32.rész/Vég

*mesélő*

A lányok és fiúk elmentek nézni a csillagos eget. Ki ,a kertbe mentek így jobban látva. Ma volt a 'lámpások' ünnepe. Dave hátulról átölelte Lucy-t, a kezében az akkor már 1 éves Cammie. Mellettük Kyle és Levi állt, a fiú átkarolta barátnője vállát. Zayn és Perrie is nem messze álltak tőlük, a lány szorosan Zayn-hez bújt. Louis és Eleanor állt tőlük balra, El szorosan fogta a fiú kezét. Mellettük Hazz és Mil, akik ugyanúgy voltak,mint Lucy-ék, csak az ő kezükben Lux volt. Niall és Liam egyedül, ők zsebre dugott kézzel figyelték az eseményeket. Nyugodt csönd települt le a kertre. A csillagok fényesen világítottak, majd egy fél órával később a lámpások, amik a földön hevertek ,a levegőbe repültek. A kicsik már aludtak, a két lány (Lucy és Mil) bevitte őket aludni ,így védve a gyermekeket a megfázástól. Mikor visszaértek édes borzongás futott végig rajtuk. Furcsa volt így látni a csapatot. Nem szólt senki, mindenki a gondolataiba merülve figyelte, ahogy a lámpások felemelkednek és az ég sötétje lassan elnyeli őket. Nem sokkal utána a szomszédoktól szálltak fel a világító gömböcskék. A látvány mindegyik tagból könnyet facsart ki, hiszen ki gondolta volna, hogy itt lezárul valami. Igaz, hogy másnap egy új nap kezdődik, de mind tudták, hogy a régi, kisgyermekes életüknek vége. A Super Girls és a One Direction is turnéra indul, messze hazájuktól. Hozzászoktak a repüléshez, hisz mindegyik volt már turnén. Lucy lehajtotta fejét, nem akarta, hogy sírni lássák. Sok mindenen ment keresztül, mikor legutóbb sírni látták,akkor a nagymamája halt meg. El szorosabban fogta a mellette álló fiú kezét, akinek lefehéredtek ujjai, de nem bánta. Perrie a fejét szorosan Zayn vállába fúrta, és csak a fiú kézmozgásán lehetett látni, hogy Pezz is sír. Kyle a száját harapdálta, és aki ismerte, az tudta,hogy így akar visszafogni valamit. Ami abban a pillanatban sírás volt. Mil az égre szegezte tekintetét, de szemei csillogtak a könnyektől. Niall és Liam szeme is vöröslött a látványtól. Hogy miért volt ilyen a hangulat? Maguk sem tudták! Hisz holnap ugyanolyan nap lesz, mint az előtti. Valami kivezérelte őket a kinti, sötét éjszakába, hogy emlékezzenek: az x faktoros estékre, a próbákra, arra a bizonyos 9 hónapra, az utánalévő időre. A régi sebek újak lettek,így gondolva végig mindent,hogy min mentek keresztül.
~Fura dolog ez a hiányérzet.A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül…váratlanul.~ (Hamai Linda)

Nos sziasztok :) Úgy gondoltam, hogy a végén írok és nem az elején, mert így nem pofázok és zavarok be. Köszönöm szépen a 2890 megtekintést (ami majdnem 3000), az 50+ kommentet, 2 feliratkozót, a biztatást és íme, befejeztem. Kiraktam és vége. A szokásos, imádtam a szereplőket, jó volt ezt a történetet írni, stb dolgot tőlem ne várjátok! Szeretlek titeket, és köszönöm, hogy olvastátok <3 És ha ide kattintotok, megtaláljátok az új blogom. Teljesen más történet lesz, kicsit más szereplőkkel, más dolgokkal. Remélem tetszeni fog.

És ezennel a Change Your Life című blog befejeződött. 

31.rész/Szeretni

Sziasztok :) <3 Köszönöm a komit, és itt is lenne az új rész! Ez az utolsó előtti rész, pénteken (!!!) fejeződik be a blog! Szerettem írni, de most nem papolok külön, majd az utolsó résznél <3 Jó olvasást: M.

Mil szemszöge:

Régóta nem voltam ilyen boldog. Az érzés ami elfogott,amikor Harry-vel voltam hihetetlen volt. Az elmúlt hónapokban randiztunk egy párszor és elcsattant az első csók is. Igazából már a barátnője vagyok egy jó ideje,de csak a lányok,a fiúk és Dave tudja. Na meg Cammie,akinek elmeséltem,de nem értett belőle sok mindent. A lapok rengeteget cikkeztek rólunk,az internet pedig szinte velünk van tele. Bár nagyon sokat vagyunk együtt,a paparazzik ezt megfigyelik és katt,kész is a fotó. Engem különösebben nem zavar,hogy rólunk írnak,csak Harry van kiakadva,hogy bármikor megtámadhatnak. Nagyon édes,és mindig meg akar védeni. Lucy és Dave pedig hivatalosan is férj és feleség! Az történt,hogy Dave egy nap elvitte barátnőjét Hawaii-ra és ott egy kis szertartásban összeadták őket. Senki sem volt jelen,csak ők és a pap. Luc sokat nevetett,mert úgy 'I Love My Boyfriend'-es pólóban és short-ban állt oltárhoz. Róluk is cikkeztek,bár ez a 'Boldog Pár' kategóriába tartozott,míg a miénk a ' Harry Styles-nak új csaja van..Meddig bírja?' kategóriába. Persze boldogak voltunk,így ez nem volt probléma,hogy mit gondolnak rólunk. Amúgy a mi történetünk a következő:
Sokszor mentünk el randira,és egy idő után megkérdezte,hogy leszek e a barátnője. Persze azonnal igent mondtam és mikor bementem a házba,sikítva meséltem el a lányoknak akik nagyon örültek volna a hírnek...Csak nem hajnali 1-kor :DD Ezek után sokszor mutatkoztunk együtt és jó pár fotót le sem tudtunk tagadni...De nem is akartunk! Ekkor még nem tudták biztosan,hogy barátok vagyunk e vagy több van közöttünk.

Persze ezekből a képekből én sem tudnám megállapítani,hogy mi van...De aztán töltöttük fel mi a közös képeket...Na jó a képeket kicsit túlzás,összesen kettőt,az egyiket Hazz,a másikat én.

Persze volt akinek tetszett,de sok volt az utálkozó üzenet is...Aztán kezdtünk intejúkat adni. Igazából a lányokkal közösen,de mindig rákérdeztek. Lucy-nál Cammie-re (aki immár 5 hónapos) és Dave-re is,de ott mindenki csak 'ez annyira édeeees' stílusban huhogott. Kyle-nál Levire kérdeztek rá,akik igen jól megvannak,a közönség ott tapsolt. Sam-nél a szinglisségét firtatták,de ő kiállt e lét mellett és jól érezte magát a bőrében. Aztán jöttem én és Harry-ről ( ki másról?) kérdeztek,a közönség (némelyik legalábbis) fújolt,de valamelyik mosolyogva várta,hogy mit mondott. Ekkor jött a 'Köszöni jól van' válaszom,majd mikor rákérdeztek 'Igen,jól megvagyunk!' jött,így nem lehetett konkrét kikövetkeztetést kivenni...Bár aki okos az rájött. Ezek után megvolt egy vörös szőnyeges gála,ahol megint egy elég alap kép készült rólunk és jöttek a 'Harry és Mil az új pár? Vagy csak nagyon jó barátok?' cikkek.

Egyikre sem válaszoltunk és bár emiatt zaklatták a lányokat,fiúkat egyaránt,ők sem mondtak semmit. Aztán mikor enyhén járkáltunk együtt az utcán,már bőven sejtették.

Tehát minket emlegettek az új párként,közben pedig a Directionerek egy része eléggé kiakadt,hogy jövendőbeli férjüknek új barátnője van. Sokan támadtak twitteren,facebook-on,és minden egyéb oldalon,de így is maradtunk együtt. Simon támogatta a kapcsolatunkat,így direkt szervezett nekünk randikat,ahol egyedül lehetünk. Közben betöltöttem a 19-et,így nem lógtam ki a sorból,legalábbis most minden Super Girls-ös tag 19 (bár nem sokára 20)... Egy tini magazint vettem meg amiben benne voltunk,de azt is csak azért,mert volt benne TVD-s poszter :D Persze mikor már nyíltan is felvállaltuk,hogy 'Igen,együtt vagyunk' még több műsor és riport felkérés jött. Volt amit elfogadtunk,volt amit elutasítottunk,de összességében nagyon jól megvagyunk :)

30.rész/Utazás

 Üdv kedves olvasók :) Nos sok szempontból csúszott az blog befejezése, ugyanis és nov. elsejére tűztem ki, de időm sem volt, na meg a kommentek sem jöttek. Most viszont itt egy új rész, remélem tetszeni fog :) Puszi: M xx

Lucy szemszöge:

Mil mindent elmesélt, így persze jól leszidtuk Dave-t, hogy elrontotta a tökéletes pillanatot. Hiába magyarázkodott, inkább megígérte, hogy máskor nem viszi ki a szemetet. Pár nappal később Ess csinált rólunk egy nagyon édes babafotót,ami később rengeteg címlap fotója lett. Persze a leghíresebb kép, amikor Hazza nem tudta megállni,hogy ne csináljon a gyerekből Harry Potter-t.

Harry és Mil kapcsolata szépen alakul, aminek mi nagyon örülünk, a sajtó pedig még inkább. Egyre több kép jelenik meg ahol véletlen lekapják őket. Az interneten mennek a találgatások, hogy vajon mi is történik, de nem mondanak semmit. Még nekünk sem! Persze Mil kipirult arcából, folyamatosan villogó telefonjából és a Harry háttérképéből nem nehéz kitalálni, hogy nagyon erős a kapcsolatuk. Tekintve, hogy gyerekem van és egy édes vőlegényem, Mil sokszor mesél nekem róla. Harry pedig Mil-ről. A lány, mint csapattársam, Hazz pedig mint öcsém, így vicces két oldalról hallgatni a 'Nem tudom,hogy ugyanúgy érez e,mint én iránta' dolgot. Néha vissza kell fognom magam, hogy ne szóljak nekik 'Ti hülyék vagytok! Odamész megkérdezed és ennyi'! Cammie szépen növekszik, és most éli a fedezzünk fel minden korszakát.
Persze egy hihetetlenül mázlista lány, Luxal együtt. Először a kicsi (Lux) furcsán fogadta az új babát, de aztán jóban lettek és a mi gyerekünk gyorsan tanul Lou-étól.

Szóval minden jól megy, a falfestős klippünket rengetegen megnézték, és sokáig vezette a top listákat. Épp a kanapén feküdtünk, a lányunkat a fiúkra bíztuk, mikor Dave sietett le a lépcsőn.
 - Drágám, megyünk nyaralni! - jelentette be, én pedig felkeltem.
 - Mi? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Jól hallottad! A lányunkat Lou-ra bíztam, hogy nyugodtan maradjon a fiúknál, csak néha pillantson rá, hogy minden oké van e! - magyarázta, majd felhúzott. - Nagyon jó lesz!
Felsóhajtottam, majd elindultam a szobánkba.
 - Nem örülsz neki? - kérdezte riadtan.
 - De,csak a gyereket itt hagyni 5...khm - nem akartam megsérteni a fiúkat - Nem teljesen normális fiúval?
Dave csak nevetve megcsókolt majd pakolni kezdett. Én is így tettem, és inkább nem kérdezősködtem, hisz tudtam, hogy nem szereti a vőlegényem. Vidáman dúdolgattam az új számunkat,és közben nagyban vacilláltam. Lányból vagyok, na! Persze két egyforma rövid nadrág közül se tudtam választani melyik a jobb, így végül Kyle tanácsát kértem ki. Miután elcsevegtünk, Dave nyitott be, hogy elvinné a bőröndjeimet.
 - Lucy - hőbörgött - Nem vagy kész?
 - Hupsz - néztem rá sajnálkozóan, majd nevetve odaszökkentem hozzá és adtam neki egy puszit. Ezek után itt maradt, mert felügyelni akarta,hogy tényleg pakolok e. Miután mindent sikerült helyre rakni, hívott egy taxit és elindultunk.

29.rész/Vakrandi

 Halihóó :))) Őszi szünet, pihenés és valószínűleg a blog utolsó hete...Na de ez nem az utolsó rész, so remélem tetszeni fog <3 Puszi: Mira :* És komizni ér ;)

Mil szemszöge:

Minden el volt tervezve,a taxiban ültem és arra vártam,hogy megérkezzek a helyszínre. A lányok gyönyörűvé változtattak,így nem féltem a kinézetemtől..Csak,hogy ki a fiú. A taxi megállt,de mikor fizetni akartam,azt mondta,hogy fizetve van. Kiszálltam és egy étterem előtt találtam magam,a lányok adtak egy cetlit,ami az asztal foglaláshoz fontos. Beléptem és az asztalkísérőhöz siettem. Megmutattam neki a kis papírt.
 - Az úr,már itt van - mosolygott,majd asztalhoz vezetett. Végig lehajtott fejjel mentem,majd mikor véletlen nekimentem a nőnek,elnézést kértem és felpillantottam. Elakadt lélegzettel méregettem az előttem álló fiút,aki ismerős volt...Ott állt teljes életnagyságban Harry,aki engem fürkészett gyönyörű,zöld szemeivel.

 - Szia - mosolygott,majd a kezemnél fogva lehúzott az egyik székre. - Vakrandi?
 - Ühüm - bólintottam,majd zavartan a cipőmet kezdtem fürkészni,mintha olyan érdekes lenne. Nem hiszem el,hogy a lányok képesek voltak vakrandira küldeni Hazzával. Mikor felnéztem a fiúra,elkapta a tekintetét,majd mikor megérkezett a pincér,rendelt. Épp végzett,rám nézett és én is követtem példáját. Mellém tolta a székét,majd a fülemhez hajolt.
 - Tudod,gyönyörű vagy - súgta bele. Kirázott a hideg,majd elöntött a forróság.
 - Köszi - válaszoltam,majd mikor nem éreztem a leheletét a nyakamnál,felé fordultam. Ő is akkor húzódott közelebb,így az orrunk összeért. Mosolyogva fürkészett,majd nyomott egy puszit az arcomra.
 - Tudod,a fiúk azt mondták,hogy szerveznek egy vakrandit. Jó bulinak tűnt,de nem tudtam,hogy te leszel.
 - Miért, baj? - húzódtam félre,így visszakerülve az eredeti helyemre.
 - Dehogy is - nevetett fel - Sőt.
Rám kacsintott,majd megérkezett a vacsoránk.
 - Elnézést! - szólította meg a pincért a partnerem - Csinálna rólunk egy fotót?
 - Persze - vette el a kamerát a pincér és készített egy képet.
 - Köszönjük - mosolyogva vette el a telefonját,majd megmutatta.
 - Tudja,nem szeretnék beleszólni - szólt a pincér - De maguk nagyon szép pár.
Félénken elmosolyodtam,majd Harry-re néztem,aki lehajtott fejjel vigyorgott.
 - Nem vagyunk egy pár - válaszoltam.
 - Még - tette hozzá Harry,én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. A pincér elment,mi pedig enni kezdtünk. Megpróbáltam "kecsesen" enni,de Harry zabálását látván,én is utánozni kezdtem.
 - Tudod,azt hittem,hogy a lányok szépen esznek - nevetett ki - legalább a randin.
 - Én meg azt hittem,hogy a fiúk nem csámcsognak - vágtam vissza - legalább a randin.
 - Na,de kisasszony! Nem is csámcsogok - kérte ki.
 - Én meg szépen eszek! - folytattam.
 - A zabálás,nem szép evés...
 - Ahogy a csámcsogás sem...
 - Tudod...a..lányok..nem..szoktak...feleselni - minden szónál közelebb hajolt - Legalábbis nem a randin.
Felnevettem,majd elkezdtem göndör tincseivel játszani. Amikor el akart húzódni,visszarántottam,persze ő felkiáltott.
 - Hé,a hajam nem játék - puffogott.
 - Egyenlőre! - csaptam játékosan pofon. A kezeimet fogságba ejtette a sajátjaiba. - Ez nem ér.
Öklömmel kapálóztam,de erős fogásából nem tudtam kiszabadulni. Csillogó szemekkel nézte,ahogy próbálkozom. Először kedves szavakkal,majd erősködéssel akartam szabadulni. Semelyik sem hatott...Végül maradt a harapás,ami miatt kiáltva engedett el. Nevetve ültem arrébb,de ő jött utánam.Mikor a székeink egy kört megtettek az asztal körül,vészesen közeledni kezdett. A futáshoz folyamodtam,így feldöntve a széket. Harry gyorsabb volt,mint amire számítottam,mert pillanatok alatt a derekamnál fogva húzott vissza.
 - A vadász elől nem menekül a prédája - súgta a fülembe,mire kuncogva hajtottam hátra a fejem. Hazz gyorsan fizetett (ezt a fiúk ráhagyták),majd kerített egy taxit. Beültünk és hazahajtott. A fiú kifizette,majd kisegített a kocsiból és megállt a kapu előtt. Kis kezeimet az övébe fogta,majd csillogó szemeivel engem tüntetett ki. Zavartan álldogáltam ott,és vártam,hogy csináljon valamit. Mikor ráemeltem tekintetemet,lehajolt és már csak pár milliméter volt a távolság köztünk,de kinyílt az ajtó és Dave jött ki rajta,egy teli szemeteszsákkal a kezében. Mikor meglátott minket elkerekedett a szeme,és gyorsan a kuka felé sietett.
 - Folytassátok csak - nyelt egyet és pár másodperc múlva már a házban volt. Harry elkáromkodta magát,és lesütötte a szemét.
 - Nem így terveztem - suttogta,majd nyomott az arcomra egy puszit. - Jó éjt drága!
 - Sz..szia - dadogtam a zavarodottságtól,és néztem ahogy elmegy. Én sem így terveztem,így egy sóhajjal beléptem a házba.

28.fejezet/Vakrandi előkészületek

Üdvözöllek titeket kedves olvasók :))) Az elkövetkezendő pár napban (egészen nov.1.-ig) elég sok részt fogtok kapni (ezen kívül még 4 részt), ugyanis *nagy sóhaj* a Change Your Life blog 2013.11.01.-én BEFEJEZŐDIK. Persze jön majd egy másik, és addig sem szomorkodni :) Remélem tetszeni fog nektek az új rész. Az oldal szavazása lezárult összesen hatan szavaztatok, 5-en azt, hogy olvasnátok a következő blogom, egy pedig, hogy lehetséges :) Na nem beszélek tovább, legyetek jók! puszi: Mira

Lucy szemszöge:

Nem sokára kiengedtek minket a kórházból és természetesen rengeteg (ahogyan Simon nevezi) gorillával hagyhattuk el az épületet,mert rengeteg fotós és még több Directioner/Superer,hiszen a fiúk végig velünk voltak. Ne tudjátok meg milyen körülmények voltak ott!
Liam folyamatosan arról magyarázott a babának,hogy a kanalat nem szabad szeretni,és velem is meg akarta ígértetni,hogy nem kanállal fogom adni Cammie-nek a babakaját,de hiába magyaráztam neki,hogy csak azzal tudom megetetni,akkor meg azt akarta,hogy igya meg.
Hazza a macskákról hozott neki mesekönyvet,aztán mikor a párzásról kezdett beszélni a gyereknek,akkor csaptam fejbe a vaskos kötettel. De a gyerek kapott egy 'I <3 Harry Styles' pólót,aminek örült is,aztán pár perc múlva nyálban tocsogott az egész. Hazza nem volt elragadtatva...
Louis répával akarta etetni,de Eleanor-t is megismertem,aki tényleg olyan,mint amilyennek mondják. Nagyon kedves és teljesen Louis csak lányban. Neki sikerült leállítania a fiút,végül úgy vonszolta ki,hogy Lou még visszaüvöltött,hogy 'Egyél sok répát Cammie!'
Zayn hajnövesztőt akart adni a gyereknek,és hozta a fodrász magazinjait (amit szerintem Perrie-től csórt),amolyan 'Ha nem tud olvasni,akkor nézegesse'
Niall pedig meg akarta tanítani írtáncolni. Persze ez a videó ment is fel az internetre és több ezer rajongó lett volna a babahelyében. Utána viszont arról magyarázott,hogy a Nandos egészséges,és nyugodtan adjak neki azt. Persze ő sem értette meg,hogy nincsenek még fogai,így hiába adnék neki.
Ess a zenéit mutatta neki és hozott egy 'I <3 Eric Saade' pólót,baba méretben. Majd a telefonján mutatott a picinek képeket,de miután Cammie majdnem betörte a képernyőt,barátnőm inkább elrakta azt.
Kyle hozta a masnis ruhákat (bár az ő jóvoltából egy csomó olyan ruha volt otthon a szekrényben),de ő meg folyamatosan 'irtó helyes' pasikról beszélt neki. Persze felvilágosítottam,hogy van barátja,méghozzá az öcsém így egy percre elhallgatott.Majd Leviről jött a folyamatos beszéd.
Sam magyarázta a Szingliség gyönyöreit,amit bár a gyerek nem értett belőle semmit,közben elvolt egy ugyancsak Sam-től kapott macival.
Mil folyamatosan gügyögött,majd a szerelmi problémáit mesélte nekem. Bár a vakrandi le van szervezve,azért nem tudja megállni,hogy ne beszéljen valamiről..Persze én szívesen hallgatom,hisz édes,hogy ilyen problémái vannak! Ha belegondolok nekem nem voltak,mert mióta igazán kamasz voltam,akkor már Dave-el együtt voltunk.
Na és persze az apa! Ő inkább gyönyörködött a lányában,mindent előkészített,hozta nekem a finom kajákat (a kórházi menza...pfúj) és közben nagyon édes volt.
Mikor végre kiengedtek,Harry kérésére ráhúztam a gyerekre a tőle kapott pólót,így igazán szép volt az újságon lévő fotókon.

Nagyon kis édes volt,és amint beléptünk a házba,érdeklődve nézett körül. Majd beraktuk a babaágyba és egyből elaludt. Miután betakargattam,elindultam leszervezni a vakrandit,ami igazából nem is vak...Főleg,mert Hazza és Mil lesz a pár. Mil-nek kiválasztottam a tökéletes ruhát,és minden tökéletesen meg volt szervezve. A fiúkkal nem volt gond,mivel máshol laknak,ezért nyugodtan tudtuk Mil-t elkészíteni. Mikor elértük a célt,egy igazán gyönyörű (nem mintha alapból nem lenne az) lány állt előttünk. A tükörhöz fordítottuk és megvártuk mit szól hozzá.
- Lányok,ez gyönyörű - tátotta el a száját.

Miután fél hét volt,kitessékeltük a házból és beültettük egy - akkorra már ott lévő - taxiba. Mi pedig elmentünk filmet nézni (másnaposok 2),hogy addig is teljen az idő.

27.rész/Életben

Sziasztok drága olvasóim :))) Új rész, és *dobpergés* 2101 megtekintés! Köszönöm szépen, szeretlek titeket <3 Mira

Esmie szemszöge:

Mikor Dave kimondta lesápadtam...Lucy szívével nem volt semmi baj sose,de ez nagyon hirtelen jött. Nem sírtam,inkább lesokkolt. Harry azonnal felállt és köröket tett meg sétálva,majd megállt az egyik fal előtt,és beleütött. Liam persze odafutott hozzá,és leültette.
 - Harry,ez egy kórház - mondta bosszúsan.
Már fél órája ültünk a székeken: Niall a fejét a kezébe temette,Hazza ugyanígy és néha a fiúk nem fogják le,akkor megtenné újra a "falbox-ot",Louis hátradőlt a széken,Liam és Zayn Harry-t figyelte,a lányok pedig épp akkor tértek vissza 1-1 kávéval.
 - Harry - nyújtotta neki Kyle - Idd meg,jót fog tenni.
 - Köszi - suttogta rekedtes hangján és belekortyolt.
Fél óra után Zayn-ék felálltak.
 - Harry-t hazavisszük... - nézett a fiúra aggódóan Liam - Ennyi elég volt neki mára.
 - Itt maradok! - erősködött a fiú.
 - Hazz,jobb ha mész! Azonnal hívunk,ha valami van. - mondtam neki biztatóan. Ekkor kilépett a doki a kórteremből és Dave-t magához intette. Valamit vadul gesztikulált,viszont semmit nem tudtunk leolvasni a szájáról. De mikor a fiú felsóhajtott és halványan elmosolyodott mind megnyugodtunk. Majd eltűnt a teremben,mint a dokihoz indultunk.
 - Túlélte? - kérdezte azonnal Mil.
 - Túl,már jól van! Az állapota stabil,a babával bent vannak! Egyszerre csak egy ember lehet bent és az úr,mint az apa van bent. - magyarázta,mire mindenki megnyugodott.
 - Következőnek én megyek! - mondtam,majd utánam Harry 'stoppolta' le a bejutást. Nem sokára Dave kijött és én léptem be. Lucy mosolyogva tartotta a kezében a babát,és tekintetével követte a mozgásomat.
 - Szia - vigyorgott.
 - Megijesztettél minket - ültem az ágya melletti székre le.
 - Miért? - kérdezte - Várj,majd elmondod! Nézd a kicsit!
A kicsi, Gyönyörű (még baba) kék szemeit az enyémekbe fúrta.
 - Hát nem csodaszép? - kérdezte Luc.
 - De - búgtam neki,majd megsimogattam a baba pofiját és újra Lucy-ra tekintettem - Leállt a szíved...
 - Te-tessék? - elkerekedett szemekkel bámult rám. Majd lehunyta szemeit - Azt tudom,hogy nem volt minden rendben.
 - Dave-től? - vontam fel a szemöldököm.
 - Nem..Tudod,fehér fény,meg minden.
 - Miről beszélsz?
És elmagyarázta.Először nem hittem neki,majd mikor láttam,hogy nem hazudik,megdöbbentem.
 - Szóval pár percre meghaltál - mondtam ki,mire neki elállt a lélegzete.
 - I..igen - fogta fel a hallottakat.
 - Mennem kell,Harry tuti bejönne!
 - Ő a következő? - mosolyodott el a lány. Csak bólintottam egyet,adtam egy puszit az újdonsült anyukának és a babát még egyszer megsimogattam.

Harry szemszöge:

Miután Ess kiment,én jöttem. Beléptem a szobába és a tekintetem Lucy-ra,majd a lányára tapadt. Gyönyörű volt mindkettő. Luc-t,úgy szerettem,mint húgomat,akármennyire is idősebb nálam,bár csak pár nappal. Csendben leültem hozzájuk,és a nagylányra néztem. Egy pillantással "megbeszéltünk" dolgokat,majd egymásra mosolyogtunk.
 - Megfoghatom? - kérdeztem,mire egy bólintással átadta. Gügyögtem a babának párat ő pedig RÁM MOSOLYGOTT!!! Először furcsa volt,de mikor nevetve beletúrt göndör fürtjeimbe én is vele nevettem.
 - Lucy,nézd! - néztem rá csillogó szemekkel - Rám nevetett!
Az anyuka csak vigyorogva bólintott amolyan 'láttam' stílusban.
 - Tudod Cammie,mi nagyon jóban leszünk - kacsintottam rá a babára és adtam neki egy puszit. Ott,abban a pillanatban eldöntöttem,hogy meg fogom védeni ezt a kislányt és mellette maradok örökké.

26.rész/Másvilág

Halihó ^^ Úgy látom visszatértetek, és itt is a következő rész. Remélem tetszeni fog, személy szerint ez a rész az egyik kedvencem.. Gondoltam csinálnék egy kis kérdezz-feleleket, ha érdekel titeket (és remélem, hogy érdekel) akkor írjatok komikat ide én pedig válaszolni fogok egy bejegyzésben :))) Legyetek jók, puszi: Mira

Lucy szemszöge:

Az élet furcsa! Néha mérhetetlenül boldog az ember, néha mindent a pokolba kíván...Ön magát is. És így ebben a helyzetben minden lehetetlennek tűnt. Nem kellett levegőt venni, minden más volt, teljesen. Az igazán furcsa az volt, hogy az emlékek előtörtek. Az első iskolás napom...Emlékszem Esmie-vel már akkor nagyon jóban voltunk.
*- Szia,Esmie vagyok - nyújtotta felém a kezét egy mosolygós,barna hajú lány.
  - Szia,Lucy a nevem - fogtam meg bátortalanul.*
Amikor gimibe mentünk.
*- Ééés,tudod,hogy mi fog következni? - ugrált Ess az ágyamon.
  - Neem?!
  - Pasizás felsőfokon - nevetett,mire lelöktem. Hangos puffanással jelezte,hogy földet ért.*
Aztán egy júniusi napon
*- Tudod,hogy mi lesz most? -suttogta.
  - Nem - ráztam meg a fejem.
  - Meg foglak csókolni - hajolt közelebb és a szavai érvényesültek*
Sírtam volna a sok emlék láttán,de képtelen voltam rá. Olyan világ volt ez, ahol nem volt érzelem. Az emlékek elöntötték a termet. Mint egy óriás kivetítő.
*- Lucyyy - rohant be sikítva Kyle és a nyakamba ugrott. Az emberek gyülekezni kezdtek.
  - Mi az Kyle? - kérdeztem.
  - Bejutottunk! Énekelni fogunk az X faktorban - sikította és én is rövid idő múlva csatlakoztam hozzá.*
Beletúrtam a hajamba és hátrahajtottam a fejem. Mély levegőt vettem,majd újra a képernyőre szegeztem a  tekintetemet.
*- Tudod Luc,remélem igent mondasz! - nézett rám, gyönyörű barna szemeivel.
  - Mire mondhatnék igent? - húztam félénk mosolyra a számat.
  - Lucy - tűrt el egy tincset a hajamból - szeretném,ha a barátnőm lennél*
Muszáj volt mosolyognom Dave-en.
*- Sikerült! - rohant ki a teremből Sam és rám ugrott - Leérettségiztem!*
Elnevettem magam a gimis Sam-en.
*- Tudod - fordult felém - nem biztos,hogy ez így menni fog.
  - Mi? - ültem fel.
  - Te Angliában,én itthon? - csatlakozott hozzám.
  - U...ugye nem? - nyeltem egy nagyot,és a könnyek gyűlni kezdtek a szemembe.
  - Dehogyis nem - döntött el,majd fölém tornyosult - Tőlem nem szabadulsz meg! Jövök veletek Angliába!*
Vörösödve néztem a képernyőt...Emlékszem nagyon féltem akkor.
*- Lányok,ez hihetetlen volt - mosolygott elismerően ránk Si.*
*- Nem volt nehéz döntés,hisz nagyjából mindig tudtátok teljesíteni amit kértünk..De ez nem elég! De amint elkezdünk gyakorolni az élőadásra,jobbak lesztek! - felsikítottunk - Jöttök velem az élőadásba!
'1D-s stílusban' odarohantunk a mentorunkhoz és megöleltük*
Ezen nevettem, ugyanis szegény Simon-t belöktük a medencébe,persze hetekig ezen szakadt a közönség.
*- Tovább jutott... - hatásszünetet tartott - A SUPER GIRLS!
Ugrálva futkároztunk körbe a színpadon,mire a közönség vihogva tapsolt.*
Leültem a "földre" hátha kényelmesebb lesz onnan nézni...
*- Hiányzol - a hangom elcsuklott. - Nagyon.
  - Te is nővérkém! - suttogta,és tudtam,hogy ő is közel áll a síráshoz.*
Lehorgasztottam a fejemet és Levire gondoltam,a szemembe könnyek gyűltek volna, de mégsem. Olyan volt mint a sivatag...Száraz.
*Kopogtak...
  - Ki vagy? - kérdeztem,mire az illető bejött. - Göndörkém!
Lehajtott fejjel jött be,majd rám emelte zöld tekintetét ami most vörös színben úszott. Azonnal felálltam és átöleltem.
  - Mi történt? - ültettem le az ágyra.
  - É..én szeretem - tört ki a sírás belőle.
  - Kit? - kérdeztem,miközben szorosan ölelt át.
  - Ki...kiakadnál - hajtotta le a fejét.
  - Nem fogok! - simogattam a haját.
  - Megígéred? - olyan volt,mint egy kisgyerek...Mert az volt.
  - Igen Harry.
  - Mil - mondta ki a nevet,én pedig elmosolyodtam*
Félmosolyra húztam a számat,és jött a következő emlék...Pont amire számítottam:
*- Nem bírom - jött be a szobába.
  - Mi az drága? - néztem rá.
  - Mintha nem is léteznék - huppant le az ágyamra és az arcát egy párnába temette.
  - Ő? - kérdeztem.
  - Igen - emelte fel a fejét.
  - Akkor elmész randira! Vakrandi!
  - Mi? Te totál zakkant vagy! - csapott le a párnával.
  - Legjobb megoldás! Mindent megszervezek!
  - Na jó - adta be a derekát Mil - Köszönöm*
 Felálltam,hogy most már mehetnékem van. Körül járkáltam a "szobában"...Hiába kiabáltam volna,hogy 'Segítség' tudtam,hogy senki sincs itt. Olyan volt mint egy horror film. Ekkor bevillant egy terem. Ott voltak a fiúk,a lányok és Dave is. Niall és Hazza a fejét a kezébe temette, Dave ugyanígy csak neki a válla rázkódott, Louis hátradőlt a széken, Liam és Zayn Harry-t figyelte, a lányok épp akkor tértek vissza 1-1 kávéval, Esmie pedig a lábával a padlót ütögette. Elegem volt, ki akartam innen menni, de hiába ütöttem a vásznat, semmi sem segített. Ekkor elfogott a pánik és csak arra gondoltam ,hogy nem akarok itt lenni, e gondolatok közepette eltűnt a vászon, a fényesség is és egy ütemes hang ütötte meg a fülemet.

25.rész/Kórház

Drága olvasóim (már ha még vannak)! Nem írtatok semmit az előző 2 bejegyzéshez! Én nem tudom mi van veletek, mert azok a részek ezzel ellentétben (szerintem) jól sikerültek. Ez egy borzalmasan unalmas, rövid bejegyzés lett. Puszi:Mira
Dave (!!!) szemszöge:

A következő 7 nap gyorsan eltelt...A lányok mindvégig Lucy mellett voltak,elmentek babaruhát vásárolni,persze nem mentem velük.Jó is volt,mert annyi zacskóval jöttek vissza,hogy féltem,beférnek e az ajtón (amúgy befértek)! A fiúk (Főleg Harry) sokat segítettek,hisz végül az ő segítségükkel lett tökéletes a szoba. És a Super Girls következő klippje is elkészült. Az 1D-s fiúk vették fel,miközben szobát festettünk,nagyon vicces lett és a menedzser is beleegyezett. Ennyi volt a fontos ami történt. Tegnapra vártuk a babát (augusztus 8-a),de nem jött,így a héten valamikorra csúszik...Legalábbis ezt mondta a doki!
Ma Luc nagyon fáradt volt,így majdnem egész nap a kanapén pihent/aludt,és mikor ébren volt vagy evett,vagy beszélgettünk.
 - És Damon annyira aranyos - kuncogott,barna szemei pedig csillogtak.
 - Annyiszor megígérem magamnak,hogy nem nézek veled vámpírnaplókat - sóhajtottam fel,mivel egy újabb TVD rész után voltunk.
 - Ne mond! Annyira jóóó volt - nevetett. Mosolyogva néztem rá,majd erősebben fogta a kezem.
 - Dave - suttogta - Kórház.
Azonnal felállítottam,majd a sajátos tempónkban lesiettünk a kocsihoz. Beültettem hátulra,én pedig előre és miután bekapcsoltuk az öveket,rátapostam a gázra. Közben felhívtam Ess-t.
 - Haló?
 - St.Patrick kórház,most! - hadartam.
 - Sietünk - tette le,majd gyorsan leparkoltam az említett hely előtt. Kisegítettem menyasszonyomat a kocsiból és a portához mentünk. Közben nagyon fájlalta a hasát,így gyorsan előkerítették nekünk a dokinkat és betereltek egy szobába.
 - Nos,Lucy! - kezdte,de Luc ráüvöltött.
 - Ide figyeljen,nagyon fáj a hasam! Nagyon görcsöl - kiáltotta.
 - Rendben,tudja mély levegő,kifúj - nyugtatta,majd kiment,mert iszonyatosan dörömböltek. Pár perc múlva bedugta a fejét az ajtón. - Elnézést,de a hölgyek és az urak magukhoz tartoznak?
 - Urak? - kérdeztük egyszerre.
 - Igen,5! Egy szőke és négy barna.
 - Az egyik göndör? - emelte fel a fejét Luc.
 - Igen! - bólintott,majd becsukta az ajtót és Lucy-hoz lépett. Kiléptem az ajtón,és megpillantottam Ess-t,Kyle-t,Sam-t,Mil-t és Harry-éket.
 - Mit kerestek itt? - intéztem a kérdést a fiúknak.
 - Lucy,az Lucy! Olyan mint a húgom,akármennyire is idősebb - magyarázta Harry. - Hogy van?
 - Még csak most kezdődik - sóhajtottam,majd mikor belülről a lány sikítását hallottam, egy 'bocsi,de a menyasszonyom most szül,mennem kell' pillantással visszaléptem a szobába és becsuktam az ajtót.
 - Dave - nyögött Luc,mire odaléptem hozzá,leültem egy székre és megfogtam a kezét. Pár perc után már nem is éreztem a karom,mert nagyon erősen szorította.
 - Rendben,nyomjon egyet! - utasította az orvos,a lány pedig megtette,de egyenlőre még nem láttuk a babát. - Még egyet!
Nehezen,de megtette,szegénykém könnye hullani kezdett a fájdalomtól.
 - Drágám,minden rendben lesz - suttogtam neki,mire lázasan bólintott egyet.
 - Gyerünk Lucy! Még egyet! - kérte a doki,a lány pedig megtette. - Így,már jön! Már látom!
Egy órája vájódott,mikor a doki boldogan felkiáltott.
 - Még egyet! Mindjárt kint a feje! - Lucy teljes erejét bevetve próbálta világra hozni a babát,és mikor rengeteg ápolónő kezdett seregleni körénk,tudtunk,hogy kint a feje. A doki utána lassan kihúzta,a lányunk pedig felsírt. Lucy-nak kicsordult a könnye,majd a tekintetemet kezdte keresni.Mikor rátalált halványan elmosolyodott és lehunyta a szemét. Hangos sípolás vette kezdetét,az orvosok pedig a lányhoz ugrottak.
 - Isabell,kérem vigye a babát! - sürgette az egyik ápolót - A 3-ba kérem Dr. Kobress doktort!
 - Doktor úr! - próbálkoztam.
 - Kérem uram,menjen ki! - kitoltak az ajtón,könnyes tekintettel meredtem a lányokra és fiúkra.
 - Mi történt? - kérdezte Ess,majd kinyögtem pár szót.
 - Leállt a szíve...

24.rész/Találkozás újból és a rendezés

Sziasztok :) Elég jó hetem volt, szóval megérdemeltek egy részt annak ellenére, hogy nem komiztatok...Hiába írtatok egy időben, a blog története 180 fokos fordulatot vett és nem tudom, hogy tetszik e nektek! Valószínűleg több részt fogtok kapni ez időben, mert szeretném befejezni a blogot. A másik, ami NAGYON FONTOS! Az oldal jobb oldalán van egy közvélemény kutatás. KÉRLEK MINDENKI AKI MEGNÉZI, VAGY OLVASSA EZ A BLOGOT AZ VÁLASSZON AZ ALÁBBI PONTOK KÖZÜL! Tudnom kell, hogy érdekel e más sztori is titeket tőlem, szóval kérlek, válasszatok! Puszi

Lucy szemszöge:

Nagyon örültünk,hogy jönnek az 1D-s fiúk,hisz nagyon régen láttuk őket. 10 perc múlva csengettek,addig pihentünk. Dave ment ajtót nyitni,bár nem sok hang szűrődött ki,Harry-ét egyből megismertem. Felálltam,majd vártam,hogy jöjjenek.
− Kicsi Láány – futott hozzám,majd előttem megtorpant.Gyengéden megöleltem,majd nyomtam egy puszit az arcára. - És itt a még kisebb lány.
− Itt bizony – mosolyodtam el,mert a hasamat simogatta. Felvirultam amikor a többiek
beléptek a szobába. Először mindenki a saját "párját" köszöntötte,majd hozzám jöttek,úgymond 'pocak látogatóba'.
− Itt van a kis Cammie – mosolygott Liam,majd a fülét a hasamhoz érintette,hátha rúg vagy valami ilyesmi.
− Szia drága – ölelt át Lou,és le"pacsizott" a pocakommal. Felnevettem erre a tettére és adtam neki egy puszit.
− Szia – mosolygott Zayn – Csak egyet ígérj meg!
− Mi legyen az? - vontam fel a szemöldököm.
− Amint lesz haja hívj fel,had adhassak neki tanácsokat. - felnevettem.
− Ígérem! - mondtam,mire kaptam egy puszit tőle.
− Szia Lucy – nézett rám kék tekintetével.
− Szia – mosolyodtam el.
− Jó újra látni – súgta a fülembe,miközben átölelt. - Hogy van?
− Jól,erős kicsi.
− Na akkor hol van a híres szoba? - kereste Harry,mire megmutattam neki.
− Azt a – elharapta a szót,hiszen nem nagyon akart káromkodni. - Ez gyönyörű.
− Tegnap festettük és Dave meglepiből ma felrakta a matricákat.
− Tényleg szép – értettek egyet a fiúk,majd visszamentek a nappaliba és segítettek Dave-nek a könyves/játék polcban.
Mi addig néztük őket,nem nagyon tudtunk mit csinálni,végül csináltunk teát és leültünk beszélgetni,közben pedig lestük a munkálkodókat. Mikor mind kiittuk a teát,Lou felkiáltott.
− Kész a szekrény! - mi elismerően megtapsoltuk őket.
− És most jöhet a berakás a szobába – nézem végig rajtuk,ők pedig egy gyilkos pillantást lövelltek felém. - Hé,én csak ma beszeretném fejezni,mert 5 nap múlva jön a baba.
− Na akkor emeljük – szólt Harry – 1,2,3.
Nagy nehezen felemelték a szekrényt és elkezdték bevinni.
− Leszakadok – nyögött az ír manó,és a feje a vörös színt vette fel.
− Nem vagy egyedül – suttogta Louis,de nagy nehezen sikerült bevinniük a szobába.
− Lucy hova rakjuk? - kiáltott ki Dave,mire besiettem.
− Háát,kicsit jobbra – néztem ki egy helyet
− Ide?
− Mehetne balra picit
− Itt?
− Még egy picit balra!
− Jó már?
− Nem,inkább vissza egy kicsit jobbra! - néztem ki a tökéletes helyet,miközben a fiúk ide-oda mászkáltak egy szekrénnyel a kezükben.
− Biztos?
− Igen – elkezdtek a hely felé menni – Ott!
Nagy nehezen lerakták,majd kicsit távolabb mentek. Végül egyetértettek abban,hogy jó. Majd a kiságyat is bevitték,ami könnyebb volt. Lerakták egy-a lányok és általam-kijelölt helyre,majd jött a pelenkázó
− Ezt inkább bent építsük fel,mert nehezebb és a szobában könnyebb ide-oda mozgatni. - ajánlotta Zayn.
− Igen – bólogattak.
Végül a pelenkázó is a helyére került,így főztünk egy ajándék teát a segítőinknek,majd leültünk beszélni.
− Jön a baba,gondolom lesz esküvő is – nézett ránk Dave-el Harry,mire bátorítóan elmosolyodtam.
− Igen Hazz. És szeretnénk titeket meghívni – néztem végig az 1D tagokon.
− Tényleg? - lepődött meg.
− Igen - Bólintott Dave.
Igazából már csak a fiúknak kellett elfogadni az ajánlatot,mert majdnem minden megvolt. Az én tanúm Kyle lett,mert Esmie lesz a baba keresztanyja,a másik legjobb barátomat is kötni szerettem volna,valamihez ami számára és számomra is nagyon fontos. Persze Kyle sikított örömében mikor megtudta,és egy pillanatig sem habozott a válasszal,Dave pedig...Ő azt a személyt választotta akivel nagyon jól kijött az első pillanattól és azóta is mindennapi beszélőviszonyban vannak. Ő pedig Liam,akinek a vőlegényem ma mondta el.
− És Liam – nézett rá Dave – Szeretném,ha te lennél a tanúm.
Először a fiú meglepődött,majd elmosolyodott.
− Dave,szerintem tudod a választ! Nagyon szívesen leszek a tanúd – mondta,majd lepacsizott a vőlegénnyel.
− Na,akkor megvagyunk... - mosolyogtam,majd elgondolkoztam – Holnap még elmegyünk a
lányokkal babaruhákat,játékokat és könyveket venni,Dave pedig elkísér minket.
− Kicsim – nézett rám fájdalmasan,én pedig tudtam mit akar mondani.
− Nem! Jössz velünk,hisz ez nagyon fontos! - álltam ki a tervünk mellett.
− De Luc...
− Mondtam,hogy jössz velünk! Kész,téma lezárva.
− Na látjátok! Ez megy minden nap! - sóhajtott fel,mire a fiúk felnevettek.
− Jaj,te szegény! Borzalmas lehet,hiszen ezért akarsz elvenni – tettettem a sajnálkozó lányt.
− Jaj kicsim – mosolygott,majd kárpótlásul megcsókolt.
− És miről szerettetek volna beszélni? - tért rá a lényegre Kyle.
− Lesz egy turnénk,ahol egyszer jöhetnétek,mint fellépők. Írnánk egy közös dalt,és azt énekelnénk el...Később meg ha minden jól megy,akkor forgathatunk klippet is hozzá.
− Kb. hány nap lenne? - kérdeztem.
− 2,de úgy hogy jönnétek,este fellépés és másnap mehettek is vissza.
− Hány hónap múlva?- jött a kérdés Mil-től.
− 3! Akkor a baba 3 hónapos lesz,1 napot csak kibírnak Dave-el. - sandított rám Niall.
− De csak ha nektek is oké! Ha a baba miatt nem,megértjük! - sietett a nyugtatással Hazza. Dave-re néztem aki rám,szemkontaktussal megbeszéltünk mindent,majd felsóhajtott és gyengéden átölelte a vállam.
− Rendben – mosolyogtam rájuk,a lányok pedig vigyorogva adtak 1-1 puszit mindkettőnknek.
− Szuper! És nagyjából mikor lesz az esküvő? - nézett ránk Zayn.
− Hát,ez egy picit baj...Mert szeretnénk jól érezni magunkat a bulin,és a picivel ezt nem biztos,hogy meglehetne csinálni. Lehet,hogy csak 1 év múlva – válaszoltam.
− 1 év múlva lesz a stadium turné,de mindenképp megoldjuk! - vigyorgott rám Louis.
− Tökély,akkor mit csináljunk,ha megbeszéltünk minden fontos dolgot?
− Mivel még csak 11 óra van,elmehetnénk most vásárolni. - ajánlotta fel Sam.− De csak ruhákat,mert kicsit félek a fiúktól. A végén még tele lesz haj spray-kel hála Zayn-nek,műanyag kajákkal Niall-tól,perverz cuccok Hazzától,répás sapka,kesztyű és egyebek hála Louis-nak,és végül Liam jóvoltából biztos kap egy olyan pólót,ahol egy kanál piros csíkkal át van húzva. - vázoltam fel – Jó ötlet ez?
− Jó,bizony! - bólogattak a fiúk,akik szerint teljesen normális,ha egy babának ilyen cuccai vannak.
− Na jó – adtam be a derekam,ők pedig már a lakásban sem voltak. Felálltunk,és követtük a fiúkat a kocsihoz.
− Beszállás – üvöltötte Louis,mi pedig nagy nehezen beszálltunk a következő sorrendben:
Elől Hazza ölében Niall,hátul Zayn egyik lábán Liam a másikon Sam. Dave ölében Kyle ült,mert ő alacsony volt,így csak-csak kilátott Louis,Esmie pedig a szék mögött,előttem ült lent a földön,én pedig normálisan,nagy hassal egy ülést elfoglaltam. Így indultunk vásárolni.

23.rész/8 hónap múlva

Sziasztook :))) Ahw,nagyon aranyosak vagytok, mert mindig elfelejtem megnézni a kis chat ablakot, de oda is szoktatok írni és egy rossz szavam nem lehet! Oda én nem szoktam írni, és higgyétek el amint tudom hozom a részt! Szóval köszönöm Reginek, Beának és Annának (így név szerint), hogy érdeklődtek, meg ilyenek <33 Néha irkálnak oda egyéb emberek is angolul, nos nem tudom kicsodák, nem is törődök velük! Jó olvasást és írj komit ha tetszik <3

Sam szemszöge:

8 hónappal később

Mióta keringőztünk még az X faktorban,azóta 8 hónap telt el. Hogy mik történtek addig?

1, A következő héten a FOB-tól a The Phoenix-et énekeltük,végül az X faktorban 2.helyezésűek lettünk.

2, X faktor turnén voltunk,és 1 hónapja véget is ért

3,Lucy-t eljegyezte a barna herceg

4,A baba szépen növekedett,most már 9 hónapos

5,A baba lány lesz,így majd mi tudjuk tanítgatni

6,Végül közös megegyezés szerint a kis csöpség neve Cammie Katherina Carvolet.

A szobát ugye érthető okokból babarózsaszín lesz,így azt festettük ma. Lucy és Dave összeköltöztek,vettek egy nagyobb házat,ami emeletes,és közös pénzünkből. Ugyanis egy új házat vettünk,így mindegyik lakást mi uraljuk. Én lakok a 1.Emeleten Kyle-al és Mil-el. Ess és Lucy-Dave pedig lent a földszinten. Luc-ék lakása egy 5 szobás,egy gyerekszoba,egy nappali/előszoba,konyha,fürdő és Dave-k szobája. Mi a babaszobát festettük,így több doboznyi festékkel,és 6 nagy ecsettel kezdtük el reggel 8-kor. Ahhoz képest,hogy Lucy terhes,olyan mint volt,persze egészségesebben eszik,de ugyanúgy bulizik velünk (pia nélkül) nevet sokat,és nem egy aggódó borzalom. Néha-néha szünetet tartottunk a festésben,mert valaki éhes volt,de ilyenkor a többiek folytatták. Luc sokat dolgozott,így megértjük,hogy ki volt fáradva,ezért Dave már este hétkor elvitte aludni,de ő maga még visszajött.Az utolsó simításokat végeztük a szoba színén és magán a falán,amikor az egyetlen fiú/férfi elővett több csomag falimatricát. Rózsaszín-fekete alakok voltak,pl.: Mickey Egér és Minnie, vagy egy kislány aki lufit tart a kezében. Édesek voltak,így eldöntöttük,hogy amint megszárad a szoba,holnap első dolgunk lesz ezeket felragasztani. Közben már 2 saját dalt kiadtunk,aminek nagy sikere volt. Simonnal még mindig tartjuk a kapcsolatot,tud a babáról is (bár arról már minden ki,hála a turnénak),és támogat minket,mindenben. Hogy hogyan fogadta a közönség a Super Girls babát? Bár először nem értették,mert Lucy nagyon fiatal,de amint látták,hogy milyen szeretettel beszél a jövendőbeli lányáról,az utálkozás szeretésbe ment át,így egy mindennapi videóblog segítségével mindenki,akit érdekel,hogy mit csináltunk,hogy van Lucy és a baba,azt abban tájékoztatjuk. Szerencsére több millió embert érdekel,így a rosszabb napokon is sikerül miből merítenünk energiát. Mi,lányok összetartóbbak vagyunk mint valaha. Segítünk egymásnak mindenben,vigyázunk Lucy-ra és magunkra is.

 - Huh,ez durva volt – huppant le a kanapéra Kyle,és megtörölte a homlokát.

- De kész a baba szoba – mosolygott Mil,aki mint 18 éves (kövi hónapban lesz 19) boldogan várja a baba jövetelét.

- Köszi lányok a segítséget – nézett rajtunk végig fáradtan Dave. - De ideje hazamenni. Fáradt vagyok,jó lenne már aludni.

- Oksi – álltunk fel,adtunk neki 1-1 puszit,majd kimentünk a szobából,fel a sajátjainkba. Én még az enyémen megnéztem egy új részt a kedvenc sorozatomból,olvastam picit,majd lefeküdtem aludni. Ekkor hirtelen kipattantak a szemeim,és gyorsan megnéztem hányadika is van ma...Augusztus 1.,és be volt keretezve a naptáramba 8.-a,ugyanis arra az időpontra rakták ki Luc szülését. Eléggé fáradt voltam már,de muszáj volt SMS-t írnom Dave-nek,remélve,hogy még megkapja.

'Bocsi,a zavarásért,csak annyi,hogy a bútorok már megvannak a picinek?' - írtam neki.

'Szia,igen megvannak :)' - küldte vissza.

'Az ágy,a pelenkázó,a kis szekrény,könyves/játék polc,is?'

'Igen,nyugi,már mindenre gondoltunk'

'A függöny is megvan?'

'Igen,Sam és a szőnyeg is! Na jó éjt xoxo' – írta én pedig nyugodtan raktam félre a telefont és feküdtem le. Azért megnyitottam a baba szoba fájlát a telómon,hogy biztos minden megvan e,mert virtuálisan be tudtuk rendezni a szobát. Mint valami Barbie World,hiszen konkrétan minden rózsaszín a pici szobájában. Végül megnyugodva aludtam el,hogy holnap összeszerelünk mindent és készen leszünk az utolsó simításokkal is a baba-projektnél. Már csak a gólyának kell kibontania szoros csomóit.

Másnap

Reggel amolyan 'új nap van' boldogság töltött el,majd gyorsan elkészültem,és siettem le Luc-hoz,hogy felállítsuk a bútorokat.

- A szoba nagyjából megszáradt,de Dave most szenved a kisággyal – mondta,meg elnevette magát – Nagyon béna,nem megy neki.

- Hallom,drágám! Csak hogy tudd,nem te vagy itt és rakod össze ezt a hülye ágyat – kiáltott ki nekünk,majd egy perc múlva megjelent. Adott két puszit – Szia,tudnál segíteni? Elvileg ti ügyesebbek vagytok!

- Persze – nevettem,majd bementem a szobába,és Lucy-ra,majd Dave-re néztem – Ez most komoly?

- Én mondtam,hogy vicces – kuncogott barátnőm,a fiú pedig felsóhajtott.

- Nem így kéne kinéznie ugye?

- Hát nem éppen – bólintottam,majd szétszedtük az "ágyat". - Elolvastad hozzá a használati utasítást?

- Ööö...Adtak hozzá? - vakarta Dave a fejét,mire Lucy felsóhajtott.

- Drága Dave! Ilyenkor elgondolkozom,hogy hogyan tetted le az érettségidet. - rázta a fejét,majd adott egy puszit a vőlegényének.

- Na,nézzük! - jött be a többi lány az ajtón,majd leültünk és elkezdtük tanulmányozni a használati utasítást. Miután részletesen átböngésztük,következett az összerakás.

- Azt oda – mutatta Ess Mil-nek,aki engedelmesen oda tette az egyik hozzávalót.

Szépen lassan elkezdett kialakulni a normális ágy kinézet,így folytattuk.

 - Neeem! Azt ide – böngészte az utasítást Lucy,közben pedig tettük amit mond. Így mikor az ágy felépült,büszkén húztuk ki magunkat. - Kéész! Köszi lányok!

- Jaj Luc! Érted mindent – ölelgettük meg óvatosan,majd hirtelen csengeni kezdett egy telefon.

- Ez hol lehet? - kezdtem kutatni,mert az enyém volt. - Segítsetek! Nem találom!

A többiek kissé bosszúsan kezdték keresni a telefont velem együtt.

 - Megvan! - kiáltott fel Mil,mire odafutottam és felvettem. Tátogtam egy köszit,és hallgattam ki szól bele. Legnagyobb meglepetésemben Zayn volt.

- Szia drága! - köszönt bele – Már le akartam tenni.

- Mi az Zayn? - kérdeztem.

- Lenne egy buli.... - kezdte,de félbeszakítottam.

- Nekünk nem jó! Lucy-t nem lenne túl jó terhelni...mert nincs annyira jól – hazudtam,de csak egy picit...Igazából tökéletesen van,éppen Esmie-vel nevet valamin.

- Sam,nem kell hazudni. Konkrétan az egész világ tudja,hogy a kicsi lány terhes. Ráadásul nézzük a videókat,így mindenről értesültünk. Nem lenne pia,igazából picit beszélgetni. - kicsit döbbenten hallgattam a volt "párom".

- O..oké – egyeztem bele – Átjöhetnétek segíteni. Épp a bútorokat rakjuk össze,és Dave egyedül nem boldogul,mi pedig nem tudunk sokat segíteni.

- Mondasz egy címet? - azonnal lediktáltam,majd lerakta egy '10 perc múlva ott vagyunk-al'.

- Láányoook – kiáltottam be.

- Mi van? - hallottam Kyle-t.

- Jönnek a fiúk.

- Milyen fiúk? - kérdezte Dave,kissé aggódva.

- Az 1D-sek. - mentem be a szobába mire valamennyi arc kividult.

- De jó – ugráltak a lányok Lucy-val.

- És segíteni fognak? - vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Azért jönnek – bólintottam,mire a vőlegény nyugodtan bólintott.

- Akkor jöhetnek.

22.rész/Vegyes Érzelmek

Szóval sziasztok :))) Képzeljétek ma van a szülinapom és ez alkalmából új részt kaptok. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog és hivatalosan is kijelenthetem, hogy még 10 rész van hátra. Nem így terveztem a fejezetszámot, 50 részeset szerettem volna írni, de így jött ki az egész. Komizzatok, mert így a vége felé jó lenne tudni, hogy ha szeretitek ahogy írok, akkor jön egy másik blog is. Puszi :)

Lucy szemszöge:

- És a legtöbb szavazatot kapta.... - kezdte a műsorvezető.

- Mi,lécci – suttogta Sam.

- És ezzel párbaj nélkül bekerült a döntőbe... - folytatta.

- Mi legyünk azok kérleeek – suttogta Esmie.

- A... - húzta az időt.

- Mondd ki,hogy Super Girls – kiáltotta be valaki,mire mindenki felnevetett.

- Egy jósnővel van dolgunk,mert igen! Tovább jutott a SUPER GIRLS! - kiáltotta,mi pedig sikítva öleltük át Si-t és egymást.

- Tehát párbajozik Tom Weller és Ollie Upwart – jelentette ki Steve,mi pedig lerohantunk a színpadról. Egyből Dave karjaiban kötöttem ki.

- Kicsim,gratuláloook – pörgetett meg,majd letett,és szorosan megöleltem a családomat.

- Jaj,drágám! Nagyon ügyes vagy!

- Köszönöm – mondtam,majd Esmie-hez rohantam és őt is átöleltem.

- Tovább jutottunk – kiáltottuk és ugrálni kezdtünk.

- Dave,majd hazavisszük a szüleimet? Mármint a hotelukba? - kértem,mire édesen elmosolyodott és bólintott. - Aludhatok nálad?

- Persze,kicsim – lehelte ajkaimra,mire beletúrtam hajába és közelebb húztam magamhoz.

Miután végig néztük a párbajt (Tom esett ki),kimentünk elbúcsúztatni,majd átöltöztünk a rendes ruhánkba,és megálltunk a fiúk előtt.

- Fiúk,nagyon jó volt együtt dolgozni,és biztosan látjuk még egymást! - nézett végig rajtuk Kyle,majd megölelte Niall-t,és sorban mindenkit. Én voltam az utolsó,aki elbúcsúzott a fiúktól,így az ír szőkeséghez léptem.

- Tudod,jóban lehettünk volna – suttogtam a fülébe,miközben átöleltem.

- Majd egyszer elfelejtünk mindent,és barátok leszünk – súgta vissza,majd elengedtem és Liam-hoz léptem.

- Tudod Luc,hallottam,hogy miről beszéltetek,így tudom hogy mi van veled. - elakadt a szavam,de szerencsére csak Liam hallotta,mert úgy suttogtunk,hogy senki sem hallhatta – De senkinek sem árulom el! Csak ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra,a babára és Dave-re is.

- Ígérem – mosolyogtam rá,és szorosan megöleltem még egyszer,majd tovább mentem.

- Luc! Jó legyél,rendben? - ölelt át.

- Te is,és Eleanort puszilom. Azt mondják,olyan mint te,csak lány változatban.Egyszer mindenképp megismerném. Vigyázz rá is,és sok szerencsét a bandához. - Lou kedvesen rám mosolygott,majd viccesen hozzátette,hogy répát ne felejtsek el enni.

- Zayn – biccentettem. - Nagyon jó volt megismerni,tuti,hogy találkozunk még!

- Biztos Luc!

- Aztán majd elkérem a hajápolási tanácsaidat – nevettem fel,ő pedig vigyorogva bólintott,majd elengedett az ölelésből és az én drága Hazzám-hoz léptem.

- Kicsi lány! Sok szerencsét az élethez,és vigyázz Dave-re.Követni fogom,hogy mit csináltok,mit hoztok össze a lányokkal. Ne cseszd el! - suttogta,mire egy könnycsepp lefolyt az arcomon,amit biztos megérzett.

- Tudod Harry,először utáltalak,mert folyamatosan piszkáltál,de aztán rájöttem,hogy mennyit segítettél. És köszönök mindent! Találj magadnak egy szép és hozzád illő lányt,légy boldog,én is követni fogom,hogy mit csináltok az 1D-vel. Legyél ügyes,élvezd az életet amíg lehet. - súgtam neki,majd eltolt magától és letörölte azt az egy kósza könnycseppet. Neki is vöröslött a szeme.

- Én is köszönök mindent,Luc!

- Na,sziasztok fiúk – vettem mély levegőt,intettem nekik,majd kimentem a lányokhoz.

- Mi lesz a terv ma estére? - kérdezte Sam.

- Dave-nek elmondom. - céloztam a baba-ügyre.

- Sok szerencsét – bólintott Mil. - Én a családommal leszek.

- Szerintem én is – mondogatták a lányok.

- Furcsa – mondtam.

- Mi? - kérdezte Kyle.

- Hogy eltelt ez az egy hét is. Megismertük a fiúkat,akik felbolygatták az életünket. De ez így volt jó – suttogtam,mire a többiek is csöndesebbek lettek.

- Minden vég,valami kezdete – mondta Ess,én pedig bólintottam.

- Egy új életé vagy egy új hété...Bárhonnan nézhetjük – mosolygott Sam.

- Na megyek,még a hotelbe visszük anyáékat. Levit meg kitessékelem a kocsiból.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét Kyle.

- Szerintem jó lenne,ha megismerné a szüleidet. Nem gondolod? - mosolyogtam a lányra,aki elpirulva bólintott. - Na megyek.

- Kicsim, mehetünk? - kérdezte Dave,de kinyitottam az ajtót,afelől ahol az öcsém ült.

- Te nem szállsz ide be – rángattam ki.

- Mit csinálsz? - kérdezte dühösen.

- Kyle,szeretné ha megismernéd a szüleit – kacsintottam rá,ő pedig,mintha puskából lőtték volna ki,olyan gyorsan termett barátnője mellett.

- Most már igen – ültem be előre,és Dave-re néztem. Elindította a motort,majd az útra siklottunk és elindultunk. Még integettem a lányoknak,mentorkámnak,és a fiúknak is.

- És,nem gondolkodtatok már az eljegyzésen? - tette fel az igen váratlan kérdést apa. Dave-re néztem,aki az utat fürkészte.

- Még nem igazán – válaszoltam,majd a fiúm kezére raktam az enyémet,mert épp egy piros lámpánál álltunk. Az elmosolyodott és az ujjait az enyéim köré kulcsolta.

- Még jól megvagyunk így. - nézett hátra,majd elengedte a kezemet,mert zöldre váltott a lámpa. Befordult jobbra és leparkolt egy hatalmas szálloda előtt. - Itt is vagyunk.

- Köszönjük a fuvart – biccentet apu.

- Bármikor. - anyu és apu is kiszálltak a kocsiból,majd besiettek a szállodába. - Akkor haza?

- Igen. - mosolyogtam,majd adtam egy puszit az arcára. 10 perc alatt célba értünk,közben bekapcsoltuk a rádiót. Mikor kiszálltunk kéz a kézben mentünk be,majd felgyalogoltunk az 1.emeletre és bementünk a lakásba.

- Dave beszélnünk kéne – szóltam halkan.

- Ugye nem megint Niall? - kérdezte megrettenve.

- Dehogy is..Kérlek üljünk le az ágyra. - az ölébe ültetett,majd várta,hogy mit szeretnék mondani.

- Mi az,Lucy? - kérdezte,kis aggodalommal a hangjában.

- Tudod,elmentünk dokihoz.

- Liam mondta,hogy csak gyomorrontás. Bár a durvább változat. - szóval neki is ezt mesélték.

- Igazából nem...

- Akkor,mi van veled? - fürkészett,én pedig a szemébe néztem

- Lesz egy kis Lucy-nk vagy Dave-nk – mondtam végig mélyen tartva a szemkontaktust.

- Te-tessék? - kérdezte döbbenten.

- Apa leszel – mosolyodtam el félénken,mire felkapott az ölébe és nevetve megcsókoltam.

- Kicsim,én annyira örülök ennek – döntötte a homlokát az enyémnek,mikor lerakott.

- Én is,csak kicsit izgulok...Mi lesz a csapattal? A lányok is örültek neki,de ez sok ideig így nem fog menni! Turnék,koncertek és ti hol lesztek e közben a babával?

- Lucy,mindent meg fogunk oldani. Így ketten,hogy neki jó legyen és nekünk is – ölelt át a fél kezével,a másikat pedig a hasamra rakta. Mire én neki dőltem a mellkasának,ő pedig belepuszilt a hajamba.

És akkor én voltam a legboldogabb,és legnyugodtabb ember a világon,tudván,hogy pár hónap múlva minden tökéletes lesz.

21.rész/Keringő,és egyebek

Úúúj rész! Szóval olvassátok és komizzátok,mert 1 hetet kellett várnom, hogy 1 hozzászólás összejöjjön. Kérlek, ha tetszik írjatok!


Lucy szemszöge:

Levonultunk,majd jött egy nagy csapatölelés.

- Nagyon szeretlek,ugye tudod? - súgtam Dave fülébe.

- Volt egy ilyen sejtésem – mosolygott.

- Mennem kell ruhát felvenni,meg menni a sminkeshez,a fodrászhoz is. És van rá fél órám.

- A ruhában tudok segíteni – vigyorodott el pimaszul,mire felnevettem.

- Nem kell köszi,egyedül is megtudom csinálni – adta neki egy utolsó csókot és elsiettem. A ruha volt a legkönnyebb a cipővel együtt,majd jött a smink.

Mindegyikünket beültettek 1-1 székbe,és elkezdtek csinosítani. Nem kaptunk feltűnő sminket,nekem a szememre egy enyhe rózsaszín szemfestéket tettek,majd jött a szempillaspirál és tussal 'macskás' stílusúra húzták ki. Végül jött egy pasztell rózsaszín rúzs a számra. Kyle-ra egy bézs színű szemfesték került,simán kihúzva tussal,majd szempillaspirál és egy "csókra hívó" színű rózsaszín rúzst kapott. Mil-nek nem volt kifestve a szeme,csak egyszerű szempillaspirál és vörös rúzs,ami kiemelte (tényleg szép) ajkait. Sam a ruhája és a cipője miatt egy füstös fekete szemfesték került rá,és egy nem látszó szájfény,amitől csak csillogtak ajkai. Végül Esmie-n egy lila szemfesték foglalt helyet és egy lilás-rózsaszínes szájfény. Miután a sminkek rajtunk voltak,mentünk a fodrászhoz,aki rendesen megtépte a hajunkat. At enyémet egyszerűen hullámosították és oldalra fésülték,majd került rám egy kiló hajlakk,hogy biztosan tartson. Miközben a frizurámat csinálták,azon gondolkoztam,hogy jó lehetnék légyfogónak,a hajlakkba beleragadnának a legyek. Majd végignéztem a társaimon. Kyle-t is úgy hagyták,csak a masnit kötöttek bele a sűrű lobonca közepébe. Sam-nek is kibontva volt,felül pedig egy vízesés-fonás ékeskedett,ami nagyon gyönyörű volt,sűrű hajában. Mil-nek összekontyolták,és a konty köré (hogy ne látszon a hajgumi és a rengeteg csatt) befonták egy kimaradt tincsét,amit újabb hullámcsattokkal biztosítottak,de most már barnával,így nem látszott. Végül Esmie gyönyörű göndör haját egy lenti kontyba rakták és a fél haját kiengedve hagyták. Kis fehér virágos csattokat raktak bele,így gyönyörű frizurája lett. Szóval így néztünk ki:

Ezek után megkerestük a fiúkat,akik már a színpad mellett álltak. Elismerő pillantásokat kaptunk,köztük pedig Dave is ott állt.

Mikor odaértünk,a karjai a derekamon foglaltak helyet és a fülembe súgott:

- Gyönyörű vagy – elmosolyodtam,majd megcsókoltam. Ezek után elkaptam Niall végigmérő pillantását,amit egy 'szánalmas vagy' tekintettel koronáztam meg. Igen,volt valami abban a fiúban,de köztünk soha nem lehetett volna semmi,az üldözésével pedig csak jobban eltaszított magától. Lehajtotta a fejét,én pedig tovább nézelődtem. Ekkor a felénk siető Esmie-t és Sam-et pillantottam meg. Feléjük siettem,ezzel Dave-t a többiekkel hagyva.

- Hát ez is eljött – motyogta Ess,majd hárman megöleltük egymást. Ezek után Sam tovább ment a többiekhez,én pedig szorosan megöleltem barátnőmet.

Kicsit szipogtunk mindketten,hiszen mikor legutóbb így voltunk,ilyen alkalomnál az tavaly volt és akkor még nem volt Super Girls,sem X faktor,sem mini Lucy vagy Dave a hasamban.

- Ugye tudod,hogy mindenképp te leszel a keresztanyja,ha megszületik...Ehhez ragaszkodom – suttogtam,mire bólintott egyet. Majd visszamentünk a többiekhez és én újra Dave mellett foglaltam helyet. Miután vége volt a nagyon sokáig tartó szünetnek,Simon is megjelent.

- De szépek vagytok lányaim! - mért végig minket büszkén. - Nagyon ügyesek voltatok! Szerintem be fogunk kerülni.

- Reméljük! - bólintott Mil. Még beszélgettünk picit,majd mikor lement a színpadról a sztárfellépő felkonferáltak minden X faktorost. Még adtam egy gyors 'szurkolj,hogy nehogy elessek' csókot Dave-nek és Harry-be karolva indultunk ki. Vagyis inkább ő vezetett ki. Mikor megint újrakezdődött a sikítás,már nyugodtabban fogadtuk. Megállt minden pár egymás felé fordulva és felcsendült a zene,ami a Gyertyafény Keringő volt. A közönség is elcsendült,majd én és Harry elkezdtük csinálni az első lépéseket.Miután megvoltunk velük,a mögöttünk lévők becsatlakoztak. Majd a mögöttük lévők és így tovább,mikor végül mindenki eltáncolta az első mozdulatokat.Majd angol keringőzni kezdtünk rendesen és néha helyet cseréltünk más párokkal,így haladtunk tovább. Majd mikor visszaértünk az eredeti helyünkre párt cseréltünk. Pechemre Niall-hez kerültem,ő pedig vigyorogva fogadott. Miközben ketten táncoltunk,rá sem néztem,csak az ismerős lépéséket folytattam. Mikor visszacseréltek minket,Harry-re néztem,aki rám kacsintott. Rámosolyogtam,majd középre húzott. Egyszerre lépkedtünk,majd mikor a hátam mögé vetettem egy pillantást,könny gyűlt a szemembe. A színpad mögött ott állt a családom. Anya,Apa és Levi is,akik Dave-el együtt le sem vették rólam a szemüket. Esmie is odanézett,és ugyancsak megpillantotta a sajátját. Utána összenéztünk,és egymásra mosolyogtunk,végül Harry-vel megint elváltunk,és jött AZ emelés. Egy másik X faktoros lányt az összes fiú felemelte és ott tartotta egy percig. Majd lerakták és visszatértek a párjainkhoz. A közönségnek háttal fordítottak minket és jött a 'hátradöntős jelenet' tehát a fiúk nyaka mögé kulcsoltuk a kezünket,ők pedig a derekunknál fogva hátradöntöttek és így egy félkört köröztek velünk,majd visszaemeltek. Mikor újra szembekerültem Harry-val előre keringőztünk, és végül az adott mozdulatba álltunk be, végpóz gyanánt. Mikor meghajoltunk újabb tapsvihar töltötte be a csarnokot,majd levonultunk párokban.

- Anya,Apa,Levi – öleltem át őket szorosan,és közben éreztem,hogy meleg könnyek kúsznak le az arcomon.

- Kicsim – zokogott anya,és erősen ölelt. - Annyira hiányoztál.

- Te is – mondtam,majd a többiekre pillantottam. Mindenki családja itt volt.

- Szia,nővérkém – adott 2 puszit Levi,majd szorosan átölelt. - Megyek,ha nem baj.

- Dehogy is! Köszöntsd csak – biccentettem Kyle felé,az öcsém pedig megindult a lány felé. Mikor az észrevette,hozzáfutott és megcsókolta.

- Tudod,én is elvárnám az ilyen köszöntést – suttogta a fülembe valaki.

- Ha nagyon akarod – fordultam meg,majd hosszan megcsókoltam az illetőt,akit nem lesz nehéz kitalálni,hogy Dave volt.

- Ja édeském,annyira édesek vagytok együtt – mosolygott anya,én pedig felé fordultam,Dave pedig átölelt a derekamnál fogva.

Rámosolyogtam anyára.
- És nem tervezgettek közös jövőt? - kérdezte apa.
- Majd ahogy jön – válaszolta Dave,én pedig nyeltem egyet. Ők még nem tudják,hogy állapotos vagyok.
- Dave megyek,beszélek egy picit anyuval. - súgtam neki,majd elengedtem és anyut behúztam az öltözőnkbe.
- Mikor mentek vissza? - kérdeztem tőle.
- Holnap megyünk is,mert csak látni akartuk,hogy hogyan keringőzöl és versenyzel kicsim.
- Honnan tudtátok,hogy keringőzöm? - vontam fel a szemöldököm.
- A lovagod értesített.
- Dave?
- Igen kicsim. Szereted őt nagyon,ahogy én látom – mosolyodott el anya,de közben engem fürkészett.
- Mindennél jobban. Viszont valamiről beszélgetnünk kéne.
- Miről drágám? - kérdezte vidáman.
- Erről Dave sem tud,csak a lányok. - kezdtem.
- Beteg vagy? - ijedt meg anya.
- Nem...Hanem – folytattam,de megint félbeszakítottak.
- Ki akarsz ide költözni.
- Igen,majd valamikor,de nem erről van szó...
- Akkor...
- Anyu,állapotos vagyok – mondtam ki,neki pedig elakadt a szava.
- Te-tessék kicsim? - kérdezte.
- Terhes vagyok,anyu – néztem rá,ő pedig felsikított.
- Jaj,drágám! Gratulálok! Hány hónapos?
- Még csak egy. De Dave még nem tudja. Ma voltunk dokinál,mert folyamatos rosszulléteim voltak. Először csak azt hittem,hogy a stressz miatt,de hát nem amiatt volt.
- Kicsim,nagyon gratulálok! És mi lesz a csapattal? - kérdezte,már egy kicsit nyugodtabban.
- Maradni fog! Csak most kezdődött el. Amint megszületik a pici turnéni megyünk,persze vele. És nem a durva beosztásút.
- Rendben. Én nagyon örülök nektek,drágám,de szerintem mennetek kell,ahogy hallom!
- Igen,tényleg! Szurkolj anyu! - pusziltam meg,majd kisiettem a többiekhez.
- Mi volt,kicsim? - fonta át karjait körülöttem Dave.
- Csak meséltem neki,hogy mik voltak,míg nem volt itt.
- Aham – suttogta,majd megcsókolt.
- Mennem kell,majd nemsokára jövök – kacsintottam rá és Simon-al meg a lányokkal együtt kivonultunk a színpadra.

20.rész/Az előadások

Sziasztok édeseim :333 köszönöm a jó sok megtekintést,és a komikat az összes részhez. A sulim jól megy ami a blog(ok) jövőjének is jó hír :) Olvassátok sok szeretettel <3 MiraVagyok

Harry szemszöge:

Tom gyorsan lement,utána pedig a lányok következtek. Mindegyik beállt és vártak a zenére. Nem tudtuk,hogy mit énekeltek,de most rájöttünk. Kelly Clarkson – People Like Us c.dalát.

(most Candice Accola helyettesíti Esmie-t,tekintsetek el attól,hogy Candice szőke,peidg Ess barna - írói szerk.) 

Csak hallgattuk,mikor Luc-ra közelített a kamera,Niall lehajtotta a fejét. Liam megveregette csapattársunk hátát,majd tovább néztük a lányok műsorát. Énekeltek,táncoltak,mindent beleadtak,amitől szinte tökéletes volt a műsor. Mikor Lucy elénekelte az utolsó sort,mindenki felállva tapsolt nekik.

- Ők lettek volna a Super Girls,és szavazzanak a...... - kezdte a műsorvezető,a többire pedig nem is figyeltünk,csak vártuk,hogy megjöjjenek. Mikor ez megtörtént,mindenki odament a saját "párjához" átölelte azt és gratuláltunk nekik. Majd jött az egyenruha,amit mindenkinek kötelező volt viselnie...És hogy mi volt az?

Nekünk,fiúknak egy 'I <3 Super Girls' pólót kellett viselnünk,nekik pedig egy 'I <3 One Direction' feliratosat. Majd nekünk farmerrel állították össze,nekik short-al. Miután átöltöztünk Dave is megérkezett,és adott Luc-nak egy gyors csókot. A lány suttogott neki valamit,mire ő bólintott.

- Nagyon jók voltatok – nézett végig a lányokon,majd közelebb húzta magához barátnőjét. Niall-t figyelembe sem vette,így olyan érzésünk volt,hogy Luc nem mesélte el a reggeli incidensüket,amit már tudtunk Niall-től:

Miközben a lányok öltöztek,a fiúk öltözőjében

- Niall,mi volt ez a tegnap reggeli akciótok? - vonta kérdőre a fiút.

- Hát – vakarta meg a tarkóját – megcsókoltam Lucy-t...És nem ellenkezett.

- Tessék? - kiáltotta Zayn.

- Te nem vagy normális,tesó! - ráztam a fejem – Ezzel egy egész kapcsolatot cseszhettél el. Lucy-ék 5 éve vannak együtt,és semelyikük sem ártott neked.

- De nem értitek? Nem ellenkezett – vitte fel a hangját.

- De nem az ő ötlete volt,nem gondolod? - vonta fel a szemöldökét Louis.

- Legalább jó volt? - kérdeztem,majd Zayn hátba vágott,jó erősen.

- Isteni – sóhajtott fel Ír csapattársunk,majd ránk nézett – De azt mondta,hogy elfogja mondani Dave-nek.

- Hát haver,akkor te nem éred meg az előadást – húzta el a száját Louis.

- Honnan gondolod,hogy megver?

- Figyelj,mint olyan ember akinek van barátnője – Lou halványan elmosolyodott – Bármit megtennék,hogy a barátnőm biztonságban legyen.

Ekkor meghallottuk a lányok sikítását,és Liam bement az öltözőbe. Hallottuk a beszélgetést,de nem bírtuk megállni,hogy ne dőljünk a nevetéstől. Majd elmentünk beénekelni és elgyakoroltuk a dalunkat Közben Dave is ott volt,de semmit sem csinált. Mintha Niall levegő lenne,velünk viszont jól elbeszélgetett.

- Harry – nézett rám,én meg kérdőn rá. - Lucy elég durva tud lenni...Szóval ha lesz a puszis jelenetetek,én vigyáznék.

- Téged nem bántana,hisz a barátja vagy.

- És a gye.... - Kyle elharapta a szót.

- Mi? - kérdezte Louis.

- És a gyengélkedőn,majd meglátogatunk – integetett,mire megráztam a fejem.

- Én a te helyedben mondom. - veregette meg a vállam.

 Fiúk,lányok ti jöttök – kiáltott nekünk oda az egyik statiszta. Lucy még adott egy gyors csókot Dave-nek,majd mindenki beállt a színpad mögötti megbeszélt helyre.

Felcsendültek a WMYB első szólamai,és akkor kinyílt az óriás,fő ajtó. Majd egyszerre elindultunk kicsit előrébb,de mégis a lépcső tetején maradtunk. Sikítozás töltötte meg a csarnokot,Liam és Mil mosolyogva kezdték el a dalt. Li mellett én,Mil mellett Lucy állt. Közben a hátunk mögött becsukódott az ajtó és az emlékeink erről a hétről villantak be. Képek,videók (persze lenémítva) amik legjobban jellemezték a hetünket. Mikor mi következtünk,lejjebb sétáltunk a lépcsőn,így most mi kerültünk középre.

- But you – énekeltük,és mikor elkezdődött a refrén,leugrottunk a lépcsőről,Liam-Mil páros pedig lefutott. Közben mögöttünk épp olyan videók mentek,mint ahogy gyakoroltunk,vagy a hülyéskedésünk.
 - Baby,you light up,mí world like nobody else – jöttek elő a rejtett ajtók mögül a többiek,mire még nagyobb sikítás következett. Lucy hátranézett az ajtóra,hiszen ott jelent meg,ahogy Luc Levihez fut,majd a fiú megpörgeti őt. Aztán egy Dalucy (Dave-Lucy) pillanat jött.

Énekeltünk,mindent beleadva,hiszen nem engedhettük,hogy a lányok a cél előtt kiessenek. Simon büszkén nézett minket,majd a lányok csinálták a koreót,mi pedig buliztunk a színpadon. Majd mikor jött a szólóm,Lucy-t közelebb húztam magamhoz a derekánál fogva és a kezemet ott hagytam,a másikkal a mikrofont fogtam. Luc a kezét a mellkasomra rakta,az egyikben ő is a mikrofont szorongatva. Elő kellett adnunk azt,hogy mi most "flörtölünk",nagyba kapcsolva. Féloldalas mosolyommal néztem őt,majd mikor vége lett a szólómnak,a lány megpuszilt. Még nagyobb sikítás következett,majd tovább énekeltünk,és buliztunk a színpadon. Végül az utolsó sor jött.

- You Don't know you're beautiful– énekeltük Lucy-val,majd leálltunk.Pár másodpercig csönd volt,majd olyan hangos taps és sikítás vihar vette kezdetét,hogy vigyorogva hallgattuk. Nekünk ez nem volt új,hiszen már rengeteg koncerten énekeltünk,de a lányokon végignézve büszkén hajoltunk meg.

- Ők voltak a One Direction és a Super Girls! - jött be a műsorvezető,azt hiszem,Steve. - Milyen volt,lányok?

- Nagyon jóóó – felelték vidáman és egyszerre.

- Volt egy puszi jelenetünk! Ez hogy is volt? - vigyorgott Steve,majd felém és Lucy elé tartotta a mikrofont.

- Ez volt a koreográfia – vontam meg a vállam,majd megöleltem Lucy-t – De nem bánta.

- Hülye – bokszolt bele a karomba a partnerem,mire a közönség felnevetett.

- És hát volt egy szomorú dolog ezen a héten – kezdte – Lucy,szeretnél mesélni?

- Most őszintén? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Rendben,értem és bocsi a kérdésért! Szóval Lucy-nak meghalt a héten a nagymamája. - közölte az információt,mire mindenki elhalkult. Lucy közelebb húzódott hozzám – 1 perc csönddel tiszteljük meg.

Mindenki csöndben volt,Lucy-nak pedig egyre több könny tört utat. Ekkor Az operatőr vette közben az adást,így megmarad az utókornak. Mikor letelt ez a kis idő,Lucy elkérte a mikrofont majd könnyektől kissé fojtott hangon megszólalt. De ekkor Dave kijött a színpadra,bár pár testőr visszaakarta fogni,Lucy felé nyújtotta a karját,így a fiút semmi sem akadályozhatta meg. Lucy-hoz ment,átölelte és a fülébe súgott valamit,amitől a lány halványan elmosolyodott.

- Nagyon köszönöm szépen,hogy ennyien megtiszteltek ennyivel,és hogy ezen a héten nagyon sokan álltak mellettem és segítettek. A lányok,a mentorok,a fiúk,a családom és a rajongók,de legtöbbet Dave. - szólt bele,majd lehetett látni,ahogy jobban odabújik a fiúhoz. Erre a rajongók tapsolni,némelyik sikítani kezdett. Aztán pár perc után kialakult egy mondat,amit nagyban üvöltöttek egyszerre a rajongók.

- Csókot,csókot,csókot! - erre Lucy elmosolyodott,majd valamit beszéltek Steve-el,de nem hallottuk,mert a mikrofont eltartották. A műsorvezető csak bólintott egyet,majd Dave is becsatlakozott a beszélgetésbe. Két perc múlva Luc Dave felé fordult,a fiú magához húzta (ekkor biztos voltam benne,hogy a kamerák rájuk közelítenek) és egy 'Több milliós nézettség előtt vagyunk,szóval csak finoman' csókot láthatott a közönség. Ezek után fütty és taps zúgott végig a termen.

- Tehát a Super Girls és a One Direction közös produkcióját láthatták – és ekkor levonultunk a színpadról.

19.rész/A hír és a fogadása

Sziasztok emberek :))) Gyorsan megérkezett a 3 komi,a másik,hogy lehet egy időre ez az utolsó blogom,mert nincs se időm,se kedvem írni egyet...Viszont elkezdtem olvasni egy nagyon jót,szerintem az utolsó bejegyzésnél kiteszem a linkjét ;)) Pussz drágák és ehhez a részhez különösen SOK komit kérek!

Lucy szemszöge:

nyitódott az ajtó és egy fiatal kis orvosnő dugta ki az arcát.

- Lucy Swite!

Bementünk a másik kórterembe,és megálltunk az ajtó előtt. A kisasszony becsukta az ajtót,majd leült a doki mellé.

- Üdvözlöm! Morethan doktor vagyok! Mi okból vannak itt?

- A barátnőm lehet,hogy terhes. - szólalt meg Esmie.

- Értem,maga jött ide,vagy ide küldték? - nézett rám a doki.

- Ide küldtek!

- Rendben,kérem feküdjön ide! - egy kis ágyra mutatott – Magára kenek egy kisé hideg, zselés krémet!

Lefeküdtem,a doki arra az oldalamra ment ahol a műszerek voltak,Ess pedig a másik oldalról nézett engem,majd a monitort. Tényleg rám kenték az a hides,zselés krémet,majd a hides műszert is a pocakomra rakták. Kissé belenyomták a hasamba,annyira nem durván,hogy fájt,de nem volt kellemes érzés. Elkezdett vizsgálni,a barátnőm pedig a monitort,néha engem nézett. A doki párszor hümmögött,majd Esmie-re nézett,végül rám. Elrakta a műszert,adott pár törlőkendőt és megvárta,míg visszaveszem a pólóm és kidobom a koszos papírkendőket.

- Nos Lucy...A műszer kimutatta,hogy minden oké van. De készüljenek arra,hogy egy babával bővül a család – mosolygott – Mert maga bizony állapotos!

- Úristen – nyögtem ki,Ess pedig megszorította a kezem. - És,hány hónapos?

- 1! Kéri az ultrahang felvételeket? - nézett rám kedvesen,én pedig bólintottam. Miközben nyomtatta a képeket,kérdezgettem tőle.

- És egészséges?

- Teljesen! - mosolygott a doki.

- És szép?

- Majd meglátja! Figyeljen,tudom,hogy maga dönt,de ott van az abortusz lehetősége is! - Esmie-re néztem,aki megrázta a fejét. Nem tudom mi lesz,de nem szeretném ezt a lehetőséget. Megölni ezt a picit? Habár nem is direkt jött,de jött.

- Nem,ezt nem szeretném! - jelentettem ki,a doki meg kedvesen rám mosolygott,majd odanyújtotta a felvételeket. Rápillantottam a képekre,és könnyezni kezdtem. Esmie-vel együtt néztük végig,majd letöröltem a könnyeket,és végül megköszöntem a dokinak mindent és időpontot egyeztettünk.

- Akkor jövőhét csütörtökön itt találkozunk,délután 5-kor!

- Viszlát és tényleg mindent köszönök.

Kiléptünk,majd miután kiléptünk az utcára Esmie megállított.

- Most mi lesz? - szemében a kétségbeesést találtam felfedezni.

- Nem szeretném elvetni. Szeretem és nem tudom hogyan,de megoldom! 1 hét van az X faktorból,és ha pihenek sokat,attól még tudok énekelni! Nem akarom,hogy feloszoljon a csapat,de a baba is fontos!

- Én megértelek és mindenben támogatni foglak! - ölelt át gyengéden,én pedig gyengéden sírtam a karjaiban.

- Annyira köszönök mindent!

- Na,gyere! Elég az érzelgősségből! Menjünk haza,hívom majd ott Si-t!

- Rendben! - így hogy tudom,hogy állapotos vagyok,kicsit jobban bírom. Hazamentünk,én lefeküdtem aludni,mert pontosan tudtam,hogy mikorra felébredek,szembe kell néznem azzal,hogy a többi lánynak,Simonnak és Dave-nek is el kell mondanom mindent. De szerencsére Esmie-re támaszkodhatok,mert ő mindenben segít.

Nagyjából 3 óra múlva

Két órát aludtam,és mióta felkeltem,Ess-el néztünk étrendeket,hogy miket szabad és miket nem enni. Nem ajánlják a sósat,zsíros kajákat,de annál inkább a gyümölcsöt,zöldséget,vizet (sokat),a barna kenyeret. Szóval olyan,mintha fogyókúráznék,csak nem lemennek a kilók,hanem a babának fel. Rákerestünk híres sztár anyukákra,némelyik meg volt interjúvolva,mi főleg az énekeseket olvastuk el. Sok mesélt arról,hogy ő nem ugrált a koncerteken,csak ült egy kényelmes széken és énekelt. Vagy éppen megkérte a rajongókat,hogy ne sikítozzanak,meg ilyesmi,ert nem tenne jót a babának. Miután végeztünk a kutakodással,utána olvasással és az egyebekkel,beszélgettünk egy picit.

- Szerinted látszik? - kérdeztem Esmie-t,miközben felhúzott pólóval álltam a tükröm előtt.

- Jaj,Luc! Csak 1 hónapos,ilyenkor nem látszik semmi még! Majd ha 4 hónapos leszel,olyan lesz mintha meghíztál volna,és az 5.-6. hónapban látszani fog.

- Igaz,hisz olvastuk – bólogattam.

- És gondolkodtál neveken? - érdeklődött a barátnőm.

- Ess, 3 órája tudtam meg ezt az egészet! De ha fiú,akkor tök jó lenne a Mark,nem?

- Édes lenne...Mark Carvolet. A Conor nem tetszik? - gondolkodott Esmie.

- Még nem tudom – nevettem,majd mikor volt 30 percünk odaérni,elkészültünk és siettünk az X faktor épületbe. Mikor beértünk,Harry várt minket.

- Na,mi volt lányok?

- Gyomorrontás durvább verziója – improvizált Ess,és ment neki.

- Húú,jobb búlást,kicsi lány! - mosolygott rám Hazza,majd a többiekkel bementek az épületbe. Követtük őket,mi pedig betértünk a lány öltözőbe,ahol már csapattársaink ott voltak.

- Sziasztok! - ugrott a nyakunkba Kyle.

- Mi volt? Minden oké van? - kérdezett rá egyből Sam. Ess-el összenéztünk,majd gyorsan átöltöztünk és mesélni kezdtünk.

- Hát voltunk ugye bent a kórházban és először csak sima vizsgálatra mentünk. Ott elmondtam a panaszaimat,a doki megvizsgált,majd beküldött ultrahangra.

- Ultrahangra? Azt meg minek? - csodálkozott Mil.

- Hagy meséljen! - intette le Sam és újra felém fordult.

- Ott is megvizsgáltak,majd elmondta a doki,hogy mi a helyzet,hazamentünk,aludtam két órát,majd utána beszélgettünk Esmie-vel. - direkt hagytam ki,hogy mi volt a 'helyzet',mert nem tudtam,hogy a lányok hogy fogadnák.

- És mi a helyzet? - fürkészett Kyle. Segítségkérően Ess-re néztem,majd lehunytam a szemem.

- Lucy....Szóval Lucy-éknak lesz egy mini Dave-jük,vagy Lucy-jük – közölte Esmie,a lányok meg csöndbe maradtak. Majd két perc múlva sikítani kezdtek.

- Úristen,de jóóó – ölelt át gyengéden Sam.

- Gratuláloook – ugrált Mil vidáman.

- Ez nagyon szupeeer – visított Kyle

 Ekkor Liam lépett be az öltözőbe,mi pedig elkerekedett szemekkel néztünk rá.

- Lányok,mi ez a nagy visítozás? - kérdezte.

- Lucy... Kapott egy irtó jó cipőőt! Annyira irigyeljük érte! - hazudott Kyle,és ahogy láttuk Liam bevette.

- De hogy gondoltad,hogy bejössz? Mi van,ha öltözünk? - vontam fel a szemöldököm.

- Akkor elnézést kérek és kimegyek – válaszolta,mi pedig bólintottunk. - És annyi,hogy Simon kéri,hogy gyertek beénekelni.

- Megyünk! - vettük fel a cipőnket és Liam után futottunk.

- Minden oké volt,Luc? - kérdezett mentorkánk.

- Csak durvább gyomorrontás – kiáltotta Zayn,így nem volt nehéz kitalálni,hogy Hazza elmondta a fiúknak.

Egy gyors beéneklést követően,elgyakoroltuk mindegyiket még egyszer,majd a kis tévén keresztül néztük,ahogy Si elhelyezkedik a székén.Akkor megjelent a műsorvezető,mire mindenki tapsolni,füttyögni kezdett.

- Halihó! Ezennel az adást megnyitom! - kiáltotta,mire sikítás zengette be az egész teret,még a kis tévén keresztül is befogtuk a fülünket.