nézett végig rajtunk Luc. Kivitte a bögréjét,majd visszament a szobájába,nem sokára Dave is követte. Mi is elmentünk a reggeli teendőinket elvégezni és mikor épp a kabátomat vittem ki az előszobába,láttam,hogy a Lucy-Dave páros búcsúzkodik.

- Szia,kicsim! - adott egy csókot a fiú,a lánynak - Vigyázz magadra!

Luc bólintott egyet,majd becsukta Dave után az ajtót. Visszaindult a szobája felé,de pont láttam,hogy egy könny végig csorog az arcán. Mindannyian tudtuk,hogy nem lépett túl ezen a híren. Fájt neki,és bár normálisnak akart látszani,jó pár hétig nem lesz az. De nem zargatjuk,csak itt állunk mellette,és tudja,hogy bármikor számíthat ránk. Miután mind végeztünk a sminkeléssel,az öltözködéssel,a haj csinálással és a többi lányos dologgal,felhúztuk a cipőnket és elindultunk a mentorkánk házához. Ő már értesült ma reggel a történtekről,ezért kicsit kedvesebb lesz (már amennyire :DDDD) és segítőkész is. Mind vihogtunk (igen,Lucy is bár eléggé erőltetetten :///) és csevegtünk,míg végül odaértünk a ház elé. Lassan elhalkultunk és beljebb léptünk.

Mil-ről egy fotó ;)

1D szülinap és BSE

Na szóval NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT A DRÁGA 1D-NEK <3333 büszke vagyok rájuk,szeretem őket nagyon és gratulálok nekik! Gyűjtöttem pár oldalról véleményt,hogy mit jelentenek a fiúk nekünk,directionereknek!
Nekem a világot <333 ehhez nem tudok mit hozzáfűzni,nekem ez a gondolatom,mert...ezt nem lehet megmagyarázni!

A Harry Styles Magyarország ezt írta ki (érdemes elolvasni!!!):


Ezen a napon 3 éve. Zayn, Louis, Niall, Harry és Liam. Egy csapatba kerültek. One Direction. 2010. Július 23. 8:22. A pillanat amikor nem csak 5 csodálatos fiú de több millió lány élete változott meg. Ők 5-en létrehoztak hatalmas családot. Directionerek. Annyi mindent köszönhetünk a fiúknak. Naponta több óra boldogságot, felejthetetlen pillanatokat, nevetéseket, sírásokat. Amikor egy-egy díjátadón képesek voltunk órákig várni arra, hogy megemlítsék a fiúkat hogy nyertek és abban a pillanatban több százan sikítottak fel a tv/gép/telefon előtt. Vagy amikor csak azért néztünk végig egy műsort, hogy megvárjuk amíg a srácok fellépnek 3-4 perc erejéig. Amikor (most magyarokról beszélek) néztük a 2012-es X Factort. És a srácok üzentek. Csak nekünk. Magyaroknak. Én sírtam, nevettem, ordítottam..mert igen. Nekem az hatalamsat jelentett. Amikor felléptek az Olimpián...iszonyatosan büszke voltam rájuk. 3 év alatt több mint 70 díj. 2 album. 2 turné. És millió dolog amiért ezt az 5 különleges srácot elmondhatatlanul tisztelem és nagyrabecsülöm. Mert amikor meghallom hogy "One Direction" a szívem kihagy egy ütemet majd őrült tempóban kezd el zakatolni. És igen, nem szégyellem, hogy amikor elmegyünk egy kirakat mellett és meglátok valami 1D-s dolgot fangörling rohamot kapok. Vagy amikor meghallom a zenéjüket és elkezdek táncolni a bolt közepén vagy legyen az bárhol...teli torokból üvöltöm minden dalnak a szövegét, az emberek meg totál hülyének néznek. Elképzelni sem tudják, mekkora fájdalmat okoznak nekünk azzal, amikor a fejünkhöz vágják "A One Direction-nek egyszer úgyis vége lesz" vagy hogy "Hülye buzik" és egyéb dolgok. Ilyenkor egy Directionernek a szíve szakad meg.
Nekünk van egy álmunk. EGYÜTT TOMBOLNI EGY ONE DIRECTION KONCERTEN MAGYARORSZÁGON. A fiúknak ezelőtt 3 évvel valóra vált az álmuk. Ez az oka annak, hogy soha nem adjuk fel.
A lépcső aljáról a világ tetejére. Mert soha nem fogjuk elfelejteni, a videónaplókat. Amikor Louis egyszer csak felkiáltott: "- No! - Jimmy protested" vagy azt a nevezetes szállóigét: SUPERMAN IS HERE!
Amikor számoltuk a perceket egy-egy zene premieréig, vagy egy újabb klip megjelenéséig. Együtt örültünk, amikor levették Niall fogszabályzóját, vagy amikor megszületett nemrég az unokaöccse, Theo. Együtt sírtunk, amikor Payzernek vége lett, és együtt örültünk amikor újra összejöttek. Együtt aggódtunk Harry miatt, amikor Taylor ádozatává vált. Együtt olvadozunk vagy épp könnyezünk amikor megláttunk egy újabb képet Elounorról vagy Zerrieről.
Együtt szurkoltunk a képernyőkön keresztül Louis csapatának a meccseken.
Mert amikor ők boldogok mi is azok vagyunk. Együtt nevetünk és együtt sírünk velük. Ha kell szembeszállunk másik nagyobb családokkal (The Wanted) mert ha a fiúkat bántják olyan mintha minket is bántanának.
Amikor Ghana-ban voltak...én nem gondoltam hogy 3 perc alatt annyit tudok sírni, mint amikor mutatták a kis filmeket..a fiúkat sírni látni a legrosszabb érzés a világon. Ahogy a gyerekekkel bántak...csodálatos volt nézni. Nagyszerű emberek. Hatalmas szívekkel.
Ezalatt a 3 év alatt sok minden történt.
Igaz, én még csak 1 éve vagyok Directioner, de ezalatt az egy év alatt több millió másodperc boldogságot adtak nekem, amit nem tudok sohasem eléggé meghálálni nekik.
Ennek az 5 tökéletes fiúnak köszönhetem ezt a nagyszerű családot ahova tartozom.
Szeretlek titeket. És ezt az 5 bolondot is. Ez még csak 3 év...de tudjuk, hogy lesz még ebből 103 is :')
Nagyon-Nagyon büszke vagyok arra,hogy ennyi mindent elértek már ilyen fiatalon az életben és tényleg..nekik valóra vált az álmuk. MERT SOHA NEM ADTÁK FEL. Ezért is tökéletes példaképek
Remélem egyszer alkalmam lesz mindezt elmondani nekik élőben is:)
Directioner szív, Directioner lélek, Directioner leszek ameddig csak élek. Szeretlek titeket:')
3 év, 1 banda, 5 csodálatos fiú, több millió Directioner, és több ezer közös emlék és élmény. Köszönöm
‪#‎3YearsOf1D‬ Boldog 3. Születésnapot One Direction
..."mert még az életemnél is jobban! "
Ezt Bia,az egyik admin írta ki :')))

Egy másik admin pedig a következőt:
Boldog Szülinapot 1D!!!♥
Leírhatatlanul hálás vagyok nektek ezért a 3 évért!
Köszönöm,hogy vagytok nekem,és több millió Directionernek!
Köszönöm Liam,hogy megtanítottad:Soha ne adjam fel!
Köszönöm Louis,hogy megtanítottad:Még felnőttként is lehetünk gyerekek!
Köszönöm Niall,hogy megtanítottad:Nevetni a legszebb dolog!
Köszönöm Harry,hogy megtanítottad:A család az első!
Köszönöm Zayn,hogy megtanítottad:Bárhonnan is származunk,szeretnünk kell egymást!
Bár még legtöbben nem láttunk titeket,biztos vagyok benne,hogy egyszer minden directionernek teljesülni fog az álma!
Köszönjük a pillanatokat,mikor mosolyt csaltatok az arcunkra,hogy folyton dicsértek minket.
KÖSZÖNÜNK MINDENT,ÉS TUDNOTOK KELL,HOGY TI VAGYTOK A LEGJOBBAK.
A MAGYAR DIRECTIONEREK IMÁDNAK,ÉS IMÁDNI IS FOGNAK TITEKET ÖRÖKRE!
‪#‎imsoproud‬
basszus,lehet,hogy ez kicsit furán ett megfogalmazva,de bekönnyeztem és nem tudtam gondolkodni,csak leírtam,ami eszembe jutott!:(
IMÁDLAK TITEKET IS DIRECTIONEREK,ÉS MEG KELL,HOGY MONDJAM TI VOLTATOK AZOK,AKIKRE MINDIG SZÁMÍTHATTAM!♥
KÖSZÖNÖM!!!
Ez *k* nevű adminé
És egy videó,amin én személy szerint zokogtam,és elég sokan nem bírják könnyek nélkül! Nem akarok depis hangulatot teremteni,de ez annyira :')))

Aztán tegnap kijött a BSE!!!! Ez a kis 6:13 perces videó a LEGESLEGJOBB nézzétek meg,és segítsetek akkor is ha nem vagytok directionerek! Az a célunk,hogy meglegyen 1 nap alatt a 10 millió 7 százezer fölötti megtekintés,még van pár óránk! KÉRLEK SEGÍTSETEK! 

Így tehetitek meg (forrás:HSM):

HOGYAN DÖNTSÜK MEG A VEVO REKORDJÁT TERV:
Szóval amint tudjuk a BSE klip hétfőn jön ki a fiúk VEVO csatornáján, és jó lenne ha megdöntenénk a rekordot (Miley Cyrus- We can’t stop) , ami kb. 10.7 millió
megtekintés egy nap alatt. De hogy csináljuk?
#1 A legfontosabb ha újra akarod nézni a klipet NE a replay/újrajátszás gombot használjátok, hanem frissítsétek az egész oldal
#2 jó lenne ha minél több eszközön, gondolok itt tablet, telefon...stb ott is néznétek, szóval akinek van az izzítsa be és ott se álljatok le a nézéssel
#3 küldjétek el minden ismerősötöknek, rokonnak, mindenkinek hogy ők is nézzék meg
#4 NÉZZÉTEK EGÉSZ NAP, ne aludjatok!!!!! oké ez vicc volt
És az ilyen lejátszási listák nem működnek szóval ott ne!!!
Tudom h ehhez elég kevesek vagyunk, de ha mindenki megpróbálja ezt, megcsinálhatjuk. Minden megtekintés számít. ÉS még annyit kérnék, ha benne vagytok, akkor osszátok meg és küldjétek ezt szét minden oldalnak h mindenki tudjon róla és így sikerül a 10.8 milliós megtekintés 1 nap alatt. És varázsoljunk hatalmas mosolyt a fiúk arcára - Megjegyzés: azt hallottam, hogy elég 30 mp-et is megnézni és utána frissíteni az oldalt, de inkább nézzük meg az egészet, és amúgy is amilyenek ígérkezik a klip az egészet meg kell nézni.