24.rész/Találkozás újból és a rendezés

Sziasztok :) Elég jó hetem volt, szóval megérdemeltek egy részt annak ellenére, hogy nem komiztatok...Hiába írtatok egy időben, a blog története 180 fokos fordulatot vett és nem tudom, hogy tetszik e nektek! Valószínűleg több részt fogtok kapni ez időben, mert szeretném befejezni a blogot. A másik, ami NAGYON FONTOS! Az oldal jobb oldalán van egy közvélemény kutatás. KÉRLEK MINDENKI AKI MEGNÉZI, VAGY OLVASSA EZ A BLOGOT AZ VÁLASSZON AZ ALÁBBI PONTOK KÖZÜL! Tudnom kell, hogy érdekel e más sztori is titeket tőlem, szóval kérlek, válasszatok! Puszi

Lucy szemszöge:

Nagyon örültünk,hogy jönnek az 1D-s fiúk,hisz nagyon régen láttuk őket. 10 perc múlva csengettek,addig pihentünk. Dave ment ajtót nyitni,bár nem sok hang szűrődött ki,Harry-ét egyből megismertem. Felálltam,majd vártam,hogy jöjjenek.
− Kicsi Láány – futott hozzám,majd előttem megtorpant.Gyengéden megöleltem,majd nyomtam egy puszit az arcára. - És itt a még kisebb lány.
− Itt bizony – mosolyodtam el,mert a hasamat simogatta. Felvirultam amikor a többiek
beléptek a szobába. Először mindenki a saját "párját" köszöntötte,majd hozzám jöttek,úgymond 'pocak látogatóba'.
− Itt van a kis Cammie – mosolygott Liam,majd a fülét a hasamhoz érintette,hátha rúg vagy valami ilyesmi.
− Szia drága – ölelt át Lou,és le"pacsizott" a pocakommal. Felnevettem erre a tettére és adtam neki egy puszit.
− Szia – mosolygott Zayn – Csak egyet ígérj meg!
− Mi legyen az? - vontam fel a szemöldököm.
− Amint lesz haja hívj fel,had adhassak neki tanácsokat. - felnevettem.
− Ígérem! - mondtam,mire kaptam egy puszit tőle.
− Szia Lucy – nézett rám kék tekintetével.
− Szia – mosolyodtam el.
− Jó újra látni – súgta a fülembe,miközben átölelt. - Hogy van?
− Jól,erős kicsi.
− Na akkor hol van a híres szoba? - kereste Harry,mire megmutattam neki.
− Azt a – elharapta a szót,hiszen nem nagyon akart káromkodni. - Ez gyönyörű.
− Tegnap festettük és Dave meglepiből ma felrakta a matricákat.
− Tényleg szép – értettek egyet a fiúk,majd visszamentek a nappaliba és segítettek Dave-nek a könyves/játék polcban.
Mi addig néztük őket,nem nagyon tudtunk mit csinálni,végül csináltunk teát és leültünk beszélgetni,közben pedig lestük a munkálkodókat. Mikor mind kiittuk a teát,Lou felkiáltott.
− Kész a szekrény! - mi elismerően megtapsoltuk őket.
− És most jöhet a berakás a szobába – nézem végig rajtuk,ők pedig egy gyilkos pillantást lövelltek felém. - Hé,én csak ma beszeretném fejezni,mert 5 nap múlva jön a baba.
− Na akkor emeljük – szólt Harry – 1,2,3.
Nagy nehezen felemelték a szekrényt és elkezdték bevinni.
− Leszakadok – nyögött az ír manó,és a feje a vörös színt vette fel.
− Nem vagy egyedül – suttogta Louis,de nagy nehezen sikerült bevinniük a szobába.
− Lucy hova rakjuk? - kiáltott ki Dave,mire besiettem.
− Háát,kicsit jobbra – néztem ki egy helyet
− Ide?
− Mehetne balra picit
− Itt?
− Még egy picit balra!
− Jó már?
− Nem,inkább vissza egy kicsit jobbra! - néztem ki a tökéletes helyet,miközben a fiúk ide-oda mászkáltak egy szekrénnyel a kezükben.
− Biztos?
− Igen – elkezdtek a hely felé menni – Ott!
Nagy nehezen lerakták,majd kicsit távolabb mentek. Végül egyetértettek abban,hogy jó. Majd a kiságyat is bevitték,ami könnyebb volt. Lerakták egy-a lányok és általam-kijelölt helyre,majd jött a pelenkázó
− Ezt inkább bent építsük fel,mert nehezebb és a szobában könnyebb ide-oda mozgatni. - ajánlotta Zayn.
− Igen – bólogattak.
Végül a pelenkázó is a helyére került,így főztünk egy ajándék teát a segítőinknek,majd leültünk beszélni.
− Jön a baba,gondolom lesz esküvő is – nézett ránk Dave-el Harry,mire bátorítóan elmosolyodtam.
− Igen Hazz. És szeretnénk titeket meghívni – néztem végig az 1D tagokon.
− Tényleg? - lepődött meg.
− Igen - Bólintott Dave.
Igazából már csak a fiúknak kellett elfogadni az ajánlatot,mert majdnem minden megvolt. Az én tanúm Kyle lett,mert Esmie lesz a baba keresztanyja,a másik legjobb barátomat is kötni szerettem volna,valamihez ami számára és számomra is nagyon fontos. Persze Kyle sikított örömében mikor megtudta,és egy pillanatig sem habozott a válasszal,Dave pedig...Ő azt a személyt választotta akivel nagyon jól kijött az első pillanattól és azóta is mindennapi beszélőviszonyban vannak. Ő pedig Liam,akinek a vőlegényem ma mondta el.
− És Liam – nézett rá Dave – Szeretném,ha te lennél a tanúm.
Először a fiú meglepődött,majd elmosolyodott.
− Dave,szerintem tudod a választ! Nagyon szívesen leszek a tanúd – mondta,majd lepacsizott a vőlegénnyel.
− Na,akkor megvagyunk... - mosolyogtam,majd elgondolkoztam – Holnap még elmegyünk a
lányokkal babaruhákat,játékokat és könyveket venni,Dave pedig elkísér minket.
− Kicsim – nézett rám fájdalmasan,én pedig tudtam mit akar mondani.
− Nem! Jössz velünk,hisz ez nagyon fontos! - álltam ki a tervünk mellett.
− De Luc...
− Mondtam,hogy jössz velünk! Kész,téma lezárva.
− Na látjátok! Ez megy minden nap! - sóhajtott fel,mire a fiúk felnevettek.
− Jaj,te szegény! Borzalmas lehet,hiszen ezért akarsz elvenni – tettettem a sajnálkozó lányt.
− Jaj kicsim – mosolygott,majd kárpótlásul megcsókolt.
− És miről szerettetek volna beszélni? - tért rá a lényegre Kyle.
− Lesz egy turnénk,ahol egyszer jöhetnétek,mint fellépők. Írnánk egy közös dalt,és azt énekelnénk el...Később meg ha minden jól megy,akkor forgathatunk klippet is hozzá.
− Kb. hány nap lenne? - kérdeztem.
− 2,de úgy hogy jönnétek,este fellépés és másnap mehettek is vissza.
− Hány hónap múlva?- jött a kérdés Mil-től.
− 3! Akkor a baba 3 hónapos lesz,1 napot csak kibírnak Dave-el. - sandított rám Niall.
− De csak ha nektek is oké! Ha a baba miatt nem,megértjük! - sietett a nyugtatással Hazza. Dave-re néztem aki rám,szemkontaktussal megbeszéltünk mindent,majd felsóhajtott és gyengéden átölelte a vállam.
− Rendben – mosolyogtam rájuk,a lányok pedig vigyorogva adtak 1-1 puszit mindkettőnknek.
− Szuper! És nagyjából mikor lesz az esküvő? - nézett ránk Zayn.
− Hát,ez egy picit baj...Mert szeretnénk jól érezni magunkat a bulin,és a picivel ezt nem biztos,hogy meglehetne csinálni. Lehet,hogy csak 1 év múlva – válaszoltam.
− 1 év múlva lesz a stadium turné,de mindenképp megoldjuk! - vigyorgott rám Louis.
− Tökély,akkor mit csináljunk,ha megbeszéltünk minden fontos dolgot?
− Mivel még csak 11 óra van,elmehetnénk most vásárolni. - ajánlotta fel Sam.− De csak ruhákat,mert kicsit félek a fiúktól. A végén még tele lesz haj spray-kel hála Zayn-nek,műanyag kajákkal Niall-tól,perverz cuccok Hazzától,répás sapka,kesztyű és egyebek hála Louis-nak,és végül Liam jóvoltából biztos kap egy olyan pólót,ahol egy kanál piros csíkkal át van húzva. - vázoltam fel – Jó ötlet ez?
− Jó,bizony! - bólogattak a fiúk,akik szerint teljesen normális,ha egy babának ilyen cuccai vannak.
− Na jó – adtam be a derekam,ők pedig már a lakásban sem voltak. Felálltunk,és követtük a fiúkat a kocsihoz.
− Beszállás – üvöltötte Louis,mi pedig nagy nehezen beszálltunk a következő sorrendben:
Elől Hazza ölében Niall,hátul Zayn egyik lábán Liam a másikon Sam. Dave ölében Kyle ült,mert ő alacsony volt,így csak-csak kilátott Louis,Esmie pedig a szék mögött,előttem ült lent a földön,én pedig normálisan,nagy hassal egy ülést elfoglaltam. Így indultunk vásárolni.

23.rész/8 hónap múlva

Sziasztook :))) Ahw,nagyon aranyosak vagytok, mert mindig elfelejtem megnézni a kis chat ablakot, de oda is szoktatok írni és egy rossz szavam nem lehet! Oda én nem szoktam írni, és higgyétek el amint tudom hozom a részt! Szóval köszönöm Reginek, Beának és Annának (így név szerint), hogy érdeklődtek, meg ilyenek <33 Néha irkálnak oda egyéb emberek is angolul, nos nem tudom kicsodák, nem is törődök velük! Jó olvasást és írj komit ha tetszik <3

Sam szemszöge:

8 hónappal később

Mióta keringőztünk még az X faktorban,azóta 8 hónap telt el. Hogy mik történtek addig?

1, A következő héten a FOB-tól a The Phoenix-et énekeltük,végül az X faktorban 2.helyezésűek lettünk.

2, X faktor turnén voltunk,és 1 hónapja véget is ért

3,Lucy-t eljegyezte a barna herceg

4,A baba szépen növekedett,most már 9 hónapos

5,A baba lány lesz,így majd mi tudjuk tanítgatni

6,Végül közös megegyezés szerint a kis csöpség neve Cammie Katherina Carvolet.

A szobát ugye érthető okokból babarózsaszín lesz,így azt festettük ma. Lucy és Dave összeköltöztek,vettek egy nagyobb házat,ami emeletes,és közös pénzünkből. Ugyanis egy új házat vettünk,így mindegyik lakást mi uraljuk. Én lakok a 1.Emeleten Kyle-al és Mil-el. Ess és Lucy-Dave pedig lent a földszinten. Luc-ék lakása egy 5 szobás,egy gyerekszoba,egy nappali/előszoba,konyha,fürdő és Dave-k szobája. Mi a babaszobát festettük,így több doboznyi festékkel,és 6 nagy ecsettel kezdtük el reggel 8-kor. Ahhoz képest,hogy Lucy terhes,olyan mint volt,persze egészségesebben eszik,de ugyanúgy bulizik velünk (pia nélkül) nevet sokat,és nem egy aggódó borzalom. Néha-néha szünetet tartottunk a festésben,mert valaki éhes volt,de ilyenkor a többiek folytatták. Luc sokat dolgozott,így megértjük,hogy ki volt fáradva,ezért Dave már este hétkor elvitte aludni,de ő maga még visszajött.Az utolsó simításokat végeztük a szoba színén és magán a falán,amikor az egyetlen fiú/férfi elővett több csomag falimatricát. Rózsaszín-fekete alakok voltak,pl.: Mickey Egér és Minnie, vagy egy kislány aki lufit tart a kezében. Édesek voltak,így eldöntöttük,hogy amint megszárad a szoba,holnap első dolgunk lesz ezeket felragasztani. Közben már 2 saját dalt kiadtunk,aminek nagy sikere volt. Simonnal még mindig tartjuk a kapcsolatot,tud a babáról is (bár arról már minden ki,hála a turnénak),és támogat minket,mindenben. Hogy hogyan fogadta a közönség a Super Girls babát? Bár először nem értették,mert Lucy nagyon fiatal,de amint látták,hogy milyen szeretettel beszél a jövendőbeli lányáról,az utálkozás szeretésbe ment át,így egy mindennapi videóblog segítségével mindenki,akit érdekel,hogy mit csináltunk,hogy van Lucy és a baba,azt abban tájékoztatjuk. Szerencsére több millió embert érdekel,így a rosszabb napokon is sikerül miből merítenünk energiát. Mi,lányok összetartóbbak vagyunk mint valaha. Segítünk egymásnak mindenben,vigyázunk Lucy-ra és magunkra is.

 - Huh,ez durva volt – huppant le a kanapéra Kyle,és megtörölte a homlokát.

- De kész a baba szoba – mosolygott Mil,aki mint 18 éves (kövi hónapban lesz 19) boldogan várja a baba jövetelét.

- Köszi lányok a segítséget – nézett rajtunk végig fáradtan Dave. - De ideje hazamenni. Fáradt vagyok,jó lenne már aludni.

- Oksi – álltunk fel,adtunk neki 1-1 puszit,majd kimentünk a szobából,fel a sajátjainkba. Én még az enyémen megnéztem egy új részt a kedvenc sorozatomból,olvastam picit,majd lefeküdtem aludni. Ekkor hirtelen kipattantak a szemeim,és gyorsan megnéztem hányadika is van ma...Augusztus 1.,és be volt keretezve a naptáramba 8.-a,ugyanis arra az időpontra rakták ki Luc szülését. Eléggé fáradt voltam már,de muszáj volt SMS-t írnom Dave-nek,remélve,hogy még megkapja.

'Bocsi,a zavarásért,csak annyi,hogy a bútorok már megvannak a picinek?' - írtam neki.

'Szia,igen megvannak :)' - küldte vissza.

'Az ágy,a pelenkázó,a kis szekrény,könyves/játék polc,is?'

'Igen,nyugi,már mindenre gondoltunk'

'A függöny is megvan?'

'Igen,Sam és a szőnyeg is! Na jó éjt xoxo' – írta én pedig nyugodtan raktam félre a telefont és feküdtem le. Azért megnyitottam a baba szoba fájlát a telómon,hogy biztos minden megvan e,mert virtuálisan be tudtuk rendezni a szobát. Mint valami Barbie World,hiszen konkrétan minden rózsaszín a pici szobájában. Végül megnyugodva aludtam el,hogy holnap összeszerelünk mindent és készen leszünk az utolsó simításokkal is a baba-projektnél. Már csak a gólyának kell kibontania szoros csomóit.

Másnap

Reggel amolyan 'új nap van' boldogság töltött el,majd gyorsan elkészültem,és siettem le Luc-hoz,hogy felállítsuk a bútorokat.

- A szoba nagyjából megszáradt,de Dave most szenved a kisággyal – mondta,meg elnevette magát – Nagyon béna,nem megy neki.

- Hallom,drágám! Csak hogy tudd,nem te vagy itt és rakod össze ezt a hülye ágyat – kiáltott ki nekünk,majd egy perc múlva megjelent. Adott két puszit – Szia,tudnál segíteni? Elvileg ti ügyesebbek vagytok!

- Persze – nevettem,majd bementem a szobába,és Lucy-ra,majd Dave-re néztem – Ez most komoly?

- Én mondtam,hogy vicces – kuncogott barátnőm,a fiú pedig felsóhajtott.

- Nem így kéne kinéznie ugye?

- Hát nem éppen – bólintottam,majd szétszedtük az "ágyat". - Elolvastad hozzá a használati utasítást?

- Ööö...Adtak hozzá? - vakarta Dave a fejét,mire Lucy felsóhajtott.

- Drága Dave! Ilyenkor elgondolkozom,hogy hogyan tetted le az érettségidet. - rázta a fejét,majd adott egy puszit a vőlegényének.

- Na,nézzük! - jött be a többi lány az ajtón,majd leültünk és elkezdtük tanulmányozni a használati utasítást. Miután részletesen átböngésztük,következett az összerakás.

- Azt oda – mutatta Ess Mil-nek,aki engedelmesen oda tette az egyik hozzávalót.

Szépen lassan elkezdett kialakulni a normális ágy kinézet,így folytattuk.

 - Neeem! Azt ide – böngészte az utasítást Lucy,közben pedig tettük amit mond. Így mikor az ágy felépült,büszkén húztuk ki magunkat. - Kéész! Köszi lányok!

- Jaj Luc! Érted mindent – ölelgettük meg óvatosan,majd hirtelen csengeni kezdett egy telefon.

- Ez hol lehet? - kezdtem kutatni,mert az enyém volt. - Segítsetek! Nem találom!

A többiek kissé bosszúsan kezdték keresni a telefont velem együtt.

 - Megvan! - kiáltott fel Mil,mire odafutottam és felvettem. Tátogtam egy köszit,és hallgattam ki szól bele. Legnagyobb meglepetésemben Zayn volt.

- Szia drága! - köszönt bele – Már le akartam tenni.

- Mi az Zayn? - kérdeztem.

- Lenne egy buli.... - kezdte,de félbeszakítottam.

- Nekünk nem jó! Lucy-t nem lenne túl jó terhelni...mert nincs annyira jól – hazudtam,de csak egy picit...Igazából tökéletesen van,éppen Esmie-vel nevet valamin.

- Sam,nem kell hazudni. Konkrétan az egész világ tudja,hogy a kicsi lány terhes. Ráadásul nézzük a videókat,így mindenről értesültünk. Nem lenne pia,igazából picit beszélgetni. - kicsit döbbenten hallgattam a volt "párom".

- O..oké – egyeztem bele – Átjöhetnétek segíteni. Épp a bútorokat rakjuk össze,és Dave egyedül nem boldogul,mi pedig nem tudunk sokat segíteni.

- Mondasz egy címet? - azonnal lediktáltam,majd lerakta egy '10 perc múlva ott vagyunk-al'.

- Láányoook – kiáltottam be.

- Mi van? - hallottam Kyle-t.

- Jönnek a fiúk.

- Milyen fiúk? - kérdezte Dave,kissé aggódva.

- Az 1D-sek. - mentem be a szobába mire valamennyi arc kividult.

- De jó – ugráltak a lányok Lucy-val.

- És segíteni fognak? - vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Azért jönnek – bólintottam,mire a vőlegény nyugodtan bólintott.

- Akkor jöhetnek.

22.rész/Vegyes Érzelmek

Szóval sziasztok :))) Képzeljétek ma van a szülinapom és ez alkalmából új részt kaptok. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog és hivatalosan is kijelenthetem, hogy még 10 rész van hátra. Nem így terveztem a fejezetszámot, 50 részeset szerettem volna írni, de így jött ki az egész. Komizzatok, mert így a vége felé jó lenne tudni, hogy ha szeretitek ahogy írok, akkor jön egy másik blog is. Puszi :)

Lucy szemszöge:

- És a legtöbb szavazatot kapta.... - kezdte a műsorvezető.

- Mi,lécci – suttogta Sam.

- És ezzel párbaj nélkül bekerült a döntőbe... - folytatta.

- Mi legyünk azok kérleeek – suttogta Esmie.

- A... - húzta az időt.

- Mondd ki,hogy Super Girls – kiáltotta be valaki,mire mindenki felnevetett.

- Egy jósnővel van dolgunk,mert igen! Tovább jutott a SUPER GIRLS! - kiáltotta,mi pedig sikítva öleltük át Si-t és egymást.

- Tehát párbajozik Tom Weller és Ollie Upwart – jelentette ki Steve,mi pedig lerohantunk a színpadról. Egyből Dave karjaiban kötöttem ki.

- Kicsim,gratuláloook – pörgetett meg,majd letett,és szorosan megöleltem a családomat.

- Jaj,drágám! Nagyon ügyes vagy!

- Köszönöm – mondtam,majd Esmie-hez rohantam és őt is átöleltem.

- Tovább jutottunk – kiáltottuk és ugrálni kezdtünk.

- Dave,majd hazavisszük a szüleimet? Mármint a hotelukba? - kértem,mire édesen elmosolyodott és bólintott. - Aludhatok nálad?

- Persze,kicsim – lehelte ajkaimra,mire beletúrtam hajába és közelebb húztam magamhoz.

Miután végig néztük a párbajt (Tom esett ki),kimentünk elbúcsúztatni,majd átöltöztünk a rendes ruhánkba,és megálltunk a fiúk előtt.

- Fiúk,nagyon jó volt együtt dolgozni,és biztosan látjuk még egymást! - nézett végig rajtuk Kyle,majd megölelte Niall-t,és sorban mindenkit. Én voltam az utolsó,aki elbúcsúzott a fiúktól,így az ír szőkeséghez léptem.

- Tudod,jóban lehettünk volna – suttogtam a fülébe,miközben átöleltem.

- Majd egyszer elfelejtünk mindent,és barátok leszünk – súgta vissza,majd elengedtem és Liam-hoz léptem.

- Tudod Luc,hallottam,hogy miről beszéltetek,így tudom hogy mi van veled. - elakadt a szavam,de szerencsére csak Liam hallotta,mert úgy suttogtunk,hogy senki sem hallhatta – De senkinek sem árulom el! Csak ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra,a babára és Dave-re is.

- Ígérem – mosolyogtam rá,és szorosan megöleltem még egyszer,majd tovább mentem.

- Luc! Jó legyél,rendben? - ölelt át.

- Te is,és Eleanort puszilom. Azt mondják,olyan mint te,csak lány változatban.Egyszer mindenképp megismerném. Vigyázz rá is,és sok szerencsét a bandához. - Lou kedvesen rám mosolygott,majd viccesen hozzátette,hogy répát ne felejtsek el enni.

- Zayn – biccentettem. - Nagyon jó volt megismerni,tuti,hogy találkozunk még!

- Biztos Luc!

- Aztán majd elkérem a hajápolási tanácsaidat – nevettem fel,ő pedig vigyorogva bólintott,majd elengedett az ölelésből és az én drága Hazzám-hoz léptem.

- Kicsi lány! Sok szerencsét az élethez,és vigyázz Dave-re.Követni fogom,hogy mit csináltok,mit hoztok össze a lányokkal. Ne cseszd el! - suttogta,mire egy könnycsepp lefolyt az arcomon,amit biztos megérzett.

- Tudod Harry,először utáltalak,mert folyamatosan piszkáltál,de aztán rájöttem,hogy mennyit segítettél. És köszönök mindent! Találj magadnak egy szép és hozzád illő lányt,légy boldog,én is követni fogom,hogy mit csináltok az 1D-vel. Legyél ügyes,élvezd az életet amíg lehet. - súgtam neki,majd eltolt magától és letörölte azt az egy kósza könnycseppet. Neki is vöröslött a szeme.

- Én is köszönök mindent,Luc!

- Na,sziasztok fiúk – vettem mély levegőt,intettem nekik,majd kimentem a lányokhoz.

- Mi lesz a terv ma estére? - kérdezte Sam.

- Dave-nek elmondom. - céloztam a baba-ügyre.

- Sok szerencsét – bólintott Mil. - Én a családommal leszek.

- Szerintem én is – mondogatták a lányok.

- Furcsa – mondtam.

- Mi? - kérdezte Kyle.

- Hogy eltelt ez az egy hét is. Megismertük a fiúkat,akik felbolygatták az életünket. De ez így volt jó – suttogtam,mire a többiek is csöndesebbek lettek.

- Minden vég,valami kezdete – mondta Ess,én pedig bólintottam.

- Egy új életé vagy egy új hété...Bárhonnan nézhetjük – mosolygott Sam.

- Na megyek,még a hotelbe visszük anyáékat. Levit meg kitessékelem a kocsiból.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét Kyle.

- Szerintem jó lenne,ha megismerné a szüleidet. Nem gondolod? - mosolyogtam a lányra,aki elpirulva bólintott. - Na megyek.

- Kicsim, mehetünk? - kérdezte Dave,de kinyitottam az ajtót,afelől ahol az öcsém ült.

- Te nem szállsz ide be – rángattam ki.

- Mit csinálsz? - kérdezte dühösen.

- Kyle,szeretné ha megismernéd a szüleit – kacsintottam rá,ő pedig,mintha puskából lőtték volna ki,olyan gyorsan termett barátnője mellett.

- Most már igen – ültem be előre,és Dave-re néztem. Elindította a motort,majd az útra siklottunk és elindultunk. Még integettem a lányoknak,mentorkámnak,és a fiúknak is.

- És,nem gondolkodtatok már az eljegyzésen? - tette fel az igen váratlan kérdést apa. Dave-re néztem,aki az utat fürkészte.

- Még nem igazán – válaszoltam,majd a fiúm kezére raktam az enyémet,mert épp egy piros lámpánál álltunk. Az elmosolyodott és az ujjait az enyéim köré kulcsolta.

- Még jól megvagyunk így. - nézett hátra,majd elengedte a kezemet,mert zöldre váltott a lámpa. Befordult jobbra és leparkolt egy hatalmas szálloda előtt. - Itt is vagyunk.

- Köszönjük a fuvart – biccentet apu.

- Bármikor. - anyu és apu is kiszálltak a kocsiból,majd besiettek a szállodába. - Akkor haza?

- Igen. - mosolyogtam,majd adtam egy puszit az arcára. 10 perc alatt célba értünk,közben bekapcsoltuk a rádiót. Mikor kiszálltunk kéz a kézben mentünk be,majd felgyalogoltunk az 1.emeletre és bementünk a lakásba.

- Dave beszélnünk kéne – szóltam halkan.

- Ugye nem megint Niall? - kérdezte megrettenve.

- Dehogy is..Kérlek üljünk le az ágyra. - az ölébe ültetett,majd várta,hogy mit szeretnék mondani.

- Mi az,Lucy? - kérdezte,kis aggodalommal a hangjában.

- Tudod,elmentünk dokihoz.

- Liam mondta,hogy csak gyomorrontás. Bár a durvább változat. - szóval neki is ezt mesélték.

- Igazából nem...

- Akkor,mi van veled? - fürkészett,én pedig a szemébe néztem

- Lesz egy kis Lucy-nk vagy Dave-nk – mondtam végig mélyen tartva a szemkontaktust.

- Te-tessék? - kérdezte döbbenten.

- Apa leszel – mosolyodtam el félénken,mire felkapott az ölébe és nevetve megcsókoltam.

- Kicsim,én annyira örülök ennek – döntötte a homlokát az enyémnek,mikor lerakott.

- Én is,csak kicsit izgulok...Mi lesz a csapattal? A lányok is örültek neki,de ez sok ideig így nem fog menni! Turnék,koncertek és ti hol lesztek e közben a babával?

- Lucy,mindent meg fogunk oldani. Így ketten,hogy neki jó legyen és nekünk is – ölelt át a fél kezével,a másikat pedig a hasamra rakta. Mire én neki dőltem a mellkasának,ő pedig belepuszilt a hajamba.

És akkor én voltam a legboldogabb,és legnyugodtabb ember a világon,tudván,hogy pár hónap múlva minden tökéletes lesz.

21.rész/Keringő,és egyebek

Úúúj rész! Szóval olvassátok és komizzátok,mert 1 hetet kellett várnom, hogy 1 hozzászólás összejöjjön. Kérlek, ha tetszik írjatok!


Lucy szemszöge:

Levonultunk,majd jött egy nagy csapatölelés.

- Nagyon szeretlek,ugye tudod? - súgtam Dave fülébe.

- Volt egy ilyen sejtésem – mosolygott.

- Mennem kell ruhát felvenni,meg menni a sminkeshez,a fodrászhoz is. És van rá fél órám.

- A ruhában tudok segíteni – vigyorodott el pimaszul,mire felnevettem.

- Nem kell köszi,egyedül is megtudom csinálni – adta neki egy utolsó csókot és elsiettem. A ruha volt a legkönnyebb a cipővel együtt,majd jött a smink.

Mindegyikünket beültettek 1-1 székbe,és elkezdtek csinosítani. Nem kaptunk feltűnő sminket,nekem a szememre egy enyhe rózsaszín szemfestéket tettek,majd jött a szempillaspirál és tussal 'macskás' stílusúra húzták ki. Végül jött egy pasztell rózsaszín rúzs a számra. Kyle-ra egy bézs színű szemfesték került,simán kihúzva tussal,majd szempillaspirál és egy "csókra hívó" színű rózsaszín rúzst kapott. Mil-nek nem volt kifestve a szeme,csak egyszerű szempillaspirál és vörös rúzs,ami kiemelte (tényleg szép) ajkait. Sam a ruhája és a cipője miatt egy füstös fekete szemfesték került rá,és egy nem látszó szájfény,amitől csak csillogtak ajkai. Végül Esmie-n egy lila szemfesték foglalt helyet és egy lilás-rózsaszínes szájfény. Miután a sminkek rajtunk voltak,mentünk a fodrászhoz,aki rendesen megtépte a hajunkat. At enyémet egyszerűen hullámosították és oldalra fésülték,majd került rám egy kiló hajlakk,hogy biztosan tartson. Miközben a frizurámat csinálták,azon gondolkoztam,hogy jó lehetnék légyfogónak,a hajlakkba beleragadnának a legyek. Majd végignéztem a társaimon. Kyle-t is úgy hagyták,csak a masnit kötöttek bele a sűrű lobonca közepébe. Sam-nek is kibontva volt,felül pedig egy vízesés-fonás ékeskedett,ami nagyon gyönyörű volt,sűrű hajában. Mil-nek összekontyolták,és a konty köré (hogy ne látszon a hajgumi és a rengeteg csatt) befonták egy kimaradt tincsét,amit újabb hullámcsattokkal biztosítottak,de most már barnával,így nem látszott. Végül Esmie gyönyörű göndör haját egy lenti kontyba rakták és a fél haját kiengedve hagyták. Kis fehér virágos csattokat raktak bele,így gyönyörű frizurája lett. Szóval így néztünk ki:

Ezek után megkerestük a fiúkat,akik már a színpad mellett álltak. Elismerő pillantásokat kaptunk,köztük pedig Dave is ott állt.

Mikor odaértünk,a karjai a derekamon foglaltak helyet és a fülembe súgott:

- Gyönyörű vagy – elmosolyodtam,majd megcsókoltam. Ezek után elkaptam Niall végigmérő pillantását,amit egy 'szánalmas vagy' tekintettel koronáztam meg. Igen,volt valami abban a fiúban,de köztünk soha nem lehetett volna semmi,az üldözésével pedig csak jobban eltaszított magától. Lehajtotta a fejét,én pedig tovább nézelődtem. Ekkor a felénk siető Esmie-t és Sam-et pillantottam meg. Feléjük siettem,ezzel Dave-t a többiekkel hagyva.

- Hát ez is eljött – motyogta Ess,majd hárman megöleltük egymást. Ezek után Sam tovább ment a többiekhez,én pedig szorosan megöleltem barátnőmet.

Kicsit szipogtunk mindketten,hiszen mikor legutóbb így voltunk,ilyen alkalomnál az tavaly volt és akkor még nem volt Super Girls,sem X faktor,sem mini Lucy vagy Dave a hasamban.

- Ugye tudod,hogy mindenképp te leszel a keresztanyja,ha megszületik...Ehhez ragaszkodom – suttogtam,mire bólintott egyet. Majd visszamentünk a többiekhez és én újra Dave mellett foglaltam helyet. Miután vége volt a nagyon sokáig tartó szünetnek,Simon is megjelent.

- De szépek vagytok lányaim! - mért végig minket büszkén. - Nagyon ügyesek voltatok! Szerintem be fogunk kerülni.

- Reméljük! - bólintott Mil. Még beszélgettünk picit,majd mikor lement a színpadról a sztárfellépő felkonferáltak minden X faktorost. Még adtam egy gyors 'szurkolj,hogy nehogy elessek' csókot Dave-nek és Harry-be karolva indultunk ki. Vagyis inkább ő vezetett ki. Mikor megint újrakezdődött a sikítás,már nyugodtabban fogadtuk. Megállt minden pár egymás felé fordulva és felcsendült a zene,ami a Gyertyafény Keringő volt. A közönség is elcsendült,majd én és Harry elkezdtük csinálni az első lépéseket.Miután megvoltunk velük,a mögöttünk lévők becsatlakoztak. Majd a mögöttük lévők és így tovább,mikor végül mindenki eltáncolta az első mozdulatokat.Majd angol keringőzni kezdtünk rendesen és néha helyet cseréltünk más párokkal,így haladtunk tovább. Majd mikor visszaértünk az eredeti helyünkre párt cseréltünk. Pechemre Niall-hez kerültem,ő pedig vigyorogva fogadott. Miközben ketten táncoltunk,rá sem néztem,csak az ismerős lépéséket folytattam. Mikor visszacseréltek minket,Harry-re néztem,aki rám kacsintott. Rámosolyogtam,majd középre húzott. Egyszerre lépkedtünk,majd mikor a hátam mögé vetettem egy pillantást,könny gyűlt a szemembe. A színpad mögött ott állt a családom. Anya,Apa és Levi is,akik Dave-el együtt le sem vették rólam a szemüket. Esmie is odanézett,és ugyancsak megpillantotta a sajátját. Utána összenéztünk,és egymásra mosolyogtunk,végül Harry-vel megint elváltunk,és jött AZ emelés. Egy másik X faktoros lányt az összes fiú felemelte és ott tartotta egy percig. Majd lerakták és visszatértek a párjainkhoz. A közönségnek háttal fordítottak minket és jött a 'hátradöntős jelenet' tehát a fiúk nyaka mögé kulcsoltuk a kezünket,ők pedig a derekunknál fogva hátradöntöttek és így egy félkört köröztek velünk,majd visszaemeltek. Mikor újra szembekerültem Harry-val előre keringőztünk, és végül az adott mozdulatba álltunk be, végpóz gyanánt. Mikor meghajoltunk újabb tapsvihar töltötte be a csarnokot,majd levonultunk párokban.

- Anya,Apa,Levi – öleltem át őket szorosan,és közben éreztem,hogy meleg könnyek kúsznak le az arcomon.

- Kicsim – zokogott anya,és erősen ölelt. - Annyira hiányoztál.

- Te is – mondtam,majd a többiekre pillantottam. Mindenki családja itt volt.

- Szia,nővérkém – adott 2 puszit Levi,majd szorosan átölelt. - Megyek,ha nem baj.

- Dehogy is! Köszöntsd csak – biccentettem Kyle felé,az öcsém pedig megindult a lány felé. Mikor az észrevette,hozzáfutott és megcsókolta.

- Tudod,én is elvárnám az ilyen köszöntést – suttogta a fülembe valaki.

- Ha nagyon akarod – fordultam meg,majd hosszan megcsókoltam az illetőt,akit nem lesz nehéz kitalálni,hogy Dave volt.

- Ja édeském,annyira édesek vagytok együtt – mosolygott anya,én pedig felé fordultam,Dave pedig átölelt a derekamnál fogva.

Rámosolyogtam anyára.
- És nem tervezgettek közös jövőt? - kérdezte apa.
- Majd ahogy jön – válaszolta Dave,én pedig nyeltem egyet. Ők még nem tudják,hogy állapotos vagyok.
- Dave megyek,beszélek egy picit anyuval. - súgtam neki,majd elengedtem és anyut behúztam az öltözőnkbe.
- Mikor mentek vissza? - kérdeztem tőle.
- Holnap megyünk is,mert csak látni akartuk,hogy hogyan keringőzöl és versenyzel kicsim.
- Honnan tudtátok,hogy keringőzöm? - vontam fel a szemöldököm.
- A lovagod értesített.
- Dave?
- Igen kicsim. Szereted őt nagyon,ahogy én látom – mosolyodott el anya,de közben engem fürkészett.
- Mindennél jobban. Viszont valamiről beszélgetnünk kéne.
- Miről drágám? - kérdezte vidáman.
- Erről Dave sem tud,csak a lányok. - kezdtem.
- Beteg vagy? - ijedt meg anya.
- Nem...Hanem – folytattam,de megint félbeszakítottak.
- Ki akarsz ide költözni.
- Igen,majd valamikor,de nem erről van szó...
- Akkor...
- Anyu,állapotos vagyok – mondtam ki,neki pedig elakadt a szava.
- Te-tessék kicsim? - kérdezte.
- Terhes vagyok,anyu – néztem rá,ő pedig felsikított.
- Jaj,drágám! Gratulálok! Hány hónapos?
- Még csak egy. De Dave még nem tudja. Ma voltunk dokinál,mert folyamatos rosszulléteim voltak. Először csak azt hittem,hogy a stressz miatt,de hát nem amiatt volt.
- Kicsim,nagyon gratulálok! És mi lesz a csapattal? - kérdezte,már egy kicsit nyugodtabban.
- Maradni fog! Csak most kezdődött el. Amint megszületik a pici turnéni megyünk,persze vele. És nem a durva beosztásút.
- Rendben. Én nagyon örülök nektek,drágám,de szerintem mennetek kell,ahogy hallom!
- Igen,tényleg! Szurkolj anyu! - pusziltam meg,majd kisiettem a többiekhez.
- Mi volt,kicsim? - fonta át karjait körülöttem Dave.
- Csak meséltem neki,hogy mik voltak,míg nem volt itt.
- Aham – suttogta,majd megcsókolt.
- Mennem kell,majd nemsokára jövök – kacsintottam rá és Simon-al meg a lányokkal együtt kivonultunk a színpadra.

20.rész/Az előadások

Sziasztok édeseim :333 köszönöm a jó sok megtekintést,és a komikat az összes részhez. A sulim jól megy ami a blog(ok) jövőjének is jó hír :) Olvassátok sok szeretettel <3 MiraVagyok

Harry szemszöge:

Tom gyorsan lement,utána pedig a lányok következtek. Mindegyik beállt és vártak a zenére. Nem tudtuk,hogy mit énekeltek,de most rájöttünk. Kelly Clarkson – People Like Us c.dalát.

(most Candice Accola helyettesíti Esmie-t,tekintsetek el attól,hogy Candice szőke,peidg Ess barna - írói szerk.) 

Csak hallgattuk,mikor Luc-ra közelített a kamera,Niall lehajtotta a fejét. Liam megveregette csapattársunk hátát,majd tovább néztük a lányok műsorát. Énekeltek,táncoltak,mindent beleadtak,amitől szinte tökéletes volt a műsor. Mikor Lucy elénekelte az utolsó sort,mindenki felállva tapsolt nekik.

- Ők lettek volna a Super Girls,és szavazzanak a...... - kezdte a műsorvezető,a többire pedig nem is figyeltünk,csak vártuk,hogy megjöjjenek. Mikor ez megtörtént,mindenki odament a saját "párjához" átölelte azt és gratuláltunk nekik. Majd jött az egyenruha,amit mindenkinek kötelező volt viselnie...És hogy mi volt az?

Nekünk,fiúknak egy 'I <3 Super Girls' pólót kellett viselnünk,nekik pedig egy 'I <3 One Direction' feliratosat. Majd nekünk farmerrel állították össze,nekik short-al. Miután átöltöztünk Dave is megérkezett,és adott Luc-nak egy gyors csókot. A lány suttogott neki valamit,mire ő bólintott.

- Nagyon jók voltatok – nézett végig a lányokon,majd közelebb húzta magához barátnőjét. Niall-t figyelembe sem vette,így olyan érzésünk volt,hogy Luc nem mesélte el a reggeli incidensüket,amit már tudtunk Niall-től:

Miközben a lányok öltöztek,a fiúk öltözőjében

- Niall,mi volt ez a tegnap reggeli akciótok? - vonta kérdőre a fiút.

- Hát – vakarta meg a tarkóját – megcsókoltam Lucy-t...És nem ellenkezett.

- Tessék? - kiáltotta Zayn.

- Te nem vagy normális,tesó! - ráztam a fejem – Ezzel egy egész kapcsolatot cseszhettél el. Lucy-ék 5 éve vannak együtt,és semelyikük sem ártott neked.

- De nem értitek? Nem ellenkezett – vitte fel a hangját.

- De nem az ő ötlete volt,nem gondolod? - vonta fel a szemöldökét Louis.

- Legalább jó volt? - kérdeztem,majd Zayn hátba vágott,jó erősen.

- Isteni – sóhajtott fel Ír csapattársunk,majd ránk nézett – De azt mondta,hogy elfogja mondani Dave-nek.

- Hát haver,akkor te nem éred meg az előadást – húzta el a száját Louis.

- Honnan gondolod,hogy megver?

- Figyelj,mint olyan ember akinek van barátnője – Lou halványan elmosolyodott – Bármit megtennék,hogy a barátnőm biztonságban legyen.

Ekkor meghallottuk a lányok sikítását,és Liam bement az öltözőbe. Hallottuk a beszélgetést,de nem bírtuk megállni,hogy ne dőljünk a nevetéstől. Majd elmentünk beénekelni és elgyakoroltuk a dalunkat Közben Dave is ott volt,de semmit sem csinált. Mintha Niall levegő lenne,velünk viszont jól elbeszélgetett.

- Harry – nézett rám,én meg kérdőn rá. - Lucy elég durva tud lenni...Szóval ha lesz a puszis jelenetetek,én vigyáznék.

- Téged nem bántana,hisz a barátja vagy.

- És a gye.... - Kyle elharapta a szót.

- Mi? - kérdezte Louis.

- És a gyengélkedőn,majd meglátogatunk – integetett,mire megráztam a fejem.

- Én a te helyedben mondom. - veregette meg a vállam.

 Fiúk,lányok ti jöttök – kiáltott nekünk oda az egyik statiszta. Lucy még adott egy gyors csókot Dave-nek,majd mindenki beállt a színpad mögötti megbeszélt helyre.

Felcsendültek a WMYB első szólamai,és akkor kinyílt az óriás,fő ajtó. Majd egyszerre elindultunk kicsit előrébb,de mégis a lépcső tetején maradtunk. Sikítozás töltötte meg a csarnokot,Liam és Mil mosolyogva kezdték el a dalt. Li mellett én,Mil mellett Lucy állt. Közben a hátunk mögött becsukódott az ajtó és az emlékeink erről a hétről villantak be. Képek,videók (persze lenémítva) amik legjobban jellemezték a hetünket. Mikor mi következtünk,lejjebb sétáltunk a lépcsőn,így most mi kerültünk középre.

- But you – énekeltük,és mikor elkezdődött a refrén,leugrottunk a lépcsőről,Liam-Mil páros pedig lefutott. Közben mögöttünk épp olyan videók mentek,mint ahogy gyakoroltunk,vagy a hülyéskedésünk.
 - Baby,you light up,mí world like nobody else – jöttek elő a rejtett ajtók mögül a többiek,mire még nagyobb sikítás következett. Lucy hátranézett az ajtóra,hiszen ott jelent meg,ahogy Luc Levihez fut,majd a fiú megpörgeti őt. Aztán egy Dalucy (Dave-Lucy) pillanat jött.

Énekeltünk,mindent beleadva,hiszen nem engedhettük,hogy a lányok a cél előtt kiessenek. Simon büszkén nézett minket,majd a lányok csinálták a koreót,mi pedig buliztunk a színpadon. Majd mikor jött a szólóm,Lucy-t közelebb húztam magamhoz a derekánál fogva és a kezemet ott hagytam,a másikkal a mikrofont fogtam. Luc a kezét a mellkasomra rakta,az egyikben ő is a mikrofont szorongatva. Elő kellett adnunk azt,hogy mi most "flörtölünk",nagyba kapcsolva. Féloldalas mosolyommal néztem őt,majd mikor vége lett a szólómnak,a lány megpuszilt. Még nagyobb sikítás következett,majd tovább énekeltünk,és buliztunk a színpadon. Végül az utolsó sor jött.

- You Don't know you're beautiful– énekeltük Lucy-val,majd leálltunk.Pár másodpercig csönd volt,majd olyan hangos taps és sikítás vihar vette kezdetét,hogy vigyorogva hallgattuk. Nekünk ez nem volt új,hiszen már rengeteg koncerten énekeltünk,de a lányokon végignézve büszkén hajoltunk meg.

- Ők voltak a One Direction és a Super Girls! - jött be a műsorvezető,azt hiszem,Steve. - Milyen volt,lányok?

- Nagyon jóóó – felelték vidáman és egyszerre.

- Volt egy puszi jelenetünk! Ez hogy is volt? - vigyorgott Steve,majd felém és Lucy elé tartotta a mikrofont.

- Ez volt a koreográfia – vontam meg a vállam,majd megöleltem Lucy-t – De nem bánta.

- Hülye – bokszolt bele a karomba a partnerem,mire a közönség felnevetett.

- És hát volt egy szomorú dolog ezen a héten – kezdte – Lucy,szeretnél mesélni?

- Most őszintén? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Rendben,értem és bocsi a kérdésért! Szóval Lucy-nak meghalt a héten a nagymamája. - közölte az információt,mire mindenki elhalkult. Lucy közelebb húzódott hozzám – 1 perc csönddel tiszteljük meg.

Mindenki csöndben volt,Lucy-nak pedig egyre több könny tört utat. Ekkor Az operatőr vette közben az adást,így megmarad az utókornak. Mikor letelt ez a kis idő,Lucy elkérte a mikrofont majd könnyektől kissé fojtott hangon megszólalt. De ekkor Dave kijött a színpadra,bár pár testőr visszaakarta fogni,Lucy felé nyújtotta a karját,így a fiút semmi sem akadályozhatta meg. Lucy-hoz ment,átölelte és a fülébe súgott valamit,amitől a lány halványan elmosolyodott.

- Nagyon köszönöm szépen,hogy ennyien megtiszteltek ennyivel,és hogy ezen a héten nagyon sokan álltak mellettem és segítettek. A lányok,a mentorok,a fiúk,a családom és a rajongók,de legtöbbet Dave. - szólt bele,majd lehetett látni,ahogy jobban odabújik a fiúhoz. Erre a rajongók tapsolni,némelyik sikítani kezdett. Aztán pár perc után kialakult egy mondat,amit nagyban üvöltöttek egyszerre a rajongók.

- Csókot,csókot,csókot! - erre Lucy elmosolyodott,majd valamit beszéltek Steve-el,de nem hallottuk,mert a mikrofont eltartották. A műsorvezető csak bólintott egyet,majd Dave is becsatlakozott a beszélgetésbe. Két perc múlva Luc Dave felé fordult,a fiú magához húzta (ekkor biztos voltam benne,hogy a kamerák rájuk közelítenek) és egy 'Több milliós nézettség előtt vagyunk,szóval csak finoman' csókot láthatott a közönség. Ezek után fütty és taps zúgott végig a termen.

- Tehát a Super Girls és a One Direction közös produkcióját láthatták – és ekkor levonultunk a színpadról.

19.rész/A hír és a fogadása

Sziasztok emberek :))) Gyorsan megérkezett a 3 komi,a másik,hogy lehet egy időre ez az utolsó blogom,mert nincs se időm,se kedvem írni egyet...Viszont elkezdtem olvasni egy nagyon jót,szerintem az utolsó bejegyzésnél kiteszem a linkjét ;)) Pussz drágák és ehhez a részhez különösen SOK komit kérek!

Lucy szemszöge:

nyitódott az ajtó és egy fiatal kis orvosnő dugta ki az arcát.

- Lucy Swite!

Bementünk a másik kórterembe,és megálltunk az ajtó előtt. A kisasszony becsukta az ajtót,majd leült a doki mellé.

- Üdvözlöm! Morethan doktor vagyok! Mi okból vannak itt?

- A barátnőm lehet,hogy terhes. - szólalt meg Esmie.

- Értem,maga jött ide,vagy ide küldték? - nézett rám a doki.

- Ide küldtek!

- Rendben,kérem feküdjön ide! - egy kis ágyra mutatott – Magára kenek egy kisé hideg, zselés krémet!

Lefeküdtem,a doki arra az oldalamra ment ahol a műszerek voltak,Ess pedig a másik oldalról nézett engem,majd a monitort. Tényleg rám kenték az a hides,zselés krémet,majd a hides műszert is a pocakomra rakták. Kissé belenyomták a hasamba,annyira nem durván,hogy fájt,de nem volt kellemes érzés. Elkezdett vizsgálni,a barátnőm pedig a monitort,néha engem nézett. A doki párszor hümmögött,majd Esmie-re nézett,végül rám. Elrakta a műszert,adott pár törlőkendőt és megvárta,míg visszaveszem a pólóm és kidobom a koszos papírkendőket.

- Nos Lucy...A műszer kimutatta,hogy minden oké van. De készüljenek arra,hogy egy babával bővül a család – mosolygott – Mert maga bizony állapotos!

- Úristen – nyögtem ki,Ess pedig megszorította a kezem. - És,hány hónapos?

- 1! Kéri az ultrahang felvételeket? - nézett rám kedvesen,én pedig bólintottam. Miközben nyomtatta a képeket,kérdezgettem tőle.

- És egészséges?

- Teljesen! - mosolygott a doki.

- És szép?

- Majd meglátja! Figyeljen,tudom,hogy maga dönt,de ott van az abortusz lehetősége is! - Esmie-re néztem,aki megrázta a fejét. Nem tudom mi lesz,de nem szeretném ezt a lehetőséget. Megölni ezt a picit? Habár nem is direkt jött,de jött.

- Nem,ezt nem szeretném! - jelentettem ki,a doki meg kedvesen rám mosolygott,majd odanyújtotta a felvételeket. Rápillantottam a képekre,és könnyezni kezdtem. Esmie-vel együtt néztük végig,majd letöröltem a könnyeket,és végül megköszöntem a dokinak mindent és időpontot egyeztettünk.

- Akkor jövőhét csütörtökön itt találkozunk,délután 5-kor!

- Viszlát és tényleg mindent köszönök.

Kiléptünk,majd miután kiléptünk az utcára Esmie megállított.

- Most mi lesz? - szemében a kétségbeesést találtam felfedezni.

- Nem szeretném elvetni. Szeretem és nem tudom hogyan,de megoldom! 1 hét van az X faktorból,és ha pihenek sokat,attól még tudok énekelni! Nem akarom,hogy feloszoljon a csapat,de a baba is fontos!

- Én megértelek és mindenben támogatni foglak! - ölelt át gyengéden,én pedig gyengéden sírtam a karjaiban.

- Annyira köszönök mindent!

- Na,gyere! Elég az érzelgősségből! Menjünk haza,hívom majd ott Si-t!

- Rendben! - így hogy tudom,hogy állapotos vagyok,kicsit jobban bírom. Hazamentünk,én lefeküdtem aludni,mert pontosan tudtam,hogy mikorra felébredek,szembe kell néznem azzal,hogy a többi lánynak,Simonnak és Dave-nek is el kell mondanom mindent. De szerencsére Esmie-re támaszkodhatok,mert ő mindenben segít.

Nagyjából 3 óra múlva

Két órát aludtam,és mióta felkeltem,Ess-el néztünk étrendeket,hogy miket szabad és miket nem enni. Nem ajánlják a sósat,zsíros kajákat,de annál inkább a gyümölcsöt,zöldséget,vizet (sokat),a barna kenyeret. Szóval olyan,mintha fogyókúráznék,csak nem lemennek a kilók,hanem a babának fel. Rákerestünk híres sztár anyukákra,némelyik meg volt interjúvolva,mi főleg az énekeseket olvastuk el. Sok mesélt arról,hogy ő nem ugrált a koncerteken,csak ült egy kényelmes széken és énekelt. Vagy éppen megkérte a rajongókat,hogy ne sikítozzanak,meg ilyesmi,ert nem tenne jót a babának. Miután végeztünk a kutakodással,utána olvasással és az egyebekkel,beszélgettünk egy picit.

- Szerinted látszik? - kérdeztem Esmie-t,miközben felhúzott pólóval álltam a tükröm előtt.

- Jaj,Luc! Csak 1 hónapos,ilyenkor nem látszik semmi még! Majd ha 4 hónapos leszel,olyan lesz mintha meghíztál volna,és az 5.-6. hónapban látszani fog.

- Igaz,hisz olvastuk – bólogattam.

- És gondolkodtál neveken? - érdeklődött a barátnőm.

- Ess, 3 órája tudtam meg ezt az egészet! De ha fiú,akkor tök jó lenne a Mark,nem?

- Édes lenne...Mark Carvolet. A Conor nem tetszik? - gondolkodott Esmie.

- Még nem tudom – nevettem,majd mikor volt 30 percünk odaérni,elkészültünk és siettünk az X faktor épületbe. Mikor beértünk,Harry várt minket.

- Na,mi volt lányok?

- Gyomorrontás durvább verziója – improvizált Ess,és ment neki.

- Húú,jobb búlást,kicsi lány! - mosolygott rám Hazza,majd a többiekkel bementek az épületbe. Követtük őket,mi pedig betértünk a lány öltözőbe,ahol már csapattársaink ott voltak.

- Sziasztok! - ugrott a nyakunkba Kyle.

- Mi volt? Minden oké van? - kérdezett rá egyből Sam. Ess-el összenéztünk,majd gyorsan átöltöztünk és mesélni kezdtünk.

- Hát voltunk ugye bent a kórházban és először csak sima vizsgálatra mentünk. Ott elmondtam a panaszaimat,a doki megvizsgált,majd beküldött ultrahangra.

- Ultrahangra? Azt meg minek? - csodálkozott Mil.

- Hagy meséljen! - intette le Sam és újra felém fordult.

- Ott is megvizsgáltak,majd elmondta a doki,hogy mi a helyzet,hazamentünk,aludtam két órát,majd utána beszélgettünk Esmie-vel. - direkt hagytam ki,hogy mi volt a 'helyzet',mert nem tudtam,hogy a lányok hogy fogadnák.

- És mi a helyzet? - fürkészett Kyle. Segítségkérően Ess-re néztem,majd lehunytam a szemem.

- Lucy....Szóval Lucy-éknak lesz egy mini Dave-jük,vagy Lucy-jük – közölte Esmie,a lányok meg csöndbe maradtak. Majd két perc múlva sikítani kezdtek.

- Úristen,de jóóó – ölelt át gyengéden Sam.

- Gratuláloook – ugrált Mil vidáman.

- Ez nagyon szupeeer – visított Kyle

 Ekkor Liam lépett be az öltözőbe,mi pedig elkerekedett szemekkel néztünk rá.

- Lányok,mi ez a nagy visítozás? - kérdezte.

- Lucy... Kapott egy irtó jó cipőőt! Annyira irigyeljük érte! - hazudott Kyle,és ahogy láttuk Liam bevette.

- De hogy gondoltad,hogy bejössz? Mi van,ha öltözünk? - vontam fel a szemöldököm.

- Akkor elnézést kérek és kimegyek – válaszolta,mi pedig bólintottunk. - És annyi,hogy Simon kéri,hogy gyertek beénekelni.

- Megyünk! - vettük fel a cipőnket és Liam után futottunk.

- Minden oké volt,Luc? - kérdezett mentorkánk.

- Csak durvább gyomorrontás – kiáltotta Zayn,így nem volt nehéz kitalálni,hogy Hazza elmondta a fiúknak.

Egy gyors beéneklést követően,elgyakoroltuk mindegyiket még egyszer,majd a kis tévén keresztül néztük,ahogy Si elhelyezkedik a székén.Akkor megjelent a műsorvezető,mire mindenki tapsolni,füttyögni kezdett.

- Halihó! Ezennel az adást megnyitom! - kiáltotta,mire sikítás zengette be az egész teret,még a kis tévén keresztül is befogtuk a fülünket.

18.rész/Utolsó Óra és a Doki

Drágáim,3 komi 1 nap alatt! Nagyon happy vagyok <33 egy kis rész,a nyár utolsó napján,már szeretném befejezni ezt a blogot,de vannak részek így sokkal több részt fogok hozni! Kérlek írjatok bármit a részekhez,hogy tudjam,érdekel titeket! A másik,hogy új blogot kezdtem (már a sokadik :DD) ennek a története megragadt,majd elmondok mindent róla,de nem pofázok tovább,csak annyi,hogy Olvasnátok e? Puszi <333

Lucy szemszöge:

Mélyen aludtam,majd hangok szűrődtek be,álom világomba. Mocorogni kezdtem és lassan kinyitottam a szemem.

- Lányok! - kiáltottam fel,ezzel felkeltve Dave-t.

- Sziasztok – kuncogtak,mire mi Dave-el összenéztünk.

- Mit kerestek itt? - ásítottam.

- Simon kérte,hogy ébresszünk fel. - hátradőltem az ágyon,és ahogy láttam Dave visszaaludt.

- Miért,hány óra? - nyögtem fáradtan,és közel voltam ahhoz,hogy újra elaludjak.

- 10 óra – nézett az órájára Mil,mire felültem.

- Mennyi?

- 10 óra,szóval elaludtatok. - mosolygott Esmie.

- Daveeee – ráztam a fiú vállát.

- Mi van,kicsim? - résnyire nyitotta a szemét,és engem fürkészett.

- 10 óra van!

- És?

- Menned kell dolgozni – magyaráztam.

- Lucy,szombat van – hunyta vissza a szemeit.

- Tééényleg! Viszont nekem mennem kell! - adtam egy puszit az arcára. - Elcsórhatom az egyik pólódat?

- Melyiket?

- A Jack Daniels-eset! Lécci – kérleltem.

- Vigyed! - egyezett bele.

- Köszi – adtam neki még egy puszit,majd kipattantam az ágyból. A lányok végig nézték ahogy öltözöm,és épp mentem be a fürdőbe fogat mosni,de amint megízleltem a fogkrémet,egyből elöntött a hányinger és igen...kidobtam a taccsot. Dave hihetetlenül gyorsan ott termett mellettem,és tartotta a hajam.

- Fúú – töröltem meg a számat,majd lehúztam a vécét.

- Elviszlek dokihoz!

- Neeem,most nem! Szombat van,Simon soha nem bocsátaná meg nekem,hogy kihagytam az énekórát!

- De ez így nem jó! Felhívjam Si-t? - hangjában aggódás csengett.

- Nem kell! Még besietek énekórára,egy utolsót gyakorlok,akkor lesz egy 3-4 órás szünetem,majd akkor Esmie elkísér!

- Biztos,ki fogod bírni?

- Igen – öleltem át,majd gyorsan fogat mostam,és elköszöntem az akkor már alvó Dave-től,és besiettünk a mentorházba.

- Lucy,mire véljem a késést? - kérdezte a mentorkánk dühösen.

- Elaludtam?! - kijelentésem inkább kérdésnek hangzott,és akkor megkaptam a 'Mit képzelsz te magadról,nem alszunk el,olyan nehéz beállítani egy hülye órát? Esküszöm nem állok jót magamért,ha emiatt kiestek ma" szöveget,persze a 10 perces változatát.

- Szuper,most már később kezdhetjük! Na egy gyors beéneklés és elgyakoroljuk,ahányszor tudjuk. - tapsolt kettőt mentorkánk.

Gyorsan beénekeltünk,majd gyakorolni kezdtünk.

- Sam nyugi! Már csak 10 perc,addig 3-szor elpróbáljuk! Menni fog! - noszogatta Simon.

Beálltunk és énekelni kezdtünk. Majd újra. És újra. Mikor lejárt az énekóránk, sóhajtottam egy nagyot,és kicsit más zenét kapcsoltunk be. Az egyik adón épp Korn ment,mi pedig őrülten ugrálni kezdtünk,a fejünket ráztuk,tomboltuk a hörgős zenére.

- Hööööööööö – hörögtünk,közben pedig sokat nevettünk a hülyeségeink miatt.

- Hörög,hörög,hörög,hörög – "énekelte" elváltoztatott hangon Esmie.

Nem sokára megjelentek a fiúk is és velük is beénekeltünk. Niall-re rá se néztem,és bár sokszor odajött,mindig máshova mentem. Még 2x volt rosszullétem,mindkettőnél kidobtam a taccsot. Mikor újra elkezdtünk gyakorolni,már tökéletesen ment. A koreót megtudtam csinálni,hiszen nem volt sok ugrálás,majd mikor végeztünk volt 4 óránk,hogy készülődjünk,pihenjünk.

- Harry,Ess-el elmennénk kórházba,hogy van e valami baj. Elvinnél minket kocsival haza,hogy összerakjuk a cuccunkat?

- Persze,gyertek menjünk!

Beszálltunk a kocsiba és Harry a házunkhoz hajtott.

- Itt vagyunk lányok! A kórházhoz ne vigyelek be titeket?

- Nem köszi – utasította el gyorsan Esmie,én pedig nem értettem miért. Gyorsan bementünk a házba,majd Ess hozott egy pohár vizet és leültetett az ágyra,majd mellém ült és a poharat a kezembe nyomta.

- Mi az Ess? - néztem rá kedvesen.

- Lucy,neked nem lehet a stressz miatt rosszulléted. Utána néztem,ez oké lenne,csak,hogy te már a hír előtt is émelyegtél néha.

- Nem tudom, mi bajom van! - nyögtem,mert a hasam kissé görcsölt.

- Mit csináltatok ma éjjel? - nézett rám komolyan.

- Semmi olyat! Tényleg! Csak filmet néztünk...szóval már 1 hónapja nem... - ráztam a fejem.Kicsit kínos volt erről beszélgetni,de Esmie a legjobb barátnőm volt,Kyle-al együtt,így neki ezt elmondhatom.Persze nem mindent.

- És azóta nincs minden oké? - nézett rám,remélve,hogy nemet mondok.Csak sajnos nem így volt.

- Nagyjából.

- Akkor most indulunk a kórházba!

- Mi? - meglepett,hiszen nem volt komoly,csak 1-2 rosszullét.

- Tudod,hogy ez nem játék! Még az is lehet,hogy terhes vagy! - kimondta,amit nem mertem. Mert meglehet! Csak egy baj van...19 évesen mások még bőven buliznak,és...nem arról van szó! Szeretem Dave-t és biztos jó apa lenne,5 éve vagyunk már együtt...De fiatalok vagyunk még és itt a csapat is! Ha úgy lenne,ahogy Ess mondaná,mi lenne a csapattal?

- Jó ,menjünk...csak – kirohantam a sajátos tempómban a vécére és újra kidobtam a taccsot.

- Na gyerünk! - Miután befejeztem,buszra ültünk és a kórháznál leszálltunk. Bementünk,bejelentkeztünk a recepción,ők pedig eligazítottak minket. Legalább fél órát vártunk,mire végre behívtak minket.

- Lucy Swite! - mi felálltunk és bementünk a terembe.

- Jó napot! - köszöntünk,majd leültem

- Mik a panaszok? - nézett rám kedvesen a doktornő.

- Nos,a barátommal 1 hónapja voltunk együtt,és azóta folyamatos hányingerem van,rosszul vagyok és ilyenek!

- Rendben,és megelőzték az esetleges problémákat?

- Nem emlékszem!

- Jó,szerintem megvizsgálom magát – nézett rám kedvesen,én pedig biccentettem egyet. Felvett egy olyan izét,amivel a szívdobogást nézi,majd a hasamra helyezte. Hümmögött párat,majd levette az a cuccot és rám nézett.

- Beküldeném magát ultrahangra! - kissé elfehéredtem,majd Esmie-re pillantottam,aki ugyanúgy falfehér volt.

- J-jó – dadogtam,mert féltem egy picit. Adott egy papírt,eligazított minket,mi pedig az ultrahang osztályra siettünk.

- Figyelj,Lucy! Mi lesz ha? - nézett rám Esmie.

- Nem tudom Ess,nem tudom!

Kínos csendben voltunk pár percig amikor nyílt az ajtó.